A Rokonok már a spájzban vannak

Az elmúlt és a mostani szezonban szerencsém volt, egytől-egyig olyan darabokat láthattam a szombathelyi WSSZ-ben, amelyeket kifejezetten élveztem. Ott volt legutóbb, egy hete a Rák Jóska Zöldbárók, agrároligarchák Omlettje, avagy Hamletje 2012. March 10. 08:27 (azóta is mindenkit arra buzdítok, menjen és nézze meg) vagy a Szentivánéji álom… Nekünk Mohács(i) kell! 2012. January 28. 08:02 A mércét magasra tették, Jeles és Mohácsi rendezéseivel toronymagasra, ehhez képest a Rokonok nekem kevésbé átütő erejű, elment, de nem ragadott magával.

A Rokonokkal lehet, az a legfőbb bajom, hogy nagyon is ismerem a történetét, láttam a Radnóti Színházban anno kétszer (nagyon tetszett, ráadásul azt is Jordán Tamás rendezte), aztán pedig filmen (amit Szabó István jegyzett). Mindig aktuális a Móricz-féle látlelet, Magyarországon nem is lehet mellélőni vele. Mégis nehezen találom, mi az, ami Jordán szombathelyi rendezéséből nekem hiányzik, mert látszatra minden működik, és a helyén van.

Remek ötlet például a forgószínpad alkalmazása, időt és helyet spórolnak vele, a dramaturgiában sem látok döccenőket. Mégsem sodor magával ez az amúgy szövevényes, oknyomozással felérő móriczi panama-sztori. Nem érzem Kopjáss István (Zayzon Zsolt) drámáját, bukása nem rendít meg. Vannak jó pillanatai, de összességében a figurát (főként a második felvonásra) súlytalannak érzem.

Toronymagasan kiemelkedik Mertz Tibor, aki zseniálisan hozza a polgármestert. A többszörösen összetett, sátáni karaktert, aki elég rafinált és pragmatikus ahhoz, hogy mindig a felszínen maradjon, és kellően nyájas ahhoz, hogy szeretni is lehessen. Szabó Tibor is jó formában van (de mikor nem), neki is elhisszük: ilyen egy vidéki takarékszövetkezeti főmachinátor.

A másik figura, aki tényleg élettel teli: az Jordán Berci bácsija, pezsegni kezd a színpad, amikor megjelenik. Na, ez az erő és szikra hiányzik…

Mindig akad két ember (ritkán három), akik látszatra csinál valamit (biliárdozik, cukorkát szopogat, vajas kenyeret majszol), vagy csak ül és osztja az észt.
De nem teremtődik köré atmoszféra. Így nem érezni az utolsó veszett, részeg mulatság vibráló levegőjét sem. (Azon kapom magam, beugrik a mostaniról a régi Radnótis jelenet, és érzem, mennyivel jobban működött ott ez vagy az. Jordán dicséretére legyen mondva, nagyon más a két rendezés: újragondolás van.)

Örök győztesek

Mészáros Zsolt

A legvége sem igazán ragad el, helyesebben Mertz és Szabó Tibor sokat mondó páros játéka még tetszik, de aztán a menetelés (a disznókkal) nem hozza meg a katarzist.

Itt vidéken – Móricz óta tudjuk - „rokonok” közt, igen csak nehézkes közhivatalt viselni, politizálni (vagy éppen újságot írni). Ne legyen illúziónk, sokat mesél erről egy emelettel feljebb a Háy János darabja is…