Egy emberként szisszent fel az ország nagy része, amikor a Mi Hazánk Mozgalom politikusa, Dúró Dóra olyan performanszt tolt, amit senki nem látott jönni:
ledarálta a Meseország mindenkié című mesekönyvet,
Ez is eljött: Dúró Dóra könyvet darált
2020.
September
27.
14:46
melyben ismert mesék átiratai olvashatók.
A mesék hősei között van például meleg Hamupipőke, háromfülű nyúl, sárkányölő pincérlány, roma Pöttöm Panna, mélyszegénységből, vagy bántalmazó családból érkező és örökbefogadott gyerekhősök, illetve más, a normától eltérő szereplők. A politikus performanszával egyébként hatalmas reklámot is adott a könyvnek, amit sok helyen azonnal el is kapkodtak.
Mindezt azzal indokolta a politikus, hogy pártja nem tűri, hogy a gyerekeket kitegyék a „homoszexuális propagandának”. Ha pedig ez még nem lett volna elég, még azt is elmondta, hogy szerinte meseország nem az aberráltaké, ezzel a kijelentéssel pedig az időseket, fogyatékkal élőket, romákat is aberráltaknak nyilvánította, akik a nem heteroszexuálisokkal együtt nem részei a magyar kultúrának.
Dúró Dóra akciója és a könyv körül egyre kerekedő botrány kapcsán most az ELTE SEK-en irodalmat oktató Fűzfa Balázs is elmondta véleményét a Facebookon .
„Kedves Barátaim, ma megérkezett, s rögvest el is olvastam a Meseország mindenkié című könyvet” – kezdi posztját, amit hozzájárulásával most olvasóinkkal is megosztunk. „Szeretném leszögezni, hogy semmi bántót, kirekesztőt, még kevésbé durvaságot nem találtam benne. A mesék kimondottan igényesek -- a szöveggondozás, szerkesztés hasonlóképpen --, a problémahalmazok, amelyeket feldolgoznak, aktuálisak, világosan érthetők, fontosak mindennapi életünk szempontjából.
A szövegeknek mintegy 10 %-ában jelenik meg a leszbikus kapcsolat (egy mesében), illetve a homoszexualitás (egy mesében és egy (akár ironikusnak, tréfásnak is felfogható) versben). Talán éppen megfelelően reprezentálják ezzel a társadalmi arányokat, a Wikipédián például ezt olvasom: 'Egyes becslések szerint a homoszexuális irányultsággal rendelkezők aránya a lakosság tíz százaléka körül van a nyugati társadalmakban.'
A szövegek egyáltalán nem is didaktikusak, azaz egy igazán kellemes, szelíd olvasmányról beszélhetünk -- ez nem is csoda, ha olyan alkotók vannak benne, mint például a hallatlan stílusérzékenységéről (is) híres Tompa Andrea, aki itt most nemcsak író, hanem örökbefogadó szülő is (mint a kötet végi kiséletrajzából megtudhatjuk).
A Piroska és a farkas vagy A kis gömböc -- és még sorolhatnánk -- sokkal durvább és erőszakosabb szöveg, mint a Meseország mindenkié bármelyik meséje, ez teljesen egyértelmű. Éppen itt volt az ideje, hogy egy effajta mesekönyv megjelenjen! -- Az alkotók majdnem fele (nyolc író) amatőr vagy egészen kezdő. Ez sem látszik meg azonban a szövegek színvonalán -- rajtuk kívül ez a kiváló szerkesztőt, Nagy Boldizsárt is dicséri.
Az volna a jó, ha minél többen elolvasnák ezt a könyvet -- és azt hiszem, az ezúttal is kontraproduktívan működő politikának köszönhetően ez ügyben egészen jól haladunk.”
