Dr. Széles Alice több évtizeden át dolgozott háziorvosként Szombathelyen, öt éve címzetes főorvosi címmel tüntették ki. Kollégái emlékeznek meg róla:
Jó orvos csak jó ember lehet
A Semmelweis ünnepség kapcsán vált aktuálissá, hogy megemlékezzünk egy kiváló Kolléganőnkről, Dr. Széles Alice-ról, aki méltán pályázhatott volna a városi kitüntetések valamelyikére, de sajnos már nem részesülhetett ezen elismerésekben.
Akik ismerték, mély megdöbbenéssel fogadták a megváltozhatatlan szomorú hírt, hogy a kiváló Kolléga, orvos 2019. április 2-án távozott sorainkból.
Emberi és szakmai méltatására némi késéssel kerül most sor miután közismert szerénysége miatt erre ő nem tartott volna igényt.
Az iránta érzett tisztelet miatt azonban úgy éreztük, hogy nem hagyhatjuk megemlékezés nélkül azt a kiváló Kolléganőt akit úgy páciensei mint közvetlen munkatársai és az orvostársadalom széles köre rendkívüli módon tisztelt és kedvelt.
Általános iskoláit szülőfalujában, Sopronnémetiben, gimnáziumi éveit a soproni Berzsenyi Dániel gimnáziumban végezte.
A Pécsi Orvostudományi Egyetemre 1971-től 1977-ig járt, 1977-től 1982-ig Sopronban dolgozott radiológusként.
1982-ben családjával együtt Szombathelyre költözött és a Váci Mihály Utcai Orvosi Rendelőben kezdett el dolgozni, mint háziorvos.
Két gyermeke született, mindketten felsőfokú diplomát szereztek, leánya gyógytornász, fia agrár-közgazdász lett.
Élete derekán, 46 éves korában súlyos májbetegséget diagnosztizáltak nála, 12 évvel később májtranszplantáción esett át. Hogy mennyire szerette hivatását és betegeit, mi sem bizonyítja jobban, hogy 2018. december 31-ig aktív háziorvosként látta el praxisát.
A munkája éltette, valamint a családja, közvetlen barátnői, kollégái, akik betegsége éveiben is mellette álltak.
Három nappal a praxisának átadását követően agyi érelzáródás miatt került kórházba, ahol a gondos ápolás és kezelés ellenére elhunyt.
Életútja és szakmai tevékenysége példát mutatott az orvostársadalom még aktívan dolgozó és a jövőben e területen dolgozni kívánók számára.
Szerencsére az utódja kinevelésében még aktívan részt tudott venni.
Kollégáit rendkívül kedvelte, legtöbbjükkel, valamint asszisztensnőjével baráti viszont ápolt.
Társasági ember volt, közvetlen, megértő és segítőkész.
A sors fintora következtében, bár betegsége ellenére is több évet nyugdíjasként dolgozott, tényleges nyugdíjas pihenést - bár készült rá és teli volt tervekkel – egy napig sem élvezhetett.
Úgy gondolom, Dr. Széles Alice-ra méltán igaz a mondás, hogy jó orvos csak jó ember lehet, s Dr. Széles Alice jó ember volt.
Emlékét kollégái és betegei őrizni fogják.
Kollégái nevében fájó szívvel búcsúzik:
Dr. Prugberger László
