Olvasónk levele
A természet, a minket körülvevő világ életterünk, örömforrásunk, egyszóval az életünk központi része. Nem mindegy tehát, hogy miképp viszonyulunk hozzá és mennyire védjük értékeit. Napjainkban divat lett mindenből, rekordok dőlnek és újabbak jönnek. Ki tud nagyobb tésztahegyet gyúrni, hosszabb kolbászt készíteni, több gombócot megenni. Az élet versengés, napi megmérettetés. Mindegyik cselekedet mögött ott rejtőzködik a mindent és önmagunkat folyamatosan legyőzni akaró érzés. Ez a természetes megmérettetés életünk minden területére kiterjed. Minden csak fantázia kérdése.
Egyszer még néhány évtizeddel ezelőtt egy budapesti nagykereskedelmi cég vezetőjétől hallottam: „Minden eladható, csak nem mindenkor, nem mindenhol és nem mindenkinek”. Aztán az eltelt évtizedek valóban alátámasztották mondásának igazságát. Itt ez a friss rekordkísérlet, ami akár világrekordnak is számíthat. Huszonöt májusfát állítottak egyetlen helyen, sok-sok ember bevonásával.
A közösségi élményre, a vidámságra, a zenére és táncra és mókázásra nagy szüksége van az emberi léleknek. Felvetődik azonban a kérdés, hogy egy ilyen élményhez mennyi pici élet kioltására van szükség. Hány jobb sorsra érdemes fenyőfa esik egyidejűleg áldozatul. A rekordot sikerült felállítani, büszke lehet rá a település.
A sikeren felbuzdulva a rendezvény azzal a gondolattal záródott, hogy jövőre megpróbálják megdönteni saját rekordjukat. Ez a kezdeményezés azonban előrevetítheti egyfajta helytelen szemlélet elterjedésének lehetőségét. Gondoljuk tovább a történetet. Mi lesz, ha valaki az ötleten felbuzdulva jövőre országosan májusfa rekordkísérletet hirdet. Melyik település tud többet egy helyen felállítani és el kezd dolgozni a magyar virtus. Sorra dőlnek majd meg a rekordok. Ötven, kettőszáz és egész erdőnyi fenyő esik áldozatul a versengésnek.
Naponta beszélünk a klímaproblémáról, a globális felmelegedésről, de sokszor úgy tűnik, csak beszélünk. A gondolatot sokszor tett nem követi. Számtalanszor hallani olyan híreket, hogy hányan küzdenek egyetlen fa életéért. Nem a májusfa állítás kialakult szokását, hagyományának létjogosultságát kérdőjelezem meg. Könnyen belátható azonban, hogy egy ilyen jónak tűnő kezdeményezés országos szinten az eddigi szokásokat nagyságrendekkel felülírhatja és hektárokban lesz mérhető a virtusból kipusztított erdők mérete. Aztán megint hírül adhatjuk a világnak, legyőztük önmagunkat és a természetet!
György István Péter
