Nem mindenki tud a CEU kapcsán arról, hogy a Soros által támogatott egyetem eredetileg Prágában (is) működött, kivételesen kedvező feltételekkel, amelyeket az akkori köztársasági elnök, Václav Havel tett lehetővé. Aztán Václav Klaus miniszterelnöknek „köszönhetően” kipenderítették a hozzánk képest azért lényegesen demokratikusabb és polgáribb Csehországból – 1996-ban a prágai egyetemi részleg a hatalmas könyvtárral együtt Budapestre költözött. Márpedig azt erős túlzás lenne kijelenteni, hogy Orbán és Klaus egykutya – akkor is, ha ebben az ügyben látszólag azonos nézeteket vallanak.
Először is: Klaus már a rendszerváltás előtt neves közgazdász volt, akit nem tisztem védeni, hiszen elég csökött gondolkodású figura, de azért - Orbánnal ellentétben - csak elismert szakmai munkásságát követően lett főfoglalkozású politikus, aki ráadásul nem forgatta a köpönyegét, hanem következetesen képviselte a maga álláspontját.
Klaus ma így emlékszik a CEU-val kapcsolatos eseményekre:
„Mindez borzasztó régen volt, Soros urat már akkoriban is a cseh demokráciára veszélyes figurának tartottam. Nem volt különösebb bajom az alapítványával, de az egyetemét nagy problémának tartottam. Ugyanakkor el kell mondjam, hogy a prágai Soros-egyetemet annak idején senki sem tiltotta be – a cseh kormány, amelynek elnöke voltam, csupán többségileg elutasította azt a kivételezett helyzetet, amelyre folyamatosan igényt tartott, és amely minden szempontból kedvezőbb volt, mint a hazai egyetemeké (az egyetem épületének bérleti díját az egykori megállapodás értelmében a csehek fizették, Klausék kormánya ennek vetett véget). Később Soros György politikai aktivitása és az általa világszerte finanszírozott intézmények szerepe megerősített abban, hogy helyes döntés volt. Akkor és most is féltem attól, hogy Sorosnak a kelleténél nagyobb és ellenőrízhetetlenebb befolyása lehet a cseh politikai és közéletre. Az ő neve számomra a „szabad polgári társadalom” fogalmának totális félreértelmezését jelenti, az egyenlőség és szolidaritás helyett a kiválasztott kisebbségek és a gazdagok előtérbe helyezését.”
Egy, a prágai CEU-n tanító (liberális eszméket valló) szociológus szerint arról volt szó, hogy Klaus félt egy erős és független eszmei-gondolati intézménytől, és ugyancsak féltékenyek voltak rá a többi egyetem rektorai, akik az erős és gazdag versenytárstól tartottak.
A csehekre kevésbé jellemző a rasszizmus, és nem nagyon szoktak zsidózni. Elmondok egy jellemző példát, saját élmény. Az ezredfordulón kulturális diplomata voltam, és egy (akkor) fideszes államtitkár érkezett Prágába, pár kísérőjével. Elvittem őket az Arany Tigrisbe, válogatott társaságba, volt ott színházigazgató, sofőr, képzőművész, szerelő, nyelvész, ilyesmik. Két sör után az államtitkár úr megkért, hogy tolmácsoljam a kérdését: hány zsidó van a cseh kormányban? Udvariasan próbáltam elmagyarázni, hogy ezt nem kellene, hogy igazából megtiszteltetés itt ülni Hrabal volt barátainak körében, és egyáltalán… De ő ragaszkodott hozzá, én pedig némi személyes komment kíséretében lefordítottam kérdését. Kínos csend, értetlen ábrázatok. Hogy mi? Talán csak rosszul fordítottam, nem? Hát nem. Ezek itt tényleg ezt kérdezik. Végül udvariasan annyit mondtak, hogy lövésük sincs, viszont rendeljünk még egy kört ebből a remek pilzeniből.
Egy dolog a zsidózás, és egészen más a „liberális eszmék beszivárgásától” való félelem. El kéne fogadni, hogy a liberalizmus is jelenthet sokak szemében egyfajta diktatúrát, és akik így gondolkoznak, nem feltétlenül antiszemiták, és nem kizárólag az ultrák szellemi szintjén állnak. Mondjuk úgy, hogy vannak olyan konzervatívok vagy egyéb nézetű emberek, akik a liberalizmus mai változatában az agresszív terjeszkedési szándékot látják, és akik számára a CEU ennek a jelképe. Hangsúlyozom – nem Orbánékról beszélek, mert nekik ez az egész úgyis csak ürügy, amelynek semmi köze az ügy lényegéhez.
Szerintem nem ártana, ha a reményeim szerint nem elakadó, inkább fokozatosan terjedő tüntetési hullám lassan, de biztosan máshová helyezné át a hangsúlyt, még akkor is, ha nekik is ez az intézmény a jelképe valaminek, csak pozitív értelemben. Lehetne például beszélni a közoktatás, az egészségügy lehetetlen helyzetéről, a kultúra hanyatlásáról, a többi magyarországi egyetem siralmas állapotáról, a haveri földosztásokról, a média bekebelezéséről, és ez csak pár tipp, amelyről néhányan szóltak már, de valahogy nem volt nagy visszhangja.
Különben az lesz a látszat, hogy ez az egész megint csak a pesti liberális értelmiség és a diákság csínytevése. Pedig nem csak ők érzik-gondolják úgy, hogy egyre komolyabb bajok vannak az országban, ugye?
