Sokak számára a brutalizmus, vagy magyarosan “szocreál” építészet a ronda, kopár betontömböket és a kommunista diktatúra rossz emlékét jelenti. Pedig a brutalista építészet nem ennek indult, sokkal inkább a funkció építészeti dizájnmegoldásokká való alakításáról. Ráadásul az irányzat nem is keletről indult, hanem egyenesen az ötvenes évek Angliájából.
Az ember minél többet utazik Kelet-Európában, annál több brutalista épülettel, vagy egyenesen városarculattal találkozik. Ez nem is véletlen, a szocializmus gyakorlatilag hivatalos építészetévé tette a stílusirányzatot. Éppen ezért az embereknek ezek az épületek gyakran kapcsolódnak össze a szegénység, az elnyomás és a félelem emlékeivel. Talán nem is csoda, hogy sok város mára igyekszik szabadulni a brutalista örökségéről. Engem viszont ez sem tudott megakadályozni, hogy szinte azonnal beleszeressek ebbe a stílusba, és kelet-európai útjaim alatt kifejezetten keressem is az ilyen épületeket. Itt van pár személyes kedvencem:
Mitagadás, pár hónapja még én is azt hittem, hogy a brutalista épületek csupán a Szovjetunió szobrokként Kelet-Európában maradt emlékképei. Májusban azonban meglátogattam egy barátomat Londonban. Az angol fővárostól természetesen semmit sem vártam brutalizmus-témában. Viszont ahogyan fedeztem fel a várost, egyre több és több brutalista épületet találtam a városcentrumban. Rákérdeztem a barátomnál, hogy most ez mi, aki azt válaszolta, hogy ha szeretem a brutalizmust, keressem fel a Barbicant. Meg is tettem, és ez tárult a szemem elé:
Igen. A brutalizmus egy Angliából induló stílusirányzat, ami nem szükségszerűen komor vagy depresszív, hanem lehet kifejezetten izgalmas és élhető is. A brutalista építészet eredetileg nem csak betonba akarta önteni a világot, hanem igyekezett olyan építészeti megoldásokkal előállni, amelyek a funkcionális elemeket különféle dizájnkonstrukciókkal teszik érdekesebbé, egyedibbé.
A jó hír pedig az, hogy ezek megtekintéséhez és újraértelmezéséhez nem kell Londonba utaznunk, Szombathely ugyanis tele van gyönyörű brutalista épületekkel, amik mellett lehet, hogy nap mint nap elmegyünk az utcán, anélkül, hogy különösebb figyelmet szentelnénk nekik.
Gothard asztrofizikai obszervatórium
Minderre kitűnő példa a Gothard csillagvizsgáló, ami amellett, hogy egy szinte szoborszerű, végtelenül izgalmas megjelenésű épület, minden elemében a csillagászati megfigyelések pontosságát szolgálja. A beton nem csupán a brutalizmus dizájneleme, hanem fontos funkciót tölt be: lassan melegszik és lassan is hűl le, így védi a hőérzékeny műszereket. Valamint a vastag betonszerkezet ellenáll a föld rezgéseinek, emiatt a lehető legpontosabb méréseket garantálja. Ennek is köszönhető, hogy az 1968-ban épült épület máig kitűnően alkalmas a tudományos munkára, jelenleg az ELTE használja. Az obszervatóriumot Zalotay Elemér tervezte.
Hotel Claudius
Sajnos már 5 éve bezárt, de kívülről ma is megtekinthető az uszoda melletti Hotel Claudius. Az épületet 1970-ben kezdték el építeni Fazakas Péter, Ybl-díjas építész tervei alapján, szemben a Csónakázótóval. Két évvel később be is fejeződtek a munkálatok és a hotel megnyitotta kapuit a látogatók előtt. Akik elsősorban a Szovjetunióból érkező tehetős turisták voltak, a magyar átlagember számára ugyanis megfizethetetlennek számított az épület. Nem is csoda, hogy olyan legendák terjengtek a városban, hogy az épület falai között bűn- és szexbarlang üzemel.
Sajnos a hotel a privatizálást követően lefelé tartó spirálba került, míg végül 2020-ban végleg bezárta kapuit a látogatók előtt. Erről bővebben itt írtunk. Ennek köszönhetően mára az épület állaga is jelentősen leromlott, de kívülről érdemes alaposabban megszemlélni, hiszen ikonikus és impozáns épület.
Felszabadulási emlékmű
A hoteltől nem is kell messzire sétálnunk, hogy elérkezzünk a cikk következő állomásához, a Felszabadulási emlékműhöz. Az emlékművet 1968-1969 között építették a szintén Ybl-díjas Heckenast János építészmérnök tervei alapján. Munkájáról az építész így fogalmazott egy 1970-es Vas Népe interjúban:
A szabadság örömét, az építő munka lendületét, a felgyorsult fejlődést próbáltam formába önteni.
Majd 1970 április 4-én, a felszabadulás évfordulóján avatták fel, természetesen akkor még vörös csillaggal, ami csak a rendszerváltást követően került le róla.
A Felszabadulási Emlékmű a 29 méteres magasságával magyar mércével hatalmasnak számít, összehasonlításképpen a budapesti Citadella mellett álló Szabadság-szobor talapzat nélkül mindössze 14 méter magas, azaz alig fele ekkora. Szombathely látképe biztosan nem lenne ilyen izgalmas nélküle, erről még az Index is írt 2021-ben. Akinek pedig még ez sem elég bizonyíték a hely fontosságáról, annak jelzem, hogy életem első randija is az emlékmű tövében zajlott.
MMIK
A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, ismertebb nevén MMIK, 1981-ben átadott épülete kedvéért egy kisebb városrészt elbontottak Szombathely belvárosában. Akkoriban egyszintes, úgynevezett szegénylakások álltak az épület területén. Az épület különlegessége, hogy az előre legyártott elemeket némi kreativitással tudták csak összeilleszteni, azok ugyanis eredetileg rosszul voltak méretezve.
Noha maga a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, mint intézmény, 2012-ben végleg megszűnt, az épület neve máig őrzi a szocializmusban megálmodott hálózat emlékét. Az épületet 2021-től több részletben fel is újították.
Városháza
A Városháza Szombathely talán legmegosztóbb épülete. Van, aki szereti, van, aki szerint ocsmány, de egy bizonyos: alapvetően határozza meg a belváros látképét, és mára talán elképzelhetetlen lenne nélküle a Fő tér. Az épületet Horváth László tervei alapján nem kevesebb, mint 7 évig építették, mire 1983 februárjában végre átadták.
Az tény, hogy jelenlegi formájában némileg talán kopárnak tűnik az épület. Azonban ha rendesen kihasználták volna a benne rejlő potenciált, egészen más benyomásunk lehetne róla. A brutalizmus egyik védjegyének számító féltető-szerű terasz kitűnő helyet biztosíthatott volna például egy hangulatos kávézónak - ahogyan Londonban is a hasonló teraszokon nyüzsgő kávéházi élet van. Sajnos már ez nem realitás, ugyanis éppen ennek a szerkezetnek mára veszélyesen leromlott az állapota. Viszont amennyiben tényleg felújítják azt, annyiban remélem, hogy végre tényleg kihasználásra kerülnek a brutalizmusra jellemző funkcionális dizájnelemek.
Aki pedig esetleg nem érte be ennyivel, annak ajánlom korábbi cikkünket, ahol a világ többi helyéről gyűjtöttünk össze brutalista alkotásokat.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
