Hiába riogattak bennünket hatalmas, dinnyényi jéggel támadó heves viharral, fogtuk magunkat és átgurultunk Bildeinbe, hogy kicsit rázhassuk fejünket ská-tól a garage hangzáson át az elektromosig. Idén is nagy csinnadrattával készült a Picture On, minden évben meglepődünk a kis falu templomkertjében tartott fesztiválon, járt már itt sok-sok nagy név, tavaly például Jimmy Cliff 
Pinkarockerek lettünk - Picture On 2012. August 12. 16:54 .
Magyar nyitány és fasza svédek
Hiába az enyhülés, a kempingben még most is nagy sikere volt a hűsítő párakapuknak, elég korán érkeztünk pénteken, de már így is elég tömött volt a kemping, szombatra valószinűleg egy XS-es sátrat sem lehet majd letenni sehova sem, no de irány a fesztivál, a távolban már hallani, hogy kezdett a PASO, ők nyitottak a nagyszínpadon.
Amikor beértünk a faaprítékkal leszórt nagyszínpad előtti placcra, épp a PASO üdvözölte Gagarint, majd a ska-ra jellemző ritmusban pattogtatták a közönséget, akik erőteljesen ugráltak, majd amikor látták, hogy kilöttyent legalább fél korsó Ottakringer, kicsit visszavettek a tempóból. Egy kicsit úgy éreztük, mintha "új" lenne a banda az ittenieknek, mi azért roptuk, ahogy kell, sok PASO koncerttel a hátunk mögött.
Átnéztünk kicsit az almakertbe is a kisebbik színpadhoz, ott a Salomon's Wrong Choice pengetett a színpadon, nem volt túl gyors a ritmus, így fel sem ébresztette a nyugágyakban pihenő pinkarockereket.
A nagyszínpadon a Royal Republic volt a következő a sorban. Bevalljuk úgy álltunk az első sorban, hogy azt sem tudtuk szving vagy épp aprítós metált játszanak. Persze a koncert alatt már ritmusra járt a lábunk, kifejezetten tetszett ez a banda, Svédország nem csak a biztonságos autói, az IKEA és a rénszarvasok és az ABBA miatt cool (most felsoroltuk a közhelyeket), hanem az ilyen bandái miatt is.
Glücklich rap és Kosheen extázis a viharban
Na nálunk ez már elképzelhetetlen, még a nemzeti dohányboltok fesztiválokra kerülésével is sok gond volt, mozgóvá biztos nem lehetne tenni, ahhoz be kéne csomagolni a srácot tükröződő fóliába, vagy ilyesmi. Itt nem szórakoznak ilyenekkel, élhetőbbek a szabályok.
Az almakertben az Auf Pomali formáció játszott a színpadon, egyféle boldog rapként írnánk le, a kellemes dallamokat a szövegelő sráccal. Helyet foglalva a sok ücsörgő közt ittunk egy kávét és ettünk egy linzerszeletet - mert ugye volt kitelepült cukrászda is a fesztiválon.
Kávé és sütemény után átsiettünk a nagyszínpadhoz a Kosheen koncertre, ismert előadó, ismert dalokkal. Annyi energia szabadult fel a színpadon az énekesnőből, hogy azt még Norbi is nehezen mozogta volna le. Nagyon jól éreztük magunkat, és a közönség ovációját nézve, nagyon jó választás volt beilleszteni Kosheent a programba, még akkor is, ha elektronikusabb irányon mozog.
A koncert alatt már beborult az ég, a távolban villámok cikáztak s egyre csak közeledett a vihar. A Suicide alatt feltámadt a szél, a Cath alatt nekiállt szemerkélni az eső, az utolsó dalt pedig már esőben adták elő. Persze utána még jött a "Zugabe!" - ázott és visszázott a tömeg s bár azt hittük, hogy a villámok közepette a félig ázott színpadra már nem jönnek vissza, de csak-csak visszamosolygott az énekesnő egy utolsó dalra. Ekkor már letakarták a hangszerek egy részét is, és előkerültek az esőkabátok (a szervezők is osztottak jó sokat), a zuhogó esőben jött a végső zenei extázis.
Bár még jó pár koncert hátra volt, mi nem áztattuk tovább magunkat, elindultunk haza. Esélyünk sem lett volna nagyon fedett helyre húzódni, hiszen telt ház volt a fesztiválon és sokan behúzódtak a termekbe. Ajánljuk viszont a mai napot olvasóinknak, ma igazán jól fogják csapatni a pinkarockerek, hiszen a gitáros zenekaroké lesz a főszerep, rock and rollal érkezik a Baseballs, de színpadra lép az indusztriális metált játszó Fear Factory is. Esőkabátot vigyenek, jó bulinak ígérkezik!
