Házhoz megy a tudás, mindenki képességére és céljaira szabják az oktatást – írtuk még február elején, 
„A tanár a 21. század influencere lesz” – Megvalósult sci-fi az ELTE SEK falai között 2020. February 06. 08:02 amikor Németh István, az ELTE SEK rektorhelyettese szembesítette lapunkat azzal, hogyan néz majd ki az oktatás a nem is annyira távoli jövőben. Akkor viszont még nem tudtuk, hogy az a nem is annyira távoli jövő közelebb van, mint azt hittük.
A világon tomboló koronavírus-járvány ugyanis felgyorsította az eseményeket és villámgyorsan át kellett állniuk az iskoláknak és az egyetemeknek is a digitális oktatásra. Hogy ez mennyire sikerült? Erről kérdeztünk meg néhány szombathelyi egyetemistát.
A februárban bemutatott rendszert a rektorhelyettes rakta össze, tette használhatóvá és optimalizálta a felsőoktatásra, mindezt nagyjából egy évnyi munkával. Az eszközöket, amik elférnek egy kisebb bőröndben, és technikai háttérnek elég hozzájuk egy konnektor, már mind meg lehet vásárolni. Viszont egyelőre még nem ezzel megy a távoktatás a szombathelyi egyetemen, hanem egy jóval kezdetlegesebb megoldást szült a szükséghelyzet.
Több különböző felületen és sajátos megoldással oktatnak ugyanis a tanárok, emiatt pedig kissé káoszos az egész távoktatás. Vannak, akik a Microsoft Teams nevezetű platformot használják, amit a Skype-hoz lehetne hasonlítani. Itt van mód csoportok kialakítására, chatelésre, konferenciabeszélgetésre, valamint fel lehet tölteni fájlokat is, mappákba rendszerezve. Külön szerepelnek a tárgyak is és mindegyiknél külön beszélgetést lehet indítani.
Mások inkább a Moodle-t választják, ami egyébként össze van kötve a Neptun hallgatói webes felülettel, így az ott felvett kurzusok automatikusan megjelennek a Moodle-ben is. Ebből, mint kiderült két verzió is van – a hallgatók legnagyobb örömére.
„Sose tudom, mikor mit melyik felületre küldenek. A platformok hol jók, hol nem, néha azt mondja, nem vagyok jogosult belépni, mert nincs IIG azonosítóm (de van), néha beenged. És hogy fokozzák az élvezeteket, ma még egy plusz SEK-es Moodle-felületre is regisztrálni kellett, csakhogy még véletlenül se tudjuk követni, hogy a két Moodle felület közül épp melyiket kéne használni” – mesélte még hétfőn egy harmadéves közösségszervezés szakos hallgató.
Elmondta azt is, hogy a Moodle-regisztráció véglegesítéséhez persze kell egy megerősítő e-mail is, amit viszont sok esetben nem kapnak meg. Néhány nap elteltével aztán hozzátette, hogy már kezdenek megbarátkozni a platformokkal, mivel amikor már sikerül kicsit jobban átlátnia az embernek, rájön, hogy egy egész jó rendszer. Inkább az a bosszantó, hogy sok platform van és ez összezavarja az embert.
„Március 23-án volt az első online órám. Hirtelen jött ez a változás, de egy hét alatt bele tudtam rázódni. Nem minden tanár tartja online, élőben az órát. Van, aki csak a tananyagot küldi el és azt nekünk kell feldolgozni. Összességében nagyon tetszik az, hogy itthonról tudunk tanulni, egyedül az egyetemi pörgés hiányzik. Egyetlen problémám, hogy 3 tanár 3 különböző felületen tartja az órát, ezt egy kicsit nehézkes követni” – osztotta meg egy harmadéves matekos hallgató.
„Érdekes, bosszantó, szükséges rossz” – ezt már egy végzős, osztatlan tanár szakos hallgató mondja. Hozzáteszi, hogy maga a digitális oktatás része őket kevésbé érinti, mivel kevesebb a konkrét tanórájuk, helyette a szakmai gyakorlat teszi ki a mindennapjaikat. Legalábbis tette ki, egészen addig, amíg be nem ütött a krach.
„Legalább belekóstolhattam az online oktatás szépségeibe hallgató és tanár pozícióból egyaránt. Nehezebbek a konzultációk, nehezebb szakirodalmat találni a szakdolgozathoz, a záróvizsga tételekhez, de megoldjuk” – mondta.
Vannak olyan szakok is, amelyeknél kicsit érdekesebb a helyzet, hiszen nem feltétlenül az elméleti rész a lényeges ezeknél. Ilyen például a képalkotás szak, ahol a gyakorlati rész dominánsabb.
„Elég mókás ez a távoktatás. A grafika meg a festészet különösen. A tanár ugyanúgy ellenőrzi a névsort az elején, aztán beszél. A gyakorlati órán kiosztják a feladatokat, kapunk rá valamennyi időt, nagyjából 1 órát, aztán fényképet kell róla küldeni, a tanár pedig értékeli és megmondja, mit javítsunk. Egyenként végigmegy mindenkinek a feladatán és mindenki hallja az értékelését. Olyan, mint egy konzultáció. Így a gyakrolati órák ugye azért messze nem olyanok, mint élőben. Nem tudja folyamatosan nézni a tanár, mit csinálunk” – mesélte egy rajz szakos hallgató.
De nem csak a rajozosoknak nehézkes kissé a digitális oktatás. A testnevelés szakos hallgatóknál például egyáltalán nem működik ez a rendszer. Egy harmadéves testnevelés, gyógytestnevelés és egészségfejlesztés szakos tanuló árulta el, hogy náluk eddig még nem igazán valósult meg ez az rendszer, sőt, kivitelezhetetlennek is lehetne nevezni.
„Nálunk nem úgy működik a dolog, mint a legtöbb szaknál. Ugye van ez a Microsoft Teams platform, ott tartják az órákat. Szerintem ez nagyon hasznos és hallottam a képalkotósoktól, hogy számukra így jóval könnyebb az anyagok feldolgozása. Nem az van, hogy a tanárok csak leadják az anyagot és akkor beadandók meg zh, hanem el is magyarázzák és folyamatosak a gyakorlati órák is” – mesélte.
Azt mondja, egy pszichológia tárgynál még működik ez az oktatási forma, viszont a legtöbb tanár inkább mást választ. Tanórákat nem igazán tartanak nekik, hanem a Canvas nevezetű platformra töltik fel az anyagokat a tanárok és heti rendszerességgel számonkérik a hallgatókat, akár beadandók, quizek vagy zh-k formájában. A kommunikáció pedig iszonyú nehéz, mivel vagy egyáltalán nem kapnak választ, vagy nagyon sok időbe telik, pedig sokszor elkélne a sportszakos hallgatóknak a segítség.
„A gyakorlati órákat is próbálták kivitelezni, például referátumkészítéssel. Mi ugye még nem tartunk órákat a Bolyaiban, hanem egyelőre csak egymásnak. Az óratervezeteket mindig elküldjük és kiegészítésképpen Word-dokumentumban elküldjük azt is, hogy mit mondanánk. Ezek lehetnek például hibajavítások, a gyerekek ösztönzése, helyezkedések, vagy tanítási stílusok. Szóval konkrétan leírod, hogy hogyan vezényelnéd az órát” – mondja.
Leszögezte, hogy senkit sem akar bántani, hiszen jól tudja, nagyon hirtelen kellett alkalmazkodni és kitalálni a távoktatás rendszerét. Azt mondja, alapjáraton próbálják kiszűrni az inkompetens hallgatókat, vagyis hogy ki alkalmas a tanári pályára és ki nem. Például az elsőéveseknél ez a második félév lenne a vízválasztó, de a jelenlegi helyzetben nem igazán lehet ezt megtenni, mivel szerinte most sokkal könnyebb ellinkeskedni a félévet.
