Mára alig maradt olyan galéria Szombathelyen, ahol a kortárs művészek alkotásaival ismerkedhet a művészetbarát, pedig volt ez másként is, nem is olyan régen. De azért van, méghozzá elég különleges helyen, bútorok, konyhafelszerelések között, lakásdíszek társaságában. A Vitalitas Galériáról beszélünk, a 11-es Huszár út elején, mármint ott, ahol még nem számít főútnak az utca.
Ami felfedezhető
Ha jobban körülnézünk, azt is láthatjuk, az út két, párhuzamos oldala két párhuzamos világot mutat. Az egyik oldal a szocreálé, doboztömbházak, a földszinten egyenüzletek. A másikon viszont a régebbi korok maradványai, stílépületek, szinte századelős hangulatot idézve, persze, a 20. század elejére célzunk.
Ezek egyikében nyílt meg az embergyűjtő Stekovics Gáspár képzőművész Az embergyűjtő Stekovics 2010. October 23. 10:50 legújabb kiállítása, Párhuzamos struktúrák címmel. És ezek a párhuzamosok itt találkoznak is és nem is, de inkább szépen kiegészítik egymást, ahogyan erre Rasperger József grafikusművész, mint a tárlat megnyitója utalt.
Hiszen Stekovics művészete a figuratív elemekből indult, aztán szépen kialakult nonfiguratív művészete, amelyben azért a figyelő szem felfedezheti a figurális utalásokat, még talán akkor is, ha Rasperger nem hívta volna fel erre a figyelmet.
Ami végiggondolható
De egyelőre még a párhuzamosoknál tartunk, Stekovics festményei a természetből indulnak, és annak belső szerkezetét felismerve alakul ki az a stílus, amely most már egyénivé teszi stílusát. Tehát struktúrák találkoznak, alakulnak ki egymásból és alakulnak párhuzammá – elmélkedünk el a grafikusművész gondolatain.
Valóban, a festményeken felismerhetőek az ihlető természet alkotásai. Vagy talán csak mi látjuk bele azokat, és máris kialakul egy újabb párhuzamosság a művész és a műélvező ítéletei között. Amelyek vagy találkoznak, vagy nem, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy egymástól függetlenül, de mégis egymásra utalva alakulnak ki itt a gondolatok.
Mint ahogyan a fotókat nézve, amelyek egy részét, a portrékat versrészletekkel illusztrálta, és tényleg, a vers olyan plusz értelmét adja a nyers valóságot mutató felvételekkel, amelyek egyébként rejtve maradnának a csak bámuló és nem beleérző ember előtt.
Ami lefordítható
Szinte meg akartuk simítani példának okáért azt a felvételt, amely a Balaton hullámzását mutatja. Olyan térhatásúan, hogy azt képzeli a térhatás illúzióját élvező tudatunk, meg lehet simítani a hullámok taraját, hiszen azok kiemelkednek a képből.
Rasperger bevezetőjében célzott rá, hogy egy jó portréfotóhoz két dolog kell, egy ember, aki a kamera előtt, és egy másik, aki a kamera mögött áll. Itt viszont nehezebb a dolog, hiszen a természetfotón az egyik szereplő passzív, pontosabban nem ad mást, csak önmagát, amit az aktívabb félnek kell felismernie és megmutatnia. És hozzátesszük, kell még egy szereplő, jelen esetben a néző, aki ezt az egészet le tudja fordítani magában, szakkifejezéssel dekódolni tudja.
És a művész kódolása, a műélvező felismerése, dekódolása adja azt a folyamatot, amely megteremti a művészetet. A művészet ugyanis – szerintünk – nem egy létező, objektív, megfogható dolog, hanem egy folyamat. Amelyből, ha kimarad egy elem, máris összeomlik. Ez a dolgok rendje, és valahogyan így találkoznak egymással a végtelenben a párhuzamosok.
Stekovics Gáspár kiállítása szeptember 15-ig, hétköznapokon 13.31 és 17.30 között tekinthető meg a Vitalitás Bútorgalériában, Szombathelyen, a 11-es Huszár út 19. alatt.
