A szerkesztőséget és home office-t magunk mögött hagyva kora délután kikocsikáztunk a szombathelyi Parkerdő melletti kiskertekhez. Célunk csupán annyi volt, hogy mi is körbenézzünk és megmutathassuk olvasóinknak ezt az igazán különleges kis világot.
Bevallom, én még sosem jártam a városnak ezen részén, pedig huszonkilenc éve élek Szombathelyen. És most jöttem rá, hogy milyen kár, hogy korábban nem sétáltam itt. Igazi testi és lelki fedüldüés a Parkerdő melletti kiskertek között andalogni. Fotós kollégámmal úgy éreztük, hogy egy egész napot eltudnánk itt tölteni.
Sajnos mi csak egy pár órát barangoltunk, de reméljük, hogy képeiken keresztül így is érződik ezen városrésznek minden nyugalma és bája.
Amennyi kiskert, annyiféle ötletes megoldás a csinosítására. A tulajdonosoknak nagyon is fontos, hogy ne csak finom és egészséges zöldséget és gyümölcsöt termeljenek, hanem hogy a külcsínre is adjanak. Ezt a buzgalmat mutatja például a minden évben megrendezésre kerülő legszebb kert és legrendezettebb utca verseny is. A közösségi szellemről árulkodik, hogy ezen a megmérettetéseken minden negyedik kerttulajdonos részt vesz.
Ottjártunkkor a kertjükben tüsténkedő nyugdíjasok kifejezetten barátságosan fogadtak minket. Büszkén mutatták meg a már elvégzett tavaszi munkák eredményét. Többen beszámoltak arról, hogy szőlőt is termesztenek és számos gyümölcsfát is tartanak. Bepillantást nyertünk olyan kertbe is, ahol több mint húsz gyümölcsfa hoz termést.
Amióta felütötte a fejét a koronavírus járvány, sokan több időt töltenek a kertekben. Nagyobb biztonságban érzik itt magukat, és utazni úgy sem tudnának sehova sem.
Számos helyen láthattunk kistavat is. Az egyiknél gazdag vízi élővilágot is felfedeztünk. A békák és az aranyhalak tökéletes békében éltek az őket a sziklákról figyelő játék dinoszauruszokkal.
Belebotlottunk igazi festőművész műhelyekbe is. Az ablakokban több száz ecset sorakozott. A lemázolt székeken macskák napoztak.
Berobbant a tavasz. Minden fa rügyeket bontott, csiripeltek a madarak, az ágyások felkapálva várták a vetni valót. A kora tavaszi zöldségeket pedig már el is ültették.
Csodálatos volt az az életvidámság, ami az itt munkálkodó emberekből áradt. Már attól feltöltődünk, hogy beszélgetünk velük. Amíg itt voltunk sikerül elfelednünk, hogy már több mint egy éve tombol a világjárvány.
A kertekhez már kevesen járnak kerékpárral vagy motorral, a legtöbben autókkal jönnek. Nekünk azonban sikerült lencsevégre kapunk ezt a klasszikus darabot.
A motor tulajdonosa ráadásul lapunk lelkes olvasója, aki a kerti munkák fáradalmait egy árnyékos fa alatt a Nyugat.hu olvasásával és Netflix nézésével piheni ki.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
