- A rendelet bevezetése óta történt bármilyen rendőri intézkedés Szombathelyen a hajléktalanokkal szemben?
- Azóta a rendőrséggel és az utcai szociális munkásokkal együtt tartottunk egy összehangolt próbanapot. Bejártunk azokat a helyeket, ahol a hajléktalanok meg szokták húzni magukat. Egy férfi tartózkodott kint a szombathelyi utcán, akit őt a rendőrök szóbeli figyelmeztetésben részesítettek.
Azt azonban látni kell, hogy a hajléktalanellátásban az új rendelet leginkább Budapesten jelenthet változást, nálunk Szombathelyen, ha a számokat nézzük, akkor 0 és 6 fő közé tehető azoknak a száma, akik alkalmanként közterületen alszanak.
Semmiképpen sem lehet tízes csoportokról, sőt még pár főről sem beszélni.
Amit az összehangolt próbanapon is tapasztaltunk, hogy Vas megyében nagyon pozitív és emberi a rendőrség hozzáállása, nem akarnak ők nehéz sorsú embereket még nehezebb helyzetbe hozni. Partnerként tekintenek ránk, szociális munkásokra is, sokszor kikérik a véleményünket.
- A hajléktalanellátásban a krízisidőszak november 1-jével kezdődik, még van egy hónap.
- A krízisidőszak elején, a rendőrséggel, a közterület felügyelettel, a mentősökkel, a polgárőrséggel együtt le szoktunk ülni, és átbeszéljük a teendőket. A legfontosabb ebben az időszakban, hogy utcán ne fagyjon meg senki. A hajléktalanszállón azzal sem szoktunk foglalkozni, hogy valaki alkoholos állapotban van, mindenki bejöhet.
Jobban tudatosítani kéne azt is, hogy Szombathelyen 0-24 órás hajléktalan-ellátás van, nincs az, hogy reggel kitesszük őket, és csak délután térhetnek vissza.
A nappali melegedő és az éjjeli menedékhely mindig, mindenki előtt nyitva áll, biztosított az ellátás. Egy nap körülbelül tíz percre kell csak kimenni az épületből, amikor kitakarítanak a kollégák. Folyamatos egészségügyi ellátás, háziorvos, pszichiáter, addigtológus áll az ügyfelek rendelkezésére.- Azért rendre látunk olyanokat, akik valamelyik híd alatt húzzák meg magukat. Egyikőjüket sajnálatos módon szombathelyi fiatalok egy csoportja dobált meg kővel.
- Ha valaki alkalmanként kint alszik, az még nem jelenti azt, hogy életvitel szerűen a híd alatt tartózkodik. Amikor legutóbb leültünk a kollégákkal egy szakmai megbeszélésre, egy regionális diszpécser kolléga elmondta, hogy egy Szombathelynél kisebb városban 30-40 ember él egy folyónak az árterén. Szombathelyen jó ha 1-6 emberről tudunk, aki alkalomszerűen kint alszanak. Sok múlik a rendőrség hozzáállásán, és a segítő szándékon.
A budapesti helyzetről nem tudok, de Szombathelyen tényleg pozitív a hozzáállás - akár a rendőrségtől, vagy akár az önkormányzattól - minden lehetőséget megkapunk ahhoz, hogy segíteni tudjunk a fedél nélküli embereknek. Mert ha jelen pillanatban igazgató is vagyok, én szociális munkás maradtam, a kollégáim nevében is elmondhatom, mi azért tanultunk, hogy ezeknek a szerencsétlen sorsú embereknek az érdekeit képviselni tudjuk.
Bizonyára nekünk is vannak olyan ügyfeleink, akikkel elakadunk, akiken nem tudunk segíteni, de itt Szombathelyen például a hajléktalanok zöme dolgozik, vagy a nyílt munkaerőpiacon vagy a közfoglalkoztatásban. Ezért is gondolom azt, hogy nagy empátiával és higgadtsággal kéne ehhez a kérdéshez hozzáállni. Mert ha az utcán tartózkodik egy ötös-tízes csoport, leülnek egy padra és megisszák a kannás borukat, attól ők még nem életvitel szerűen tartózkodnak ott.
Nem szabad az ő viselkedésük alapján kétszáz másik embert megítélni.
Megértem, hogy az ott élők mérgesek, miért pont eléjük ülnek le, miért ott isznak, én sem szeretném, ha az erkélyem alatt dorbézolnának. Megértem a járókelőket is, mert néha tényleg megbotránkoztatóan viselkednek, de öt-tíz ember viselkedéséből nem szabad általánosítani.Azt is tudni kell, hogy a hajléktalanok zöme pszichiátria beteg.
A hajléktalanság csak a jéghegy csúcsa, a legkisebb problémájuk ezeknek az embereknek az, hogy hajléktalanok. Rengeteg köztük a pszichiátria beteg. Az alkoholizmus önmagában súlyos és nehéz betegség, szinte minden családban van egy alkoholbeteg, de erről az emberek nem szívesen beszélnek. Csak gondoljanak bele, mi lesz akkor, ha egy idült pszichiátria beteg, vagy egy masszív alkoholista alól kimegy a család? Egyenes út vezet a hajléktalanságba. Nagyon nagyon fontos az empátia, amit egy közösség az elesettek felé mutat.
- Jelenleg hányan tartózkodnak a szombathelyi hajléktalanszállón?
- A szombathelyi hajléktalanellátást piramis-szerűen képzelje el. Első körben két utcai szociális munkás szolgálatunk négy szociális szakembere reggel 6 órától este 10 óráig járja a közterületeket a nehéz sorsú emberek felkutatására. Az utcai szolgálat jelentősége a krízisidőszakban válik nélkülözhetetlenné, amikor 0-24 óráig elérhető a segítség. Az alacsony küszöbű ellátásaink igénybevételéhez nem kell se lakcím- se tb-kártya, még olyan kikötés sincs, hogy a ne legyen alkoholos állapotban. Ez a szolgáltatás mindenkinek jár, az éjjeli menedékhely és a nappali melegedő éjjel-nappal nyitva áll, ide bárki bármikor jöhet.
Ha azt látjuk, hogy valakiben hajlandóság van a helyzetéből kikerülni, akkor ott van számára az átmeneti szállásunk. Ez 86 férőhelyes, és jelenleg is teltházzal üzemel.
Az átmeneti szállás lakóinak zöme dolgozik, sokan a nyílt munkaerőpiacon, többen a közfoglalkoztatásban.
Sokan nem tudják, de gyakran a fedél nélküli hajléktalan ügyfelek szedik a városban a szemetet, közreműködnek a szociális tűzifa feldolgozásakor, rakják rendbe a játszótereket, vagy a közterületeken lévő virágágyásokat gyomlálják. Az átmeneti szállás hasonlít egy munkásszállóra, a szobákban 4-5 ágy van, mellette fürdő. Még ennél is magasabb fokozata a hajléktalanellátásnak a kiléptető lakások rendszere, ahol már egyedül élhetnek. Ennek igénybevételéhez mindenképpen fix jövedelem kell, vagy olyan nyugdíj, amiből fenn tudja tartani magát. Ide már olyan emberek mennek, aki az utógondozás után el lehet engedni a kezét, vissza tud integrálódni a társadalomba. A hajléktalanellátó rendszerünk komplex, egymásra épülő, ez összefügg azzal, hogy szervezetünk közfoglalkoztatást is végez, így rendszerben tudja nyújtani a segítséget, munkát és lakhatást biztosít.Nemrég láttam egy remek videót az interneten, amiben egy szakember szemléletes példával magyarázta el, mennyire fontos a hajléktalan-ellátásban a társadalom empátiája. Régebben minden falunak volt egy hajléktalanja, akit a falu bolondjának is hívtak, akit befogadtak, az egyik házban adtak neki enni, a másikban inni, a harmadikban foglalkoztatták. Manapság egy hajléktalant csak nagyon ritkán, szólítanak a nevén, helyette mindenféle jelzőkkel illetik őket - önmagában ezt is irtózatosan nehéz feldolgozni.
- A budapesti hajléktalan-szállókról azt hallani, hogy kevés a férőhely, kriminális állapotok uralkodnak, a hajléktalanok azért sem szeretnek bemenni, mert féltik az értékeiket.
- Én csak a szombathelyi helyzetről tudok beszámolni, a budapestire nincs rálátásom. Nálunk nem fordulhat elő, hogy valakinek nincs helye, a krízis szálláson mindenkinek jut legalább egy matrac és egy pokróc. Volt olyan este, amikor egy család jelentkezett be egy kutyával. Kiürítettük a könyvtárszobát, hogy külön tudjanak menni a kutyával. Szerencsére sikerült a családnak az átmeneti nehéz helyzetből kikerülnie.
Nincs olyan, hogy valakit ne tudnánk befogadni.
Az értékmegőrző szekrényeket két éve lecseréltük, mindegyik zárható, az egész intézmény be van kamerázva, biztonsági őrök dolgoznak. Lehet, hogy eltűnik valami, néha konfliktusok is adódnak, de, hogy ez mindennapos lenne, ez nálunk nem igaz.
- Az új hajléktalan-rendelet akkor milyen változást hozhat Szombathelyen?
- Köszönhetően a kollégáim masszív utcai jelenlétének, nálunk senki sem éjszakázik kint, a szabad ég alatt - de nem mondom, hogy nem lesz soha olyan, hogy valaki kiköltözik egy padra. A rendőrség csak akkor intézkedhet, ha valaki életvitelszerűen él közterületen, ez azt jelenti, hogy a parkerdőben például tudunk pár személyről, akik lakóingatlannak nem nevezhető kajibákban laknak, de őket nem lehet kitenni onnan, mert a parkerdő nem közterület. Nagyon fontos a rendelet alkalmazásakor, hogy a rendelet hatálya csak a közterületekre terjed ki, magánterületre nem.
- Mi lesz a protokoll, ha valaki felhívja a rendőrséget azzal, hogy láttam egy hajléktalan mondjuk a Perint hídja alatt.
- A gyakorlat kialakítása a következő hónapok fontos feladatai közé fog tartozni. Jelenleg egyeztetés folyik ezzel kapcsolatban. A rendelet abból is áll, hogy előírja, a hajléktalan dolgait ki őrzi, ki látja el jelzéssel, mit értünk közterületen való tartózkodás alatt. Ha valaki leül 3 liter kannás borral egy padra, akkor mi a helyzet, mi számít életvitelszerű kint tartózkodásnak? Ha van nála egy párna és egy takaró? Mentesít-e a rendelet hatálya alól, ha valaki lakcímkártyával rendelkezik? Mi történik akkor, ha Jenő bácsi úgy dönt, elege van, és leköltözik egy padra, akkor mi a teendő? Bennem is vannak kérdőjelek, de bízom abban, hogy ki fog alakulni ennek is a rendszere, a protokollja, de még nagyon az elején járunk, biztos, hogy jönnek változások.
Azt is látom, hogy az utcai szociális munkásoknak Budapesten sokkal nehezebb lesz eztán a munkájukat elvégezni, mert a hajléktalanok elkezdenek bujkálni, sokkal nehezebb lesz megtalálni őket, és segíteni rajtuk.
Mindig oka van annak, ha valaki nem akarja igénybe venni a szállást, mert ott például szabályok vannak, amit be kell tartani, de valaki képtelen ezekhez alkalmazkodni.Látnunk kell azt is, hogy nagyon könnyű a hajléktalanság csapdájába belesni, de mintaértékű életutakkal is találkozunk. A szombathelyi fedél nélküli ügyfelek összetétele, jellemzőik jelentős mértékben megváltoztak.
A hajléktalanok között nagyon sok a fiatal, rengeteg köztük a szerhasználó, akik intézetekből, az utógondozást elutasítva kerülnek hozzánk.
Nagyon érzékenységgel kéne ehhez az egész témához hozzányúlni. Nekünk szociális munkásoknak most az a legfontosabb, hogy az előttünk álló hideg időszakra felkészüljünk, hogy készenlétben álljunk. Mindezek miatt ugyanúgy számítunk a város lakosainak segítségére, ahogy eddig,INGYENESEN HÍVHATÓ Zöld számunk, melyen várjuk a bejelentéseket - nem csak a krízisidőszakban: 06-80-205-165.
