Szombathely utcái sok mindent láttak már. Kóbor galambokat, furcsa kéregetőket, időnként pedig töméntelen mennyiségű politikai plakátokat. De amit a Szelestey László utca és a Nádasdy Ferenc utca sarkán találtunk egy villanyoszlopra ragasztva, az még a rutinos városi sétálókat is megállítja egy pillanatra.
Egy A4-es papír, egyszerű, fekete betűkkel. Megszólítás:
„Drága Jó Apám!”
Itt már sejthető, hogy nem egy átlagos albérlethirdetésbe futottunk bele.
A levél folytatása azonban még inkább elmélyíti a rejtélyt:
„Ha bármilyen lelki, testi vagy mentális bántalmazás ér a kedves BuzTarék részéről, kérlek jelezd. Az ajtónk mindig nyitva áll előtted.”
És végül, mint egy hivatalos közlemény zárása:
„Köszönettel!”
Mindezt pedig gondosan lefóliázva, hogy az üzenetet megvédje az esőtől, esetleges párától.
Na most. Itt álljunk meg egy pillanatra.
Ki az a „Jó Apám”?
Egy szeretett apa? Egy eltűnt családtag? Vagy egy olyan ember, aki kizárólag villanyoszlopokról tájékozódik az élet fontos dolgairól?
És még fontosabb kérdés:
Ki az a „BuzTarék”?
Az sem tiszta, hogy egyetlen személyt takar-e vagy ez egy egész családot? Esetleg egy társasházi közösséget? Egy rossz hírű baráti kört? Egy új, eddig ismeretlen szombathelyi szupergonosz-csoportot?
A szó maga egyszerre hangzik úgy, mintha egy félresikerült családnév lenne, és mintha egy indulatos pillanatban született volna meg a billentyűzet felett. A „-ék” rag viszont utalhat arra, hogy többen vannak. Szervezettek. Talán még van közös Messenger-csoportjuk is.
És ki írta?
Egy aggódó rokon? Egy túlbuzgó szomszéd? Egy passzív-agresszív családtag, aki úgy döntött, hogy a kommunikáció új szintjére lép, és inkább köztéri installációban üzen?
Vagy ez már a 21. századi „nyílt levél” új formája: nem a Facebookon, hanem egy villanyoszlopon publikálva?
A helyszín is beszédes
Nem egy eldugott sikátor, nem egy random hirdetőtábla. Egy forgalmas sarok a vasút közelében. Mintha az üzenet nemcsak „Jó Apának” szólna, hanem mindenkinek, aki arra jár. Egyfajta közösségi figyelemfelhívás, csak kissé személyesebb hangvételben.
Lehet, hogy ez művészet?
Nem kizárt. Szombathelyen is megfér egymás mellett a klasszikus és az avantgárd. Ez akár egy performansz is lehetne:
„Családi kommunikáció a köztereken - egy felragasztott kiáltás”
Hiányzik ugyan a kiállításmegnyitó és a bor, de az értelmezési lehetőségek száma végtelen.
Az is lehet, hogy nincs itt semmi rejtély. Csak egy történet, amit nem ismerünk. Egy családi konfliktus, ami kilépett a négy fal közül, és felköltözött egy villanyoszlopra.
Egy biztos: ha „Jó Apám” arra jár, most már tudja, hogy mindig van hova mennie.
És talán azt is, hogy valahol Szombathelyen valaki nagyon nem kedveli a BuzTarékat.
Egy biztos: a kommunikáció fejlődik.
Ha pedig valaki magára ismerne akár az apai, akár a BuzTarék-oldalon, jelentkezzen bátran. A történetnek biztosan van folytatása.
Mi pedig addig is árgus szemekkel figyeljük a villanyoszlopokat.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
