Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Elringattuk magunkat – Presser koncert Szombathelyen

Mit lehet tenni egy olyan zeneszerző koncertjén, akinek zenéje az elmúlt évtizedek alatt – néha erősebben, néha halkabban – de mindig mellettünk, bennünk volt? Élvezni a perceket, mást nem nagyon.

Presser Gáborról lehetne szuperlatívuszokban írni, hiszen negyven éve van a pályán, mintegy 500 dalt szerzett, harminc éve zeneigazgatója a Vígszínháznak, sokak szerint Magyarország legnépszerűbb zeneszerzője, az első hazai szupergroup létrehozója. De most hagyatkozzunk a kedd este történtekre. Ami, azért nem lesz egyszerű, hiszen

Pici bácsi

is nosztalgiázgatott, mint ahogyan a közönség is.

Tizenöten a színpadon

Kezdjük egy kis negatívummal: nem volt zsúfolásos teltház az MSH-ban, valószínűleg köszönhetően az öt- és hatezer forintos jegyáraknak. Átlagéletkor valahol 35 és 40 között, a néhány tizenéves szülői kísérettel érkezett. Színházi előadásos hangulat a nézőtéren, erre később a kezdés is ráerősített. Némi nosztalgiával el is gondolkodtunk azon, hogy mint az egykori – mára már legendás – tabáni LGT koncerteken azért még más volt a hangulat. Mint egy-egy kis Woodstockon.

De félre a fanyalgással, régi hagyományokat idézve este hétkor kezdődött a koncert, és nyoma sem volt a mai sztárocskákra jellemző előhangulat-felelősöknek, a jó órás késésnek. Kollégától megtudtuk, már délelőtt elkezdődött a hangpróba, nem volt semmi haknijelleg, komolyan vették a dolgot. Ami abból is látszott, hogy tizenöten voltak a színpadon. A kísérőzenészek jó része számunkra ismeretlen volt – műveltségi hiányosság – de azért a dobos Borlai Gergőt (sokak szerint a hangszer hazai legjobbja) és a gitáros Sipeki Zoltánt sikerült azonosítani. Utóbbi egyébként Zorán állandó kísérője is.

Presser Gábor próba és koncert (2008. 12. 02.)
Presser Gábor próba és koncert (2008. 12. 02.)
Rába Adrienn

A hangszerelés olyan volt, amit el is vártunk: dob, basszusgitár, szólógitár (nagyokat tekert Sipeki Zoli), szintetizátor, háromtagú fúvósszekció, hegedű, szájharmonika, egy komplett énekegyüttes, szólóénekessé előlépett énekesnő – és persze a zongora. Ezzel már aránylag könnyű a műfajok között barangolni, meg is tették.

Jelzésértékű LGT

Színházi kezdést említettünk, így is történt, a szájharmonikás bluesos önmegvalósítását Presser váltotta fel, kicsit féltünk is, hogy öncélú művészkedésbe megy át a dolog, de hálaistennek Pici konferált. A tőle megszokott közvetlenséggel, finom, visszafogott humorral.

A repertoár: nem volt időutazás, legalábbis nem kronológiai rendezőelvek szerint. Értjük mi, hogy nehéz dolog ekkora anyagból válogatni, Presser vállalta a kockázatot, hogy nem a legnépszerűbb, legsikeresebb számait állítja most színpadra. Ráadásul a régi nótákat áthangszerelték, igyekezvén modernizálni azokat. Szóval, néhány dal az önálló lemezekről, szinte jelzésértékű LGT-adaptációk, részlet a Padlás c. musicalből.

Közben Pici mesél: amikor először lehívták az Omega próbatermébe, mutatott egy témát, most is pötyögi a zongorán a Gyöngyhajú lány főmotívumát. Mihály Tamás, az Omega zenei motorja pedig megjegyzi, hogy

ez a legjobb?

Így hát megmutatja a Tízezer lépést , amit gyorsan átvesz az Omega. A lemezcímadó számot hallhatjuk is, citerakísérettel, új hangszereléssel. És, ami nagyon jólesik, minden tele van zenei poénokkal, habár ezt már az LGT-től is megszokhattuk.

Presser Gábor próba és koncert (2008. 12. 02.)
Presser Gábor próba és koncert (2008. 12. 02.)
Rába Adrienn

Csak a szívemet adom eléd

Meglepetés következik, azt eddig is tudtuk, hogy Presser jó néhány előadónak írt zenét. De azt nem, hogy művei közé tartozik például a Hevesi Tamás által prezentált Egy életen át kell játszani c. rock and roll opusz, vagy a Vikidál Gyula szólólemezén szereplő Csak a szívemet adom eléd . Most halljuk a szerző jellegzetes előadásában, aztán pedig a talán csak vájtfülűbbek előtt ismert instrumentális zene következik, részlet az 1982-es

Próba

című darabból. Utóbbiban kihangsúlyozva a kezdőlökést adó népzenei motívumot.

Az új hangszerelésnek azért volt egy hátulütője, szerintünk eltúlzottak és túlságosan gyakoriak voltak a ritmusváltásos, fokozásos, improvizációjelleget mutató betétek. Igaz, az énekesnőnek gyönyörű a hangja, a zenészek csuklóból prezentálták az olykor kortárs komolyzenére hajazó szólamokat. De Pressert nem ezért szeretjük igazán.

Spontán kórus a végén

Valószínűleg a műsor összeállításakor ő is érezte ezt, a vége felé előjött a Képzelt riport betétdalával: Valaki mondja meg … Hálás is volt érte rendesen a közönség. Gyenge két óra múlva aztán vége is, ismét színházi koreográfia: szinte tapsrend szerinti bemutatása a zenekarnak, zenészek rendezői jobbra el…

Presser Gábor próba és koncert (2008. 12. 02.)
Presser Gábor próba és koncert (2008. 12. 02.)
Rába Adrienn

Persze vastaps, Presser visszajön, egyedül. Meg is jegyzi, azért tetszik neki a dolog, nemhiába jöttek örömmel Szombathelyre, nem csalódtak a közönségben. Főként akkor nem, amikor az egyszál zongorás Ringasd el magad alatt összejön a közös éneklés, Pici tulajdonképpen csak kíséri a főként női hangokból álló spontán kórust. Jól is van ez így.

„Ugye, nem csináljuk végig, hogy kimegyek, aztán még háromszor bejövök?” – kérdezi aztán reménykedve. Megértőek vagyunk, tényleg nem, már csak azért sem, mert felkapcsolják a munkavilágítást.

Szóval, jó este volt ez, még akkor is, ha bennünk is főként a nosztalgia mocorgott közben. De mit lehet tenni egy olyan zeneszerző koncertjén, akinek zenéje az elmúlt évtizedek alatt – néha erősebben, néha halkabban – de mindig mellettünk, bennünk volt. És reméljük, így lesz ez még nagyon sokáig.


Igazi szívremegés legyen!

A próba, az valami intim dolog. Bekukkantani a paraván mögé, leskelődni a függöny résein át, látni, amitől más el van zárva, kiválasztottnak érezni magunkat… Presser Gábor koncertjének főpróbáján részt venni pláne élmény volt – még akkor is, ha egyébként kvázi kényszerből történt a dolog, hiszen kitűzött interjúidőpontra érkeztek volna az újságírók… Ám Pici bácsi zenélt. És ha Pici bácsi zenél, nehéz beúszni érte a hangfolyamba. Meg nem is nagyon van kedve az embernek – mert olyan szépen zenél… Végül csak a szombathelyi tévének volt szíve kicsit visszahúzni a földre. Kényszerből. Képes interjút mégsem lehet utólag, telefonon elkészíteni, ugye…

Aztán visszaült a zongorához. Varázsolni tovább. Az ötperces pihenőnek vége, gyerekek, munka van! Döndült a dob, felsikított a hegedű és rákontrázott az elektromos orgona – majd felbrummogott az ismerős hang. (Nem tenor, ez már basszus…) Becsukta a szemét a művész, felfeküdt ismét a zene hullámaira, figyelt.

Ne így! Igazi szívremegés legyen!

– szólt aztán hátra valamelyik hangszer felé.

Ezt nem lehet csakúgy eljátszani, ezt érezni kell!

Újrakezdés. És már érezték…

Állítólag délelőtt 11 óta készültek a zenészek az este hétórás koncertre. A színpadon cserélődtek a szereplők, időnként kiürült. Mindenki eltűnt róla – kivéve Pici bácsit. Ő csak fél hétkor ment le róla. Kényszerből, hiszen már engedték be a népet. Addig zongorázott, énekelt. Dalban beszélt a világosítókhoz, a roadokhoz, vagy legalábbis zenélt, míg bájcsevegtek, és viccelődve, kedvesen figyelmeztetett a hibákra, és bölcsen csitítva, igazságot osztva simította el a feszültségeket (amik ekkora élő koncert esetén, ahol 15 ember van a színpadon meg ki tudja hány még a kulisszák mögött) elkerülhetetlenek. Talán azért volt ez a lelkesedés, mert nagy volt a tét – első önálló koncertjére készült. Nem csak Szombathelyen, egyáltalán. Talán csak mert ő – ő.

Vannak emberek, akiket egyszerűen szeretni kell. A zsenialitásukért. Vagy szeretni lehet őket a kedvességükért. Presser Gábor esetében a

vagy

helyére

és

kívánkozik. Hatvan éves, nagyjából négy évtizede van a pályán, de amikor a kamera tetején világítani kezdett a piros lámpa és Kovács Ági kérdezgetni kezdte, még mindig zavartan simogatta a térdét. Mintha élete első interjúja lenne… Van, amit nem lehet megszokni. Valószínűleg ilyesmi számára a nyilvánosság. Annál természetesebb közeg a zene.

És egy-két-hár

, brumm-brumm… Piano! Csak rezegjen a levegő! Olyan szép az, amikor csak úgy éppencsakhogy rezeg…" Hát rezgett. A próba talán még a koncertnél is jobb volt.

Rába Adrienn

Kedves Olvasó!

Hangot szeretnénk adni nektek! Kérjük, segítsetek nekünk abban, hogy elindítsuk új stúdiónkat, és hogy minél több beszélgetést és videót készíthessünk veletek, nektek!

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Kultúra