Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Egykori szombathelyi üzemek nyomában - A Remix, meg ami utána jött

A Remix és a csilingelő villamos. Nagyon is szoros kapcsolatban voltak egymással, a melósok műszakváltáskor nyüzsögtek a villamos Zsirai Lajos utcai (ma Kálvária utca) megállójánál (az utca végén volt a végállomás is). Az üzem is, a villamos is a múltba veszett.

Egy kis cégtörténet

Magyarországon a Remix az 1930-as évek óta egy rádiótechnikai (elektronikai) alkatrészeket előállító vállalat volt. A cégnév a francia „resistance mixte” szavakból adódott, és arra utalt, hogy az akkori egyik gyártmány, a rétegellenállás anyaga bakelit, korom, agyag, grafit keverékéből, „mixtúrából” állt.

A magyar céget Always néven 1932-ben alapította Fodor Miklós. A vállalat 1937-ig részben a Tungsram tőkeérdekeltségi körhöz tartozott, majd Fodor Miklós és családja 100 százalékos tulajdonába ment át. Ekkor vette fel a Remix Rádiótechnikai Kft. nevet. A Remix réteg- és huzalellenállásokat, papírkondenzátorokat, réteg- és huzal potenciométereket, valamint rádiófrekvenciás szűrőket gyártott, termelésének jelentős része került exportra.

A sarki bolt a Remixes időben is megvolt
A sarki bolt a Remixes időben is megvolt
Nyugat.hu

Az 1940-es években rövid ideig a Remix mérnöke volt Gábor Dénes, a holográfia későbbi Nobel díjas feltalálója is. A vállalatot 1948 elejéig a cégalapító Fodor Miklós vezette. Az államosítás után az 1950-1960-as években az akkori tervutasításos elvárásoknak megfelelően számos hadiipari célú alkatrész fejlesztése és gyártása folyt, majd az 1960-as évek második felétől a nyugati alkatrészimportot csökkentő (kiváltó), többek között korszerű műanyag dielektrikumú kondenzátorok, fémréteg ellenállások, potenciométerek (mint például a rádiókészülék hangerő szabályozója) és integrált alkatrész modulok termelése kezdődött.

Kormányhatározat alapján...

Az 1950-es évek végén - kormányhatározat alapján – a gyár jelentős termelő kapacitását telepítette Szombathelyre, az itt alapított gyáregységbe. Kezdetben a réteg és huzalellenállásokat, majd különféle kondenzátorokat gyártottak itt. Az 1970-es évek közepétől az akkori OMFB (Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság) anyagi támogatásával jelentős nyugati csúcstechnológiák települtek a szombathelyi gyáregységbe: műanyag fóliás kondenzátor automata gyártósorok, különböző réteg ellenállás gyártósorok és mások. Ezek jelentős része a Siemenstől vásárolt licenc volt. Eközben a gyár fejlesztő- és technológus mérnökei jelentős eredményeket értek el a vákuumtechnikai, valamint a kémiai (CrNiP) speciális vékony fémrétegek előállítása területén.

Egyebek mellett a tömeggyártásban megoldották az alumínium párologtatását papír és műanyag fólia hordozóra, CrNi valamint CrNiC nagy stabilitású ellenállás rétegek kerámia és üveg hordozóra történő (katódporlasztásos és elektronsugaras) felvitelét. A Remix az 1980-as években országosan nagyjából 3000 embert foglalkoztatott, évi csaknem 400 millió darab elektronikai alkatrészt gyártott, mintegy 1500 millió forint értékben, kizárólag hazai felhasználásra. Ezzel a teljesítményével a hazai készülékipar igényeinek mintegy 90 százalékát tudta kielégíteni. A Remix Rádiótechnikai Vállalatot az ÁVÜ privatizálta.

Szemelvények a múltból

A Magyar Filmhíradó 1960. november 17-én a következő tudósításban számolt be a szombathelyi gyáregység létrejöttéről:

A százéves szombathelyi laktanya folyosói már nem visszhangzanak a katonák lépéseitől. A laktanya mostantól a békés alkotómunkának adott otthont. Az átlagos életkor a gyárban ma is húsz esztendő, csakhogy a fegyverek helyén ma gépek állnak. A budapesti Remix gyár az ipartelepítési terv keretében itt, Szombathelyen rendezte be telephelyét. Végellenállások, stirokondenzátorok, az elektromos készülékek, műszerek nélkülözhetetlen kellékei készülnek itt. A gyárrá alakuló laktanya udvarán építenek tovább, hogy még több Vas megyei fiatal találhasson munkát Szombathely legfiatalabb üzemében.

1975. december 2-án Székesfehérváron a Videoton kultúrházában rendezték meg a FMKT híradástechnika-ipari országos ágazati csapatdöntőjét. A szombathelyi Remixesek a 7. helyen végeztek. A csapat tagjai voltak: Kovács József, Mahder János, Palasics Ernő, Stampf Sándor és Sugár Béla.

A termelésből az irodába

Szabó Lászlóné Bíró Piroska villamosmérnök 2007-ben vehette át aranydiplomáját. 1965-ben szerezte meg villamosmérnöki oklevelét a híradástechnikai szakon. Első és utolsó munkahelye a Remix Rádiótechnikai Gyár volt. Legfontosabb munkája a Siemens cégtől vásárolt gyártósorok honosítása volt a Remix Szombathelyi Gyáregységében. Fejlesztési munkájával összefüggésben részt vett ágazati és országos szabványok készítésében. Szoros kapcsolatban volt a Siemensszel, valamint NDK, csehszlovák és lengyel kondenzátor gyárakkal, ahol több alkalommal tanulmányúton is volt.

Tizenhat éves korában, 1965 októberében kezdett dolgozni a Remixben a szombathelyi Horváth Emilné. Akkor még hatórásként úgynevezett mindenes volt, mindenbe belekóstolt. Aztán 17 éves korában saját felelősségére már nyolc órában, három műszakban dolgozott a tekercselőben.

Horváth Emilné a Remixet felváltotta a vásárcsarnoki standra
Horváth Emilné a Remixet felváltotta a vásárcsarnoki standra
Nyugat.hu

- Ez volt a Remix legjobb munkahelye, mind fizetés, mind munkakörülmények szempontjából. Itt ellenállásokat készítettünk – emlékezett a múltra az 1986 májusa óta a szombathelyi Vásárcsarnok egyik zöldség-gyümölcs standján dolgozó Horváthné. – A kismamák és a tanulók kivételével két és három műszakban folyt a termelés, s úgy emlékszem csaknem ezer ember dolgozott a gyárban, döntő többségük nő volt. Nagyon sokan jártak be vidékről is. A legtöbben a vasútállomástól villamossal utaztak a munkahelyre, de sok szombathelyi, főként az idősebbek is a villamossal közlekedtek. Nem volt nagyon húzós a Remixben dolgozni, és az akkori viszonyok között jól is lehetett keresni. A tekercselőben például viszonylag könnyen teljesíthető volt a 120 százalékos norma is.

- Úgy tudom, volt olyan veszélyes üzemrész is, amelyben a hosszabb távú munka egyeseknél komoly egészségkárosodással járt.

- Így igaz. Rövid ideig én is dolgoztam olyan üzemegységben, ahol veszélyes anyagokkal kellett bánni. Bizony, nem irigyeltem az ott dolgozókat, s én is hallottam súlyos megbetegedésről.

- Kéri Lászlóné igazgató, országgyűlési képviselő neve összeforrt a Remixszel. A róla alkotott kép meglehetősen vegyes volt. Milyen is volt ő valójában?

- Én elsősorban akkor kerültem vele kapcsolatba, amikor a termelésből bekerültem az anyaggazdálkodási osztályra könyvelőnek. Kemény, követelő vezető volt, de magánemberként nagyon kedvesen, közvetlenül tudott viselkedni. Sokat tett a gyárért, jól használta fel a kapcsolatait is. Finoman szólva azonban nem szimpatizált azokkal, akikről kiderült, hogy vallásos beállítottságúak. Nagyon jól éreztem magamat a Remixben, jó volt a kollektíva, s ha közben nem alakul másként az életem, egészem a megszűnésig szívesen ott dolgoztam volna.

Üzemek és lakások a telephelyen

A rendszerváltás utáni privatizáció a Recomixes korszakkal indult. A jogutód Recomix Elektronikai Rt-t 5 millió forint tőkével 1993-ban jegyezték be, de működése tiszavirág életű lett. A cég termelése az elektronikai iparág összeomlása és a megrendelések elmaradása miatt annyira visszaesett, hogy 1994-ben megindult ellene a felszámolási eljárás. Aztán hogyan került a képbe a Siemens (a későbbi Epcos), arra a hajdani Remix helyén „tábort vert” Siemens Matsushita Kft. ügyvezető igazgatójának 1998-ban kinevezett, (azóta nyugdíjba vonult) Friedrich Berggel 2001-ben készített interjúból lehet következtetni:

A többszintes épületekben lakásokat alakítottak ki
A többszintes épületekben lakásokat alakítottak ki
Nyugat.hu

„A Siemensnek már 1961-től volt kapcsolata a legnagyobb magyar elektronikai alkatrészgyártó vállalattal, a Remixszel. Ezt az is lehetővé tette, hogy Magyarország nyitottabb volt a Nyugat felé, mint más egykori kommunista országok. A rendszerváltás után még szorosabbá válhatott az üzleti kapcsolat, 1990 szeptemberétől pedig már a szombathelyi Remix gyáregység is bérmunkát végzett a Siemensnek. Az állami vállalat megszűnése, a privatizáció után még jobban elmélyült a viszony, s 1996-ban a Siemens Matsushita 100 százalékos tulajdonosa lett az egykori Remix jogutódjaként működő kft-nek.”

Amúgy a Siemens (később Epcos) betelepülése nem ment simán. A környék lakossága környezetkárosítástól tartva erősen tiltakozott az ellen, hogy ismét gyár működjön a beépített városrészben. Csak nyílt nap szervezésével és komoly propaganda kampánnyal sikerült a megbékélés. Az óta a Siemens, illetve az Epcos komoly fejlesztéseket hajtott végre a területén. Az Epcoson kívül kisvállalkozás is működik az egykori Remix helyén. S, ha lúd, legyen kövér, az ott lévő, régi típusú, többszintes épületekben lakásokat alakítottak ki.

Szóval, míg korábban nagy volt a tiltakozás a termelőüzem ellen, most békésen, úgy is mondhatnánk, „társbérletben” laknak velük. Megszűnt a környéken a közkedvelt trafik is, nincs nyilvános telefonfülke, de a sarki bolt, a hajdani ABC áruház mintegy mementóként még a helyén van.

Kedves Olvasó!

Hangot szeretnénk adni nektek! Kérjük, segítsetek nekünk abban, hogy elindítsuk új stúdiónkat, és hogy minél több beszélgetést és videót készíthessünk veletek, nektek!

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu

Kapcsolódó cikkeink

Egykori üzemek nyomában – A Szombathelyi Pamutipari Vállalat, a „Szövőgyár”

Egy hajdan jól működő gyár rendszerváltás utáni történetét olyan bonyolult és körülményes nyomon követni, mint amilyen kaotikussá váltak a tulajdonviszonyai.

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Megszűnt üzemek nyomádan