Az Iseum, a ferences és a Szent Márton templomok, a belvároshoz közeli víztorony és az emlékmű mellett/között kétségtelenül Szombathely leginkább emblematikus épülete lett évek óta futó helytörténeti sorozatunk legújabb célpontja. Kiválasztását városképi szerepén túl a jelen fotóin is látható köztes állapota indokolja. A már idejekorán beharangozott Szent Márton-évre és pápalátogatásra ünnepi díszbe öltözik városunk és egyben az ország egyik legnagyobb ilyen stílusú építménye - a Szily-féle barokk-modernkori Szombathely szakrális központjában álló székesegyház. Nekünk, honi polgároknak csak egyszerűen: a Nagytemplom.
Maga a szombathelyi főtemplom a vármegyeház mellé, az ókori Savaria császári/helytartói palotájának tőszomszédságába települő egyházi centrum legkésőbb elkészült épülete. 1791-ben megkezdett és 1814-re befejezett építésekor már nem csak a profán közigazgatási szomszédja, hanem a Püspökvár és a ma kollégiumként és egyházmegyei levéltárként működő papi szeminárium is készen állt. Más szombathelyi munkáival együtt ez a három, harmonikus egységet képező épületcsoport és az általuk közrefogott Berzsenyi tér és az ide vezető utcák torkolata a hazai barokk építészet egyik legnagyobb hatású építészének, Hefele Menyhértnek a legkoherensebb alkotása.
Ezen státuszának elérését a (nem példa nélküli módon) hosszúra nyúló építkezést magyarázó finanszírozási nehézségek mellett a székesegyház elhelyezésével kapcsolatos viták is nehezítették. Ezért Szily püspök az akkor a területen még álló régi vártemplom bővítésére vonatkozó alternatív tervet is készíttetett Hefelével. Az építkezés pedig a már nagyon rossz állapotban álló várpalota, majd később (a polgárság tiltakozása ellenére) a vártemplom lebontásával is együtt járt - mint a modernizációs lépések esetében ez már lenni szokott. Az eredményt látva legfeljebb azt sajnálhatjuk, hogy akkoriban még sem kapacitás, sem talán érzékenység nem volt a középkori állapotok legalább jelzésszerű megőrzésére. (A középkori városfal egy darabját a Smidt Múzeum pincéjében lehet megtekinteni, illetve nyomira - az amúgy sürgősen fejlesztendő Romkertben - találunk utalásokat.)
Az épület mintái között emlegetik a római jezsuita Il Gesut és St. Ignazio-templomot, valamint a győri székesegyház barokk átépítési utáni változatát. Latinkereszt alakú, megnyújtott szentélyű, rövid kereszthajós konstrukció, a főhajó mindkét oldalán három-három oldalkápolnával. Főhomlokzatát mindkét oldalon vízszintes irányban háromszorosan tagolt tornyok fogják közre. A tornyokat a párkányok közti részeken féloszlopok keretezik, középen jón fejezettel zárva. A faragott kővázákkal díszített sisakok csak 1870-1871-ben kerültek helyükre - és azok arányain mestere eredeti terveihez képest az építőmester Arnheit János is módosított. A templom tömegéhez képest a tornyok alacsonynak tűnnek: ennek okát vagy Palladio hatásának, vagy a térrel és a környező házakkal megtremteni szándékozott összhatással szokták magyarázni.
A homlokzaton látható késő barokk Mózes- és keresztelő János-szobrokat Prokop Fülöp bécsi építész készítette, a timpanon csúcsán látható kompozíció a hit-remény-szeretet hármasságát szimbolizálja, illetve Szent Péter és Pál ábrázolása. Az oldalhomlokzatok kevésbé díszes kiképzése szintén Arnheit munkája. Írásunk terjedelme nem engedi meg a székesegyház teljes belső pompájának részletese ismertetését - így csak azt jelezzük, hogy annak tervei szintén a neves építész elgondolásait tükrözik. Az 1945. március 4-i terrorbombázás amúgy jelentősebb részben helyrehozhatatlan károkat okozott a templom berendezésében (orgonájában, freskóiban, szobraiban és Maulbertsch-féle oltárképein is) - a restaurálás, illetve a méltó színvonalú pótlás mai napig tartó feladata az utókornak.
A pótlása és helyreállítás már az amúgy nem egyházbarátságáról elhíresült 1950-es években megkezdődött. Az épület - megszületéshez hasonlóan hosszan húzódó - háború utáni külső renoválása például csak 1976-ban ért véget. A tető felújítása után ezt most újabb külső csinosodás követi. A napjainkban nem egyszer koncerteknek is helyet adó Nagytemplom amúgy híres és ismert tudományos kísérlet színtere is volt 1880-ban: Focault híres, a Föld forgását szemléltető ingakísérletét Kuncz Adolf ismételte meg itt (ezt pedig a hálás utókor: http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/foucault_fele_ingakiserlet_szombathely).
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
