Jobbra kihajtasz a körforgalomból, átmész a kis hídon, balra fordulsz, és szépen beérsz a városközpontba. Nem bánod meg - mondja helyi ismerősöm nem kis büszkeséggel a hangjában Százhalombatta szélén, a 6-os főút mellett egy benzinkútnál.
Péntek délelőtt volt, május második napja, 28 fok meleg, és én először jártam Százhalombattán. Mellette többször elautóztam már, hiszen a város Budapesttől alig 30 kilométerre délre fekszik, keletről a Duna határolja, nyugatról meg a 6-os főút. Nincs olyan messze az M7-es és a 7-es főút sem, forgalmas vidék ez.
A tanácsot betartva pár perc alatt a belvárosba értem, ahol tényleg leesett az állam. Százhalombatta ipari városként élt a tudatomban, ahol hatalmas kémények ontják a füstöt, mindig rossz a levegő, és minden szürke.
Nem is tévedhettem volna nagyobbat. Igaz,látszik a belvároson, hogy nem olyan régi az épületek többsége, és látszik a tudatos tervezés nyoma is. Nem volt nehéz parkolóhelyet találnom, aztán elindultam, hogy valamit felfedezzek a városból.
Négyezer éve laknak itt emberek
A történetírás úgy tartja, hogy a terület már négyezer éve lakott volt, feltárták egy bronzkori falu maradványait. Éltek itt szkíták, kelták, a római korban katonai tábor volt, hiszen itt húzódott a limes, a birodalom határa. Aztán később a honfoglaló magyarok is letelepedtek itt, később két falu alakult ki, Százhalom és Batta. Amelyek aztán egyesültek, és megszületett Százhalombatta.
A város központjában, a rendezvénytéren ennek látszik is a nyoma, itt is áll egy nagy felirat a település nevével, pontosabban annak felével. A közösségi oldalakra optimalizált felirat így mutat:
A tér impozáns, itt áll a 20. század elején épült Szent István templom, ami uralja is a teret. Jobbra a modern városháza, szemben egy rendezvényközpont. A két épület elég szigorú, de így, hogy ketten vannak, a látvány érdekes.
A tudatos tervezés nyomai
Innen aztán többfelé is el lehet indulni, vezet innen kifelé egy nyílegyenes, parkokkal övezett sétány is. De át lehet menni a rendezvényközpont alatti átjárókon is, ahol nem messze jó nagy lépcsőbe botlok, balra pedig a református templomhoz vezet egy másik lépcső.
Úgy tűnik, a régi épületeket tudatosan építették körbe, szinte minden lépésnél valami szépre bukkanok. Mint erre a sétányra a belvárosban.
A település a 60-as évek elején indult fejlődésnek, amikor a falutól délre elkezdték a Dunai Olajfinomító építését, itt ért véget a Barátság kőolajvezeték. A finomító 1965-ben kezdett termelni, az elején mintegy ötszáz embert foglalkoztatott, 1974-ben már 3600 munkavállalója volt. A finomító mára nagyobb területet foglal el, mint a város.
A belvárosban sok a fa és a növény, az utca túloldalán egy kisebb lakótelep áll. Az ipari fejlesztésekkor egyébként három kisebb lakótelepet építettek, most mintegy 17,5 ezer állandó lakosan van a városnak.
A Duna-part fák és növények mögé bújt
Keletre, a Duna felé indulok, ott van egy üzletközpont is, annak a parkolójában hagyom a kocsit. Megpróbálok közelebb menni a folyóhoz, de ez nem egyszerű. Magas töltések, alacsony, iszappal borított völgyek váltják egymást, a növényzet is dús, tele tüskés gyomokkal, most örülök, hogy nem rövidnadrágban jöttem.
Találok egy kiszáradóban lévő, kisebb holtágat, de kezd szorítani az idő, és feladom. Mondjuk, beletelik jó félórába, mire megtalálom a töltés oldalába vájt lépcsőt, ahol lejöttem, utána már csak az autót kell megkeresni.
A városnak ezen a résén családi házak épültek, a töltés mellett nyaralótelepi a hangulat. Tudatosan tervezték meg a városrészt, némi gyakorlat is kell, hogy valaki eligazodjon itt, szinte minden utca egyirányú valamerre.
A város azért szépen profitálhat a finomítóból és az erőműből. A helyi lap szerint a város költségvetése tavaly 17,5 milliárd forint volt. Úgy, hogy már levontak 3,3 milliárd forint szolidaritási adót. Ami azt jelenti, hogy a 17,5 ezer lakosú Százhalombattán ezer lakosra egymilliárd forint jut a városi költségvetésből.
Összehasonlításként, ilyen arány mellett Szombathely költségvetése 75 milliárd forint lenne, a jelenlegi 30 milliárd helyett. A nem sokkal kisebb, 14 ezer lakosú Sárvár az idén 6,8 milliárd forintból gazdálkodik.
Akár egy határátkelő, a túloldalon egy másik világ van
Némi keresgélés után aztán visszatalálok a központba, majd elindulok a finomító felé. Ez az út párhuzamos a 6-os főúttal, már a finomító mellett haladok, de semmit nem látni belőle. Erdővel, fákkal vették körül, és ahol van némi kis ösvény, ott kint van a magánterület tábla.
Aztán megtalálom a főbejáratot, egy körforgalomból lehet behajtani a kapuhoz. Ahol egy nagy parkoló is van, szemben pedig a főkapu, ami úgy néz ki, mint egy szigorú határátkelő.
Hivatalosan munkaszüneti nap van, de azért sok a kocsi a parkolóban, és kapunál is van forgalom, igaz, nem nagy a nyüzsgés. Néhány munkás a parkolót takarítja, nem is foglalkozna velem, ahogyan lefotózom a kaput.
Beljebb nem tudok menni, így visszafordulok a 6-os főút felé, hogy Ercsinél elkanyarodjak jobbra, Martonvásár és a 7-es főút felé. Hogy aztán benézzek Gárdonyba, de ez már egy másik történet 
Hiába volt 28 fok pénteken, csak a lángos és a hekk sütkérezett a Velencei-tónál 2025. May 02. 19:01 .
