Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Évtizedekig jó úton járt a Sabaria Cipőgyár – Megszűnt üzemek nyomában

Szombathely egyik meghatározó, nemzetközileg is jegyzett nagyvállalata volt a Sabaria Cipőgyár, amelynek hatalmas gyárkéménye még ma is messziről emlékeztet a hajdani gyár központi telephelyére.

Ha valakit megkérdeznének, milyen üzemek jutnak eszébe Szombathelyről, a Sabaria Cipőgyár biztosan az említettek között lenne. Azoknál is, akik tudnak a megszűnéséről, azoknál is, akik nem. A hazai bőripar egyik fellegvára 1864-ben még tímárműhely volt, majd bőrgyár, később cipőgyár lett, amely virágkorát az 1960-as évek végén élte. A Sabaria Cipőgyár több ezer embernek adott munkát a szombathelyi Szabadságharcos utcában található törzsgyárában, valamint kisebb településeken lévő „fióküzemeiben”, s legjobb időszakában évente több millió pár cipőt termelt.

Így folyt a munka 1963-ban
Így folyt a munka 1963-ban
Nyugat.hu

A külső megjelenésükben tetszetős és kényelmes férfi, női és gyermekcipőik nemcsak itthon voltak keresettek, de a Szovjetunióban és nyugaton is. A főként női dolgozók egy része Szombathelyen az egykori villamossal járt munkába, hiszen a Remixhez hasonlóan a Cipőgyár is a sárgák nyomvonalába esett. A múlt rendszerben nem is volt probléma, a hazai és meghatározóan a szovjet piac felszívta az előállított mennyiséget, a cipőárak alkalmazkodtak az akkori jövedelmekhez. Nem véletlenül mintabolttal is rendelkezett a gyár. Aztán az 1980-as évek végének gazdasági-társadalmi változásait megérezte ez a nagyüzem is.

Egykori reklámfotó a termékekről
Egykori reklámfotó a termékekről
Nyugat.hu

Megroggyantak a nagy bőripari vállalatok

Az évtized fordulóján gyors változások mentek végbe a bőrtermékek piacain. A fejlett nyugati országokban a kereslet a félkész és késztermékek felé tolódott el, és a nemzetközi kereskedelemben megnőtt az úgynevezett olcsó bérű országok szerepe. A hazai bőr- és cipőipar termelése 1988-1994 között több mint egyharmadával csökkent. A szakágazat cégeinek 30-40 százalékánál csődeljárás vagy felszámolás folyt, vagy már be is fejeződött, a napi likviditási gondok szinte mindnél állandósultak.

A nagyvállalatok szétosztódva, önállósulva próbáltak helyzetükön javítani, befektetőt vagy megrendelőt találni. 1990-ben a szakmacsoportban 256, 1993-ban már 451 szervezet tevékenykedett, és ezek egyötöde részben vagy már egészben külföldi tulajdonba került. Ugyanakkor 1993-ban a szakágazat cégeiből alig 5 százalék maradt állami kézben, a jegyzett tőkét tekintve viszont 55 százalék fölötti volt az állami hányad. A legrosszabb gazdasági helyzetben levő vállalatok közül öt került a gyorsított adós- és bankkonszolidációs programba (Simontornyai Bőrgyár, Pécsi Bőrgyár, Hunor Pécsi Kesztyűgyár, Tisza Cipő Rt. és a Sabaria Cipőgyár).

A bérmunka vált jellemzővé

A szombathelyi Sabaria Cipőgyár számára a kilencvenes évek elején a bérmunka kínálta a túlélés esélyét. 1989-re már csaknem 200 ezer pár eladatlan lábbeli volt a Sabaria Cipőgyár raktáraiban, ez a mennyiség csaknem háromszorosa annak, amit biztonsági tartalékként rendszeresen tárolnak. Az árukészlet mintegy tíz százaléka téli cipő és csizma, a többi félcipő és szandál volt. Jelentős mennyiségű gyermeklábbeli is gyarapította a raktárkészletet.

A felhalmozódás egyik oka az volt, hogy anyagellátási zavarok miatt a gyár nem tudott kellő időben szállítani a kereskedelemnek, a késve gyártott cipőkre pedig már nem volt igény. Tetézte a gondokat, hogy a vásárlók már egyre ritkábban tértek be a cipőboltokba. 1988-ban a Sabaria Cipőgyár a korábbi évhez képest félmillió párral kevesebb, összesen csupán négy és fél millió pár lábbelit gyártott. Az értékesített termékek mennyisége csaknem negyedével csökkent.

Megviselt tábla a Körmendi úti bejáratnál
Megviselt tábla a Körmendi úti bejáratnál
Nyugat.hu

Különösen a gyermekcipők iránti kereslet esett vissza, ami érzékenyen érintette a vállalatot, az eladatlan cipők belföldi forgalmazásra készültek. Tovább csökkent a vállalat nyeresége, amely 1987-ben még megközelítette a 270 millió forintot, de 1988 végére 15 millió forintra csökkent. A Sabaria Cipőgyár Vállalat 1992-ben 777 millió forint alaptőkével részvénytársasággá alakult át, amely a szombathelyi törzsgyárat működtette. Időközben vegyes vállalatot alapítottak a svájci MSC Holdinggal Marc Cipőgyártó Kft. néven.

(A Marc 1990-ben 250 fővel alakult meg, 1996-ban viszont már 1200 embert foglalkoztattak, a törzstőke pedig ötszörösére nőtt. 1992-ben átvették a Sabaria Rt. körmendi gyárát, majd 1995 végén megvették a volt Sabaria Rt. szombathelyi telephelyét is. A gyár piaci térnyerése szintén szembeszökő. 1990-ben a társaság még teljes egészében bérmunkát végzett, majd 1992-től fokozatosan pozíciókat nyert a belföldi piacon is saját bolthálózatán keresztül, amelyben importált cipőket is forgalmazott.)

Sorra zártak be a vidéki telephelyek is

Az 1990-es évek közepére a vállalat teljesen ellehetetlenült, megindult a cég felszámolási folyamata. Ennek során - 1994-ben - a gyermekcipőket gyártó szombathelyi részleget MRP-konstrukcióban privatizálták, a felnőttcipő-kapacitás pedig teljes egészében a svájci Marchoz (MSC Holding) került. A gyermekcipők gyártására az utódcég, a Sabaria Siesta Kft. 1994-ben 40 millió forint alaptőkével jött létre, s az első tulajdonosok magánszemélyek voltak. A gyár termelésének 70 százalékát exportálták, úgynevezett anyagos bérmunka keretében. Eszerint a gyár néhány kelléket (cérna, bélés, ragasztó) maga is ad a termeléshez, ezáltal magasabb bérmunkadíjat érhetnek el.

Mementóként áll még a nagy gyárkémény
Mementóként áll még a nagy gyárkémény
Nyugat.hu

Termelésük 30 százaléka a hazai piacra került, ahol az éles (legális és illegális import) verseny miatt csak úgy tudták piaci részesedésüket megtartani, ha megfelelő minőségű árut kedvező áron kínáltak. A Sabaria Cipőgyárból kiszervezett Siesta 2000-ben ismét fizetésképtelenné vált, 400 milliós tartozást halmozott fel, s ekkor már megindult ellene a felszámolási eljárás. Az MSC Marc Hungary Kft. a gazdaságtalanná vált termelés miatt sorra zárta be vidéki telephelyeit, s mikor a tulajdonos úgy döntött, hogy a magyarországi gyártást Kínába helyezi át, 2006-ra a szombathelyi törzsgyár, majd a még kitartó őriszentpéteri üzem sorsa is megpecsételődött.

Az egykori vezérigazgató visszaemlékezése

A Szabadságharcos utcában lévő központi gyárterület évek óta a sorsára vár, csak részben lett hasznosítva. A Körmendi úti többszintes épületek bejárati részénél az APEH táblája látható, a felette lévő, régmúltra emlékeztető tábla felirata már megviselt. Az egyik épületrész földszintjéről munka zaja szűrődik ki, itt állítólag lakatosüzem működik. Az épületek állaga egyre romlik, az évek során alaposan beporosodott, koszos ablakokon át alig lehet látni az üresen álló üzemcsarnokokat. Szomorú látvány.

A gyárterület egy részét belakták
A gyárterület egy részét belakták
Nyugat.hu

A telephelyen boltokat is alakítottak ki. Néhány vállalkozás tevékenykedik még az egykori gyárterületen. A cipőgyárnak az évtizedek során több igazgatója, vezérigazgatója is volt. Nyiri Péter ez egyik legnehezebb időszakban vette át a gyár vezetését.

1960-ban kötöttem tanulmányi szerződést a gyárral, amikor a budapesti cipőipari technikumba jártam. Aztán érettségi után továbbtanultam a cipőipari főiskolán, s akkor is innen kaptam a tanulmányi ösztöndíjamat. A főiskola elvégzése után sorkatona lettem, majd elkezdtem dolgozni a cipőgyárban, és az akkori rendnek megfelelően haladtam előre a ranglétrán. Előbb a termelésben dolgoztam, majd amikor elkezdtem tanulni a közgazdaságtudományi egyetemen, vezetői pozíciókba is kerültem. 1982-ben bent voltam abban a csoportban, amelyik könnyűipari minisztériumi felkérésre tanulmányt írt Elemzések és tapasztalatok a Sabaria Cipőgyárban címmel. Ez a versenyképességgel foglalkozott a nemzetközi piacon.

A csúcsidőszakban a gyár összesen több mint négyezer dolgozót foglalkoztatott és évi 6 millió 200 ezer pár cipőt gyártott. 1975-ben volt a könnyűipar nagy rekonstrukciója, de ennek a kivitelezése nemigen sikerült, mert a Sabaria Cipőgyár is ellehetetlenült, az államnak kellett tőkeinjekciót adnia a működéséhez. 1978-tól azonban a gyár ismét fénykorát élte, sorozatosan kapta a Kiváló Vállalat címet.

– A cég első embere lett a vezérigazgatói megbízatással, ugyanakkor mindez a legrosszabb időszakban, a rendszerváltás idején történt. Mondhatni, hogy az egyik szeme sírt, a másik nevetett?

Valahogy úgy. Amikor 1990 második félévében átvettem a gyár vezetését, a szovjet exportnak vége lett. Ekkor állt át ugyanis Magyarország is a dollárelszámolásra, az árucsere-kapcsolat pedig megszűnt. Nagy gond volt, hogy ne kelljen a dolgozókat tömegesen elbocsátani, a kisüzemeket bezárni, de megoldottuk a problémát. Ebben természetesen szerepe volt a privatizációnak, hiszen a létrejött vegyes vállalatok közül a Richter Sabaria Kft. Varváron, a Marc Sabaria Kft. Körmenden üzemelt. A külföldi társtulajdonosok pedig hozták a piacot. 1993 júliusában kiléptem a cégtől, de még levezényeltem az rt-vé alakulást.

Távozásom fő oka az volt, hogy csak egy-egy évre akarták meghosszabbítani a vezérigazgatói megbízásomat, ami bizonytalansággal járt és ennyi időre nem is igen lehet tervezni. A törzsgyárat is lehetett volna 1992-1993-ban még igen jó pénzért privatizálni, meg is történt a Marc-cal a megállapodás, az ÁVÜ is áldását adta volna rá, de a politikai torzsalkodások ezúttal is felülírták a gazdasági érdekeket, s leállították az üzletet. Később ehhez képest bagóért jutott a Marc a céghez.

Kedves Olvasó!
Kérjük, támogasd havonta rendszeresen a Nyugat.hu szerkesztőségének a munkáját! Mert veletek együtt tudjuk kideríteni, megírni, megmutatni, hogy mi történik körülöttünk.
Köszönjük!

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu

Kapcsolódó cikkeink

Egykori szombathelyi üzemek nyomában - A Remix

A melósok műszakváltáskor nyüzsögtek a villamos Zsirai Lajos utcai (ma Kálvária utca) megállójánál (az utca végén volt a végállomás is). Az üzem is, a villamos is a múltba veszett.

Egykori üzemek nyomában – A Szombathelyi Pamutipari Vállalat, a „Szövőgyár”

Egy hajdan jól működő gyár rendszerváltás utáni történetét olyan bonyolult és körülményes nyomon követni, mint amilyen kaotikussá váltak a tulajdonviszonyai.

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Közélet

Tovább az oldalra