300 évvel ezelőtt született Franz Anton Maulbertsch festőművész, aki a szombathelyi Püspöki Palota dísztermének freskóit festette. Az évfordulóra a szombathelyi Művészeti Szakgimnázium diákjainak munkáiból nyílt kiállítás, amiről itt 
300 éve született Maulbertsch, aki telefestette a Habsburg Birodalmat és a szombathelyi művészetis diákokat is megihlette 2024. June 07. 20:10 írtunk. Még a megnyitón röviden elemezte a díszterem freskóit Székely János megyéspüspök, ami – ha az ide passzoló mondással akarunk élni – megér egy külön misét is, nálunk pedig egy cikket.
Mint Székely János elmondta, Maulbertsch művészete sokat változott élete során. Pályája első felében készültek a sümegi plébániatemplom freskói, melyeken még eleven színeket, szívhez szóló festészetet látunk, ahol nagy érzelmek elevenednek meg. A szombathelyi Püspöki Palota mennyezete viszont egy nyugodtabb higgadtabb, visszafogottabb, sokkal kiérleltebb alakformálást mutat. Egy tiszta üzenetet, egy idős ember festészetét.
A püspöki palota dísztermének mennyezeti freskója közepén a gondviselés szimbolikus alakja látható koszorúval a kezében. A tízparancsolat kőtábláit és a hétpecsétes könyvet is látjuk, ami a jelenések könyvére utal. A kettő együtt a Biblia fénye, Isten fénye, ami beragyogja a világot. Ez a gondolat fut végig a freskón.
A pogány világ szimbólumai is megjelennek, többek között egy napernyős nő, Sába királynője. A Bibliában olvassuk, hogy egy pogány királynő Arábiából eljön, hogy hallgassa Salamon király bölcsességet. A freskón ő a szimbóluma a nyitott szívű pogány embernek, aki megérzi a hit kincsét, Isten fényét és befogadja azt.
Az alapgondolat ott folytatódik, ahol a sok csillagot látjuk. A kumai Sibilla, aki jóval Krisztus születése előtt megjövendölte, hogy egy szűz gyermeke hozza el a világnak a békét és az aranykort. Ez annyira híres jövendölés lett, hogy Vergiliusnak, a híres római költőnek a negyedik eclogájába is bekerült. A keresztények ezért úgy tekintenek a pogány jósnőre, mint igazi pogány prófétára, aki megsejtette Krisztus születését. Őt látjuk a kisgyermekkel.
A következő kompozíción a pogányság sötétségét ábrázolja egy pogány oltár. Egy nő nézi magát a tükörben: a hiúság szimbóluma, aki csak a külsőségekre figyel. A fáklya viszont jelzi Isten fényét, a hit fényét.
A gondolat a bejárat fölötti képen folytatódik, ahol a kontinensek szimbólumait látjuk. Ez azt jelképezi, hogy a hit fénye, a kereszténység fénye lassan az egész világra eljut.
A kép legszebb része, ahol stólával díszített nő ül a trónon. Talán meglepő, hogy egy nő nyakában van a papi stóla, de ez a nő az egyház szimbóluma. Az egyház, Isten népe a Bibliában mindig nőalakként jelenik meg. Így is mondjuk: anyaszentegyház, aki szüli a gyermekeit a keresztség által, táplálja őket a tanítással és a szentségekkel. Isten menyasszonya. A képen a női alak a születő Szombathelyi Egyházmegye szimbóluma.
A Szombathelyi Egyházmegye 1777-ben jött létre, ennek örömére készült a mennyezetfreskó.
A nő lábánál a székesegyház akkori tervrajza látható, ami teljesen más lett, mert Szily János nem kapta meg azt a területet a várostól, amit nagyon szeretett volna. Szily a mai egyetem helyére képzelte az épületet, de mivel ez nem valósulhatott meg, a már meglévő szeminárium és püspökség közé kellett beszorítani Magyarország egyik legnagyobb templomát.
Ezen a részleten látjuk még a város kulcsait, egy bőségszarut, a Jézus tanítását jelképező fa igát. Jézus mondta: vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű. A képen megjelenik a város két nagy szentje: Szent Márton és Szent Quirin.
Tehát a kép fő üzenete: Isten fénye ragyog, betölti a világot, és minden tiszta szívű ember, mint Sába királynője, ma is rátalál.
