„Az állami egészségbiztosító adatai szerint hatvan napon túl több mint 30,4 ezer beteg vár valamilyen műtétre” – írta még júliusban az az Economix.
A meghosszabbodott várakozási listákat akkor részben a hőséggel, a szabadságolással, a megszaporodó balesetekkel magyarázták, és a kórházszövetség elnöke abban bízott, hogy később stabilizálódik a helyzet.
Ehhez képest a november eleji számok azt mutatják, hogy már több mint 31 ezren vannak, akik több mint 60 napja várakoznak valamilyen műtétre vagy egészségügyi beavatkozásra.
Ezen belül a kötelező várólistán már több mint 28 ezer név szerepelt, félezerrel több, mint a nyár közepén.
A legtöbben, 13 570-en térdprotézisre várnak, második helyen a csípőprotézis (7112), harmadikon a szürkehályog (4550) található.
Ezekre a műtétekre nemcsak nagyon sokan várnak, de a várakozási idők is hosszúak.
A szombathelyi Markusovszky-kórházban például csípőprotézisre az átlagos várakozási idő 654 nap volt az elmúlt fél évben, miközben térdprotézisre 1139 napot, azaz több mint három évet kellett várni.
Ez országos összehasonlításban hosszú időnek számít ugyan, de nem kiugrónak. Csípőprotézisre Veszprémben 1034, térdprotézisre a kaposvári kórházban 1376 nap volt a várakozási idő.
Országos szinten viszonylag sokan várnak még valamilyen sérvműtétre (1201) mandulaműtétre (958), gerincstabilizáció műtétekre (703).
Több százan vannak a coronária intervenciók, a szívbillentyű beültetés, a nyitott szívműtétek, a szaruhártya műtétek és a nyitott szívműtétek listáin is. Ez utóbbin hat gyermek is található.
Miért vannak várólisták?
A magyar egészségügy erősségeiről és gyengeségeiről korábban már sokszor írtunk (érdemes például elolvasni a szombathelyi kórház leköszönt főigazgatójával, Nagy Lajossal készült interjúnkat 
A szombathelyi kórház leköszönt főigazgatója: „Nem álltam le vitatkozni, csak csináltam, amit a legjobbnak láttam” May 13. 19:02 ), a várólistákat látva is gyakran felkapjuk a fejünket, de az okokat ritkán nevezzük meg.
Nos, az elemzések általában arra a közös nevezőre jutnak, hogy a magyar várólisták okai a következők.
Orvos- és nővérhiány: Az egészségügyi dolgozók elvándorlása és a szakemberhiány sok kórházban problémát jelent. Ez különösen igaz a szakorvosokra és tapasztalt ápolókra, akik külföldön gyakran jobb fizetési és munkakörülményeket találnak. Habár az egészségügy emelkedő munkabérei hosszabb távon talán enyhítenek a feszítő helyzeten, de a probléma egyelőre még súlyosnak tűnik.
A Markusovszky-kórházban jelenleg 23 orvosi és 18 rezidensi álláshelyet hirdetnek.
Túlterhelt egészségügyi rendszer: A magyar egészségügyi rendszer évek óta túlterhelt, részben az elöregedő népesség, részben a krónikus betegségek számának növekedése miatt. A növekvő betegszám gyakran meghaladja a kórházak kapacitását. Ráadásul a magyar kórházakra ránehezednek szociális problémák is, például az állandó ápolást igénylő idős emberek tömege.
Korlátozott finanszírozás: Az egészségügyre fordított állami források korlátozottak, így a kórházak nem mindig képesek új technológiákat és felszereléseket beszerezni, amelyek növelhetnék a hatékonyságot. Emellett a finanszírozási problémák miatt az intézmények nem tudják kellően bővíteni a kapacitásukat.
Elavult infrastruktúra: Sok magyar kórház épülete és felszerelése elavult, ami akadályozza a hatékony betegellátást. Az alacsony szintű modernizáció és a technológiai fejlesztések hiánya szintén lassítja a betegellátást.
Bürokratikus akadályok: Az adminisztratív terhek és a bürokratikus szabályozások szintén hátráltatják a hatékony működést. A páciensek kivizsgálásához és kezeléséhez szükséges idő így megnőhet. Több orvostól hallottuk azt a panaszt, hogy a munkaidejük egy tetemes részében nem gyógyító, hanem adminisztrációs munkát végeznek.
A pandémia utóhatásai: A COVID-19 járvány jelentősen megterhelte a rendszert, és a műtétek, valamint egyéb nem sürgős ellátások halasztása miatt torlódás alakult ki, ami hosszú várólistákhoz vezetett.
Nincs kellő figyelem: Habár egy ország jelenét és jövőjét alapvetően meghatározza az oktatás és az egészségügy színvonala, a döntéshozók figyelme mintha mégis elsiklana ezen stratégiai területek felett. Mindennél többet mond, hogy sem az egészésgügynek, sem az oktatásnak nincs külön minisztériuma.
