Amíg a magyar politikai elit csak Putyin bácsi hátsó fertálya mögül kikandikálva annyit tudott mondani, hogy "nincs itt semmi látnivaló", addig Szombathelyen méltó módon emlékeztek meg a nemrég elhunyt orosz ellenzéki politikusról, Alekszej Navalnijról. A 2022-es, nem mellesleg Oscar-díjas dokumentumfilm levetítése után dr. Katona Attila történésszel és Oroszország szakértővel Vágvölgyi András mozgókép-pedagógus beszélgetett, de az már a Savaria Mozi döbbent csendjéből is érződött, hogy ezt a témát nem lehet 45 percben kivesézni, annyira abszurd módon komplex és gátlástalan a Putyin vezette Duma és kisegítő apparátusa.
Teltház! Sokszor mellékes jelzője ez egy-egy blockbuster film bemutatójának, koncertnek vagy előadásnak, és a legtöbbször bele sem gondolunk, mennyi mögöttes tartalom bújik meg ebben az összetett szóban. Egyrészt ott van benne egy esendő ember története, aki felvállalta a mártírhalált, mert egy jobb világban hitt, ott vannak benne a kormánypárt narratívájával szembemenő emberek, akik kíváncsiak voltak erre a mozira, és végül ott van benne az is, hogy az orosz politikai jelen sokszor a magyarok jövőjét vetíti előre.
Alekszej Navalnij, jogász, pénzügyi szakember és politikai aktivista. Már ez a hármas is mutatja, egy megosztó figuráról beszélünk. A Jabloko nevű szociálliberális pártban kezdte a pályafutását, de egyre inkább a nacionalizmus felé tolódott, és amikor kirakták a pártból, nemes egyszerűséggel a "Dicsőséget Oroszországnak!" felkiáltással távozott. Kulturálisan fasiszta, mint az oroszok többsége, de talán ez volt az, ami miatt könnyen szót értett az orosz társadalom széles rétegeivel. Elit- és korrupcióellenes, aki megtalálta a patronális demokrácia gyenge pontjait, amivel egyszerre lett populista és Putyin egyik rémálma.
Politikai és tényfeltáró tevékenysége során többször letartóztatták és elítélték, leöntötték vegyi anyaggal és végül 2020. augusztus 20-án a szibériai Tomszkból Moszkvába tartó repülőjáraton az orosz titkosszolgálat (FSZB) emberei bináris idegméreggel, novicsokkal megmérgezték, amit csak az omszki kényszerleszállás és a helyi mentősök gyors közbelépésének köszönhetően élhetett túl. Két hét orosz kórház és mesterséges kóma után a felesége kérésére Németországba szállították, hogy tovább kezeljék, de ez idő alatt az öntudatlan Navalnij nem tudott heti rendszerességgel jelentkezni az orosz rendőrségen, így az addig felfüggesztett börtönbüntetését a távollétében letöltendőre módosították.
A németországi rehabilitáció alatt a Bellingcat oknyomozó csapattal közösen feltárta a mérgezésének hátterét, majd nyilvánosságra hozta az őt megmérgező ügynökök valódi és fedőnevét is. Ezt Putyinék propaganda-gépezete még igyekezett elkenni, de amikor az egyik vegyésszel folytatott telefonbeszélgetését is közzétette, végképp nem lehetett kérdéses, hogy odahaza már a repülőtéren le fogják tartóztatni. Valószínűleg Navalnij abban bízott, hogy a népszerűsége némi védelmet nyújt majd számára, ehelyett egyre északabbra fekvő börtönökbe helyezték át, míg végül 2024. február 16-án az egyik börtönséta után rosszul lett, összeesett és meghalt.
A vásznon 98 perc, az életben 47 év jutott Alekszejnek, és minden ellentmondásával együtt ennyi idő alatt is képes pozitív benyomást kelteni bennünk. Megmutatta, hogy a legértelmetlenebb, eleve vesztes szituációkban sem szabad reményvesztettnek lennünk, mert mindig lehet sikereket elérni, csatákat megnyerni, mert a mindennapok háborújában ha elbukunk, újabb emberek fognak kilépni a fénybe.
Navalnij történetében nem az a legijesztőbb, hogy a halála valódi okát és pontos körülményeit sohasem fogjuk minden kétséget kizáróan megismerni, hanem az, ahogy az orosz kormánypárt reagált az ő tevékenységére, illetve az, ahogy az orosz állami média megpróbálta bedarálni és hitelteleníteni a személyét, hiszen ennek egyes elemeit mi is látjuk és tapasztaljuk az olyan szürreális képződményeinken, mint a Megafon, az m1, vagy akár a Kossuth Rádió. A film legmegrázóbb felismerése talán az, hogy Oroszország sokkal közelebb van, mint azt szeretnék, és hiába jönne a szabadság nyugatról, ha a szeleinket keletről fújják.
