Azt sejtettem, hogy szerdán este nem lesznek annyian a szombathelyi Agorában, mint mondjuk egy jó kis Magna Cum Laudén, ahol ezerrel lehet üvölteni a Pálinkadalt.
De hogy csak néhány tucatnyian vagyunk a nagyteremben, azért az némi csalódás.
Szabó Benedek és a Galaxisok jelenleg Magyarország egyik legizgalmasabb zenekara, ráadásul annyira már nem is újdonság, bizonyos körökben már évek óta kultikusnak számítanak.
Tegyük hozzá: teljes joggal.
A csapat – illetve maga a névadó frontember – egészen hihetetlen módon kapja el a kettőezertízes évek hangulatát, abból is a fővárosi húszon- és harmincévesek életérzését.
Már ott van az 500 forintos korsó sör a kezünkben, amikor a koncert előtt a folyosón ismerősöm Cseh Tamás nevét említi. Amiben kétségkívül van valami, de ennyi erővel minden, a kor hangulatát visszaadó, szövegcentrikus-mesélős előadó ide tartozik.
És habár a szerző bajai, száz százalékosan pesti dalok ezek, az Andrássy úttal, a körutakkal, az 4-6-es hatos villamossal, az utolsó metróval és az éjszaka sárgán villogó lámpákkal.
Szabó Benedek sorai, dalai és élethelyzetei olyan természetesnek hatnak, mintha már hallottuk volna őket valahol, önkéntelen rájuk bólintunk és észre sem vesszük, már a fülünkbe is másztak.
Kerekre faragott történetek ezek, legyen szó boldog vagy „kínlódó” szerelemről, alkoholgőzös éjszakákról, érdektelen munkahelyekről, a felnőtté válás nehézségeiről, kétségekről, kérdőjelekről, jövőnélküliségről, amibe egy vállrándítással bele lehet törődni.
Unikális módon vegyül egymással a budapesti zene legjobb hagyományait idéző szplín, ott van a háttérben a 21. század és a városra legalább ennyire jellemző vibrálás; miközben a kötőanyagot az őszinteség és póznélküliség adja.
Azok a dalok a legjobbak, amikor Szabó Benedek leül a zongorához, és kiderül, hogy a líra mellett zeneileg is mennyire rendben van mindez.
Nagyon nehéz ilyeneket írni.
A zenekar - a dalokhoz hasonlóan - élőben őszinte, önironikus és szerethető. A dalok között a narrációk hol setesuták (mi a kedvenc szombathelyi randevúhely), hol nagyon szórakoztatók (egy esküvői zenélés története), de a legnagyobb gond mégiscsak a közönség, pontosabban annak hiánya.
Az igaz, hogy Szabó Benedek rétegzene, de annyira azért mégsem, hogy ennyien legyünk egy koncerten.
Józing Antal
galaxisok
Furcsa módon lesz vége magának a koncertnek is. Egyszer visszajönnek és eljátsszák a
Boldoggá akarlak tenni, de nem tudom, hogy kell
-t, de aztán a maroknyi közönség nem elég határozott, így nem hangzik el a zenekar messze legnagyobb slágere, aTeljesség felé
. Ehelyett mindenki hazaindul a szombathelyi éjszakába.Könyörgöm, ha már házhoz jön a jó, tessék már koncertekre járni!
Értékelés: 8/10
Légy része az igazságnak! 2023. november 27-től december 11-ig tart támogatás-gyűjtő kampányunk. Ennek során 3 millió forintot szeretnénk összegyűjteni. Minden forint számít!
