Ma reggel sétáltam végig a szombathelyi Király utcán, a nap nem sütött, a kezem fázott, az ostorfák pedig koronájukat vesztve, mint az amerikai western filmek óriási kaktuszai meredtek az ég felé. Elég roszul éreztem magam e miatt - és egyből el is gondolkodtam, hogy vajon mi az öreg ördögért kell ezeket a fákat így megcsonkítani.
A hétköznapi embernek, ugye, hozzáállása, miszerint mindez biztos csak azért van, mert így a legkönnyebb megoldani a metszést. Vagyis sokkal gyorsabban végeznek így a kertészek, mintha a fákat egyesével, nagy műgonddal metszenék formára.
Hát, nem sokat vártam a kérdés tisztázására: gyorsan fel is hívtam a téma avatott szakértőjét, a metszést végző szombathelyi parkfenntartók főnökét, Kiss Dávidot.
- Az ostorfák nagyon gyorsan nőnek. Két év alatt 1,5-2 méter hosszú ágakat hajtanak - ami azt is jelenti, hogy a korona rendesen elburjánzik. Ezek hozzáérnek az épületek falaihoz, a közlekedő járművekhez és a házak közé kifeszített elektromos vezetékekhez is. Szeretnénk egy egységes koronát kialakítani, ezért is van az, hogy meghagyjunk egy minimális törzsrészt a fák tetején. Bár ezek a növények így szomorúan nézhetnek ki, két hét múlva már az új hajtásokat láthatják a járókelők, április végére pedig már szinte az új korona is megjelenik - mondta a szakember.
Nekem meg erről egy dal jutott eszembe, ami tökéletesen illik a témához - meg a mai nap hangulatához is.
