Az embergyűjtő Stekovics

Fellinitől levelet kapott, Törőcsik Mari pózolt a gépe előtt – most pedig százéves macik között, paraván mögé bújva bűvöli a Facebookot. Nem gondolom, hogy ezekből a tényekből bárki ráismerne arra a szombathelyi képzőművészre, akit inkább csak a festő, tanár és szenvedélyes kávézó „prózai” jelmezében szoktunk meg. Stekovics Gáspár a kedvünkért most kibújt a hétköznapokból.

A

Nagymama Boltját

még kevesen ismerik, – aki ráakadt az is szilvalekvárt keresett – Szombathelyen, a Kossuth utcai alig 12 négyzetméter zsúfolva van antik tárgyakkal. Szekrény, óra, nippek, könyvek, bizsuk – felsorolhatatlanul sok kincs várja itt felfedezőjét. Csak az egyik kis sarok kínálata üt el látványosan az árukészlettől. Itt ül asztala mellett, paraván mögé bújva, festményei alatt Stekovics.

Stekovics Gáspár
A kutya nem az enyém
Stekovics Gáspár

- Kell egy kis sarok, ahol én én tudok lenni. Mert azért ez nem az én világom – mutat körbe, és az öreg karosszékből kitessékeli a szalma macikat, hogy hellyel kínáljon. Az ósdi fotelnek is van ára, de aligha hiszem, hogy Stekovics Gáspár szívesen megválna tőle. Hova is ülne akkor az a sok barát, kolléga, aki mint egy fórumra, úgy ugrik be naponta a boltba?

A vidékiség átka?

StekoArt
A mű és művész
Nyugat.hu

- Meg kellene élni valamiből. Kipróbálom, ebből lehet-e. A képzőművészet halott dolog, legalábbis itt vidéken. Nagyon kevés képet adok el, akárcsak a kollégák. Ők is próbálkoznak mindenfelé, pld. galériákban is… Nekem van egy nyitott műtermem, tavasztól őszig ott dolgozom, télen inkább fotózok. A képeimet feltettem a Facebookra is reklám gyanánt és fel is fedezte az Atlantisz Könyvkiadó.

Felkértek, hogy fotózzak nekik – ez nagy dolog. Hiszen sok fotós van, de jó képet csak fantáziával, egyfajta látással lehet csinálni. És úgy tűnik a portréimban ezt meglátták. De megint itt van a vidékiség átka: az, hogy rendszeresen felutazzak Pestre a rendezvényeikre, nem biztos, hogy megéri nekik…

Szóval ez az oka, hogy a festő most egy boltban ücsörögve tölti a napjait és kínálja a mama

zsákmányait

.


Mama és fia

Mert a rengeteg régiséget a művész édesanyja gyűjtötte össze – a mama megrögzött zsibiző, a maga 79 évével egyetlen vásárt sem hagy ki és alkalmanként kétzacskónyi szerzeménnyel tér haza. Oda, ahol már lépni sem lehet a zsákmányoktól. A nyugdíj nagy része odaveszik a zsibin. Anya és fia néha – mint egy olasz film hősei – jót vitáznak a dolgon, de végül csak legyint Stekovics: „hát ez az öröme, most minek is szólnék bele…” A mama egyébként, mint költő, irigylésre méltóan menedzseli magát – be is vallja, ezt azért irigyli tőle.
- Öt éve ír, öt kötetet adott ki. Nem igazán szeretem olvasni. Tudod, ő nem a Kortárs 20 olvasójának, hanem a népnek szól. Leül és leírja, amit lát maga körül. Nem érdekli a szerkezet, a rím. Ha az 500-ból megtartana 50 jót, ki lennék vele békülve, mert azért vannak szép darabok. Olvassa fel őket mindenfelé, a korosztálya imádja, a nők sírnak rajta. Hihetetlen happeningeket képes rendezni. És osztogatja mindenhol, nagyon jó a marketingje – mosolyog.

Apa és fia

A mama fiatalabb korában énekelt, rajzolt és szépirodalmat olvasott. Tőle ezt örökölte. Az apjától meg Szigligetet. Nagy szőlőst művelt ott, így Stekovics fél gyermekkora azon az akkor még zárt, bensőséges, gyönyörű településen telt. A közelben volt nyaralója Básti Lajosnak és Szirtes Ádámnak, az alkotóházban a korszak nagy irodalmárai töltötték a nyarat, a játszótársak között pedig ott voltak a Básti gyerekek is.

Szigligeten Petrovics Emillel
Nyugat.hu

- Aztán jött a tanulás, család és 20 évre eltűnt az életemből Szigliget. A válásom után találtam oda vissza, az alkotóházba járok most rendszeresen. Kicsit olyan, mintha apámhoz mennék. Szigliget az örök szerelem, én mindig oda megyek, ha tehetem.

Az embergyűjtő

Stekovics amúgy olyan csendes, elülős gyerek volt, Tanulni utált. A matekot főleg. „Ezért lettem képzőművész” – vigyorog. Viszont sokat olvasott és a szülők hagyták, hogy fiúk minden délutánt annak a „furcsa kis Derkovits művelődési háznak” a könyvtárában töltse. És mint minden gyerek gyűjtött ő is bélyeget, aztán érmeket. Később kéziratokat – volt levele Adytól, Aranytól, Kosztolányitól.

- A gyűjtés azért jó dolog, mert rengeteg kapcsolatot hoz, külön kis közösségek születnek. Mindenfélét gyűjtöttem, amikor meguntam mindig elkezdtem valami újat. Amikor először magyarul megjelent a Ki kicsoda , a szerkesztők elkövettek egy nagy hibát. Mindenkinek közölték a telefonszámát és lakcímét. Én meg poénból írtam vagy száz levelet és elküldtem szerte a világba. Megírtam, hogy érdekel a grafológia és örülnék, ha küldenének néhány sort. Százból legalább nyolcvan válaszolt. Képzelheted milyen érzés volt, kapni egy lapot, rajta a címzett Stekovics Gasp., feladó: F. Fellini… És írt Ginsberg, Mastroianni, Sinkovits és sorolhatnám. Aztán meg kellett tőlük válnom. Akkoriban csak vicc volt, ma mit nem adnék azért a Felliniért…

Martin Szipal Stekovics szemével
Nyugat.hu

De gyűjtött Stekovics „hasznosat” is – tudását jól kamatoztatva régi festményekre vadászott Pesten piacon, aukciós házban. És ez jó üzletnek is bizonyult. Ma már nem gyűjt. Pénztárca és idő kell hozzá. Meg aztán – saját bevallása szerint - kicsit már meg is mosolyogja a szenvedély rabjait, ez a hobbi ugyanis, ahogy mondja, kicsit bezárja az embert.
- Én mostanság inkább embereket gyűjtök. – tűnődik.

A feketéző

Töröcsik Mari
Töröcsik Mari
Stekovics Gáspár

Naplót nem írt, de mint minden kamasz, verset igen. Kosztolányi szellemében. Ő volt a rajongás tárgya – neki Madonna nem jött be. Csokornyakkendőt hordott, lefésülte a haját, sőt még az inggallért is feltűrte, amikor a hasonszőrű haverokkal kávéházban ücsörögtek. Akkoriban kezdődhetett a kávéházak imádata. S hűtlen e szerelemhez nem lett, nehéz úgy átmenni a Fő téren, hogy a művészt ne látnánk kedvenc helyén ülni a barátok és a fekete mellett.

- Nem ott a legjobb a kávé, de az van a legjobb helyen. A teraszról vagy az ablakból látod az egész teret és a miliő is olyan békebeli. Nem beszélve arról, hogy Törőcsik Mari is mindig ott kávézik. Nem is értem, a tulajok miért nem „élnek” ezzel a megtiszteltetéssel… Egyszer, míg a mosdóba kiment rendeztük a művésznő számláját. Amikor megtudta, odajött és azt mondta: „köszönöm fiúk”. Mondtuk mi köszönjük. Hát nem ér meg ez akár 10 kávét is?

A fotós Stekovics egyébként nagyon büszke arra, hogy nemrégiben sikerült rávennie a felgyógyult színésznőt, hogy néhány portrét készíthessen róla. Természetesen kávéval a kezében.

Nők és barátok

A művészt egyébként csupa nő veszi körül. Szörnyű, mondja. Édesapja már meghalt, fiútestvére, aki fotóművész, Németországban él. Három lánya született, még a macskák is nőneműek. Nemrégiben pedig unokával ajándékozta meg őt a sors, természetesen lánnyal.

- Megdöbbentő volt, amikor megtudtam, majdnem hanyattestem. Persze néhány évtizede ez volt a normális, hogy negyvenegynéhány évesen már nagypapák lettek a férfiak. Csak ma furcsa, amikor a nők sokszor ennyi idősen szülnek. Most már két éves lesz Laura, lassan el lehet „szakítani” az anyukája mellől. Akkor megyek vele sétálgatni. Úgysem hiszik majd el, hogy nem az enyém…- nevet.

Modellek a színpadról
Nyugat.hu

Beszélgetésünk közben kétszer is nyílik az ajtó. T. Takács Tibor festőművész csak beköszönt, tegnap itt hagyta az ernyőjét, holnap visszajön, ígéri. Aztán Molnár Miklós költő érkezik és kezdődik a soron levő diskurzus demokráciáról,ízlésről. És a városépítészetről,melyet szívesen formálnának ők is. Nos: ajánljuk az illetékesek figyelmébe!

Életpályája

Stekovics Gáspár 1981 és 1985 között a Pécsi Művészeti Szakközépiskolába járt, kerámia szakra. Egyetemi tanulmányait 1986 és 1991 között a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán végezte, majd 1990-91-ben mesterkurzuson vett részt. 1990-től tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. 1991-től Szombathelyen él. 1992-től 1998-ig a Derkovits Gyula Szabadiskola tanára, 1994-98 között a Szombathelyi Művészeti Szakközépiskolában tanít, 1998-tól 2005-ig a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola adjunktusa. Objekteket és táblaképeket készít.
Művei megtalálhatók magyar és külföldi magángyűjteményekben.2008-tól ismét foglalkozik fotózással. 2009-től rendszeresen jelennek meg fotói egy hetilapban.

Díjai, elismerései

1995 Pannonia-díj,
1996 Nívó-díj
1997 Vasi Tárlat díja
2004 Vasi Szalon, Szombathely város díja
2005 Eurégió Művészeti Díj
2010 Ars Pannonica

Forrás: wikipédia.hu

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt , vagy facebook messengeren ide kattintva . Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Kultúra