A Reissig-kastély ilyen, aminek most „jól áll” a jótékony feledés, melyet az átgondolt vállalkozói vízión és az igényes felújításon túl, talán pont a köré épített lakótömbök takarásának köszönhető „illegalitás” mentett meg a pusztulástól.
A pompás építmény a kámoni városrészben, a Szófia utca és az egykori LATEX (korábban: Putsch Sándor Gyapjúáru, Szőnyeg és Takarógyár) között elterülő telken található, a köré épített társasházak szinte tökéletes takarásában.
A Gyöngyös patak völgyében található Árpád-kori eredetű Kámon települést - a községet északról határoló Herénnyel együtt - 1950-ben csatolták Szombathelyhez.
A 16-17. századi múltra visszatekintő kétszintes kúriát, két, egymáshoz képest kissé elcsúsztatott fekvésű épülettömb alkotja. A déli oldal egy, az északi két helyiségsort foglal magába. A két épülettömb különböző formájú és eltérő arányú tetőkialakítása és a párkányok más-más kor építészeti lenyomatai. Feltehetően az északi épülettömb nem szabályos, rombuszhoz hasonlító alaprajza, téglaboltozatos földszinti terei tekinthetők a kastély 16-17. századi alapjának. A 18. és a 19. században jelentős átépítéseken, bővítéseken esett át a palota.
A kastély legszebb éveiben még gyönyörűen művelt angolkert gyümölcsössel és nagy majorság a kiszolgáló épületeivel együtt övezte, parkját keresztülszelte a Gyöngyös patak sebesfolyású vize, idővel azonban folyamatosan szűkült az épületet körülvevő terület, mígnem beállt a jelenlegi „állapot”.
A majorság és az épület tulajdonosai, kialakítói és építői a 16. században a Kámonyok voltak. A Bottka, Káldy és Meszlényi-családokkal egyetemben, ők uralták Kámont és Söptét. A nagy múltú család a 18. században kihalt, a birtok egy rövid ideig a Vas vármegyei nemesi família, Udvardyék kezébe került, amit aztán megvásárolt tőlük egy tekintélyes vagyonnal rendelkező, nagy múltú, szintén nemesi család sarja, az a Bernáth György, aki az 1700-as évek közepétől alaposan „bevásárolt” birtokokból az országban és ebből a környék, Vas és Zala sem maradhatott ki. Bernáthék tulajdonlása idején történt a kastély első nagy bővítése a 18. században.
Aztán milyen érdekes a sors, Bernáth György unokájának, Jánosnak 1830-ban bekövetkezett halálával férfiágon a Bernáth família is kihalt, így a vagyont a leány unoka Mária, bizonyos Reissig Lajosné örökölte, tehát a birtok automatikusan a Reissigekre szállt. Talán a legizgalmasabb figura történetünkben, az amúgy 1832-ben elhunyt Mária (Maria Carolina Barbara von Bernath) férje, maga Reissig Lajos, született Christian Ludwig Reissig volt. A Kassel-ben napvilágot látott német nemzetiségű férfi, az Osztrák Császári hadsereg egyik lovasszázadának egykori parancsnoka, aki részt vett a napóleoni felszabadító háborúkban is, - ezért érdemelt ki nemesi rangot – nem mellékesen romantikus költő volt, akinek szentimentális versei annyira népszerűek voltak, hogy közülük többet is megzenésített Ludwig van Beethoven, a világ máig egyik legnagyobb hatású zeneszerzője. A két férfi jó kapcsolatot ápolt, sűrűn leveleztek egymással. Talán legismertebb közös alkotásuk a Sehnsucht, WoO 146, vagyis a „Vágyódás” című kompozíció volt.
Reissig verse, a „Vágyódás” , melyet Beethoven megzenésített:
A csendes éjszaka üdítően sötétít völgyet-dombot,a szerelem csillaga csillog, finoman hullámzik a tóban.
A természet énekesei elhallgattak az ágakban;
titokzatos csend nyugszik a virágos folyosón.
Jaj, fáradt szemem nem hunyja be szendergés:
Jöjj, csillapítsd bánatomat, nyugalom csendes Istene!
Finoman szárítsd meg könnyeimet, adj teret az édes örömnek,
gyere, gyengéden csald meg vágyamat a boldogság álmával!
Ó, varázsold el tekintetemet, a szépet, aki menekül,
hadd szorítsam a szívemhez, hogy kiégjen a nemes szerelem!
Te kedves úgy értem, mennyire vágyom rád;
jelenj meg, ó, jelenj meg és mosolyogj a reményben!
Reissig Lajos 1847-ben hunyt el, Szombathelyen helyezték örök nyugalomra. Az uradalmat fia, Alajos vitte tovább. A Reissig családhoz köthető a kastély második nagy, 19. századi átépítése, amelyet Vojta Donát (Donat Voyta) osztrák származású építész vezényelt le. Vojta szintén 1847-ben halt meg, Óperinten főbe lőtte magát.
Ekkoriban az épület alsó szintjén 5 szoba, kamra, konyha és pince, az emeleten 12 szoba volt, mindegyik pompásan felszerelve. A család jelentős műkincsgyűjteménnyel rendelkezett, melyből több darabot is bemutattak az 1912-ben megrendezett Vasvármegyei Műtörténeti Kiállításon. Az 1870-es években a környező települések uraságain és más tekintélyes személyen kívül, Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter és Széll Kálmán pénzügyminiszter is vendégeskedett a kastélyban.
AZ 1940-es évek végén, az államosítást követően bérlakásokat alakítottak ki az egykori nemesi kúriában. 1960-ban műemlékké nyilvánították, majd 1965-ben felújították. (Egy titokzatos okból kifolyólag, 1971-ben a tulajdoni lapról törölték a műemléki bejegyzést.) 1990-ben a kastély a szombathelyi önkormányzat kezébe került, de az időközben helyi védelem alá helyezett épület állapota aggasztóan romlott. 2001-ben megvásárolta egy építőipari és szolgáltató Kft. és műemléki szempontokat is figyelembe véve, rendkívül esztétikusan, mívesen felújította és hasznosította. Az épületben jelenleg az említett Kft. székhelye és lakóingatlanok találhatók a minőségi, barátságos környezetben.
A kastély nehezen megközelíthető, hiszen szinte elbújik az őt körülvevő házak védelmében. Egy elektromosan blokkolt kapu megnyitását követő 15-20 méteres sétát követően érkezünk meg a területre, ahol az egykori palota található.
Magam is úgy jutottam be, hogy hosszas téblábolást követően, udvarias kérésemre (mikor is ecseteltem, hogy mit szeretnék), egy rendkívül kedves ott élő hölgy beengedett az udvarba néhány percre. (Utólag is köszönöm neki, megérte várnom!)
A Reissig-kastély sorsa a manapság ritkuló jó példák egyike, ahol az érték valóban megóvásra került, nem pedig a rombolás, vagy az „értéktelenségteremtés” rothadó vágóhidjára.
Sorsának jóra fordulásában főszerepet játszott a csend, az alázat, a mértéktartás és a szépség szeretete.
Úgy kellenek most nekünk a pozitív példák, mint egy falat kenyér, vagy mint egy köbméter gáz a kihűlt konvektorba.
Félek azonban, hogy kevés ilyen példát tudok majd bemutatni a következő hetekben…
