Fürdeni mindig jó, de legjobb télen, amikor a kinti hőmérséklet fagypont körüli, mi pedig ülünk egy kültéri medence forró vizében. A gőz misztikusan és jótékonyan eltakarja a külvilágot, csend van, csak a közelben ülők beszélgetésfoszlányai jutnak el hozzánk.
Nem tudjuk nem hallani ezeket a dialógusokat. Ezek egyrészt alaposan megzavarják az elemekkel való egyesülésünk élményét, másrészt viszont segítenek kimozdulni saját buborékunkból, kapuk nyílnak meg előttünk.
Néhányukat most emlékezetből ismét kinyitom.
1.
„Nyilván nem fogok neki többet utalni, nem vagyok hülye” – mondja az ötvenes éveiben járó, kissé testes férfi az ölében ülő, cirka két évtizeddel fiatalabb nő fülébe, aki jóváhagyóan mosolyog a bejelentésre. A hölgy keveset beszél, a fickó annál többet. Mesél a vadászatról, amiken rendszeresen részt vesz, és amikről nagyon sokat tud beszélni: puskák, hajtók, rókák, fácánok, miegymás. És akkor ott van még az új terepjárója és annak műszaki paraméterei. Az ölében ülő hölgy issza a szavakat, láthatóan imponál neki a tartalom, vagy legalábbis úgy tesz. A kapcsolat nem tűnik réginek, és az is kiderül, hogy a szóban forgó – csökkentett összegű - utalás a volt feleségnek megy. Ha megy. Kiderül az is, este komoly italozás lesz közös program, reggel pedig vadászat, ami nem lesz könnyű másnaposan.
2.
„Miért tenném le, e nélkül el sem tudom képzelni az életemet”. Ezt már egy 80 év körüli hölgy magyarázza a két – hasonló korú – barátnőjének. A téma pedig az autó, pontosabban az autóvezetés. Kiderül, az idősebb hölgy gyerekei nagyon szeretnék, ha anyjuk nem hosszabbítaná meg a jogsit, mert szerintük az életkora miatt veszélyt jelent magára és a többi közlekedőre. Ő viszont úgy gondolja, egészséges, jobban és biztonságosabban vezet, mint a forrófejű huszonévesek. Amúgy is a város szélén lakik, autó nélkül minden olyan nehezen menne. A barátnők nem foglalnak állást.
3.
Egy harmincas évei végén járó kamionos arról mesél a haverjának, hogy mostanában leginkább Csehországba és Lengyelországba jár, és hogy mennyire elhúztak mellettünk az egykori visegrádi társak. Csehországban nagyjából hasonlók az árak, mint nálunk, de a lengyelek olcsóbbak, úgy, hogy jobban is keresnek. „Nem értem, hogy nem veszik észre a magyarok, hogy valami nagyon nem stimmel velük” – vonja le a konklúziót.
4.
Két nyugdíjas házaspár beszélget. Budapestről érkeztek a Dunántúlra. Folyamatosan látogatják a magyar fürdőket, általában néhány napra szállást is foglalnak a közelükben. Itt és most véletlenül találkoztak. A végtelen beszélgetés kitér a medencékre, a vizek hőfokára, a szállodai reggeli svédasztalára, a vidéki utak állapotára, és mindenre. Közben az egyik férfi hosszú monológokat iktat a diskurzusba, főként egészségügyi kérdéseket jár körül. Például hogyan és miért titkolják az orvosok, hogy megvan a gyógyszer a rákra, hogy mi a teendő, ha szegbe lépünk, és miért jó, ha nagyon sok sót fogyasztunk.
5.
„És akkor csodálkoznak, ha az oroszok megtámadják őket.” A negyvenes éveiben járó férfi a feleségének foglalja össze a külpolitikai helyzetet, azon belül is az orosz-ukrán háborút. Csendesen, de határozottan beszél, érezhetően tanult ember, talán valami magasabb pozíciót is betölt. Az orosz narratívát képviseli, beszél a biztonságról, az USA-ról, az ukrán korrupcióról, de a tartalom túlmutat a propagandán. A dekoratív, de szerénynek látszó feleség úgy tesz, mint aki odafigyelne, de egyetlen kérdést sem tesz fel, csak ül csukott szemmel a meleg vízben, arcát a napfénybe tartva.
6.
A négy-öt huszonéves srác valószínűleg Budapesten egyetemista vagy fiatal munkavállaló, most hazalátogatva együtt áztatják magukat. És arról beszélnek, hogy az elmúlt években mennyire kozmopolita lett a főváros. Hogy néhány belső kerület vendéglátóhelyein gyakorlatilag nem hallani magyar szót, sok helyen a pultos vagy a pincér sem beszél magyarul. Nem minősítik, hogy ez jó vagy rossz, egyszerűen konstatálják a tényt.
7.
„Szerintem a koronavírus mögött a Bill Gates volt”. Ezt a mondatot majdnem kiabálja egy nyugdíjas korú hölgy a mellette ülő, hasonló korú barátnőnek, aki egyetértően bólint, majd arról kezd mesélni, hogy az unokaöccse naponta négy liter vizet iszik meg, mégsem javul az egészségi állapota.
8.
„Mindenki csak a száját tátotta, meg magában dörmögött, hogy ezt mégsem kellene, mert senki nem tud aludni, pedig reggel dolgozni kell menni. Én meg lementem egy emeletet, bedörömböltem hozzájuk, majdnem kiszakadt a tok. Kijött az egyik csávó, először nagy volt a szája, hogy születésnapi parti, és nincs közöm hozzá, de mondtam neki, hogy kibaszom a negyedikről az ablakon át, ha nem kapcsolja ki a kurva zenét. Mondta, szól a rendőröknek, hogy ajtórongálás meg fenyegetés, erre én, hogy szerintem nem tud szólni, miután négy emeletet zuhant és a fejét szétkúrta a homokozó szélének a betonján. Erre elcsendesedett és kikapcsolta azt a szart. Mindenki megköszönte.” Tetovált, izmos férfiember így mesélte Speedo-nadrágban az elmúlt estét a haverjainak.
9.
„Nálunk a Coopban minden drágább. Állítom ez a legdrágább bolthálózat az országban, és pont ez van a falvakban, ahol eleve kevesebb a pénz. Aki a városban dolgozik, az ott bevásárol, de aki nem, az mit csináljon?” – panaszkodik egy középkorú, kissé pocakos férfi. Majd hosszú, csendes vita következik a haverjaival arról, hogy hol érdemes vásárolni, melyik diszkontlánc miben jó. Aztán abban maradnak, kimennek a medencéből és isznak egy-két fröccsöt, ameddig az asszonyok elő nem kerülnek.
10.
A húsz év körüli pár nem szól egyetlen szót sem, csak egymás karjaiban ringatóznak a gőzölgő meleg vízben.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
