Amikor azt olvastuk, hogy 60-80 percet késhetnek a belföldi vonatok a Keletiben összejött krízishelyzet miatt, felkészültünk a legrosszabbra, és aggodalmunkon az a tudat sem segített, hogy mindezt a szerencsétlen menekültekkel vígan sakkozgató, őket undorító politikai játszma bábuivá alacsonyító magyar kormánynak köszönhetjük. De aztán kiderült, ez alighanem csak a Budapestről induló vonatokra érvényes, így a RÁBA nemzetközi Intercity mindössze tíz perc csúszással vánszorgott be a Keletibe.
Ahol leszállva először a szokásosnak tűnt minden:
De aztán hamar megformázta a gombócot a torokban a rögös valóság, amint megérkeztünk a belső vágányokhoz:
Közben épp belefutottunk, amint rendőrök békésen felállásra intenek néhány menekültet, akik - főleg kisgyerekek - a sínek melletti peronon lógatják a lábukat. Vonat ugyan nincs a közelben, na de akkor is, a szabály, az szabály.
A hangulat nem nagyon tér el attól, amit kedden tapasztaltunk
Vagyis a menekültek azt csinálják, amit eddig: várakoznak. Kilátástalanságban. A különbség csupán földrajzi: a hazánkba érkezettek ezúttal már nem csak a pályaudvar környékén hédereznek elcsigázottan, hanem odabent, miután a rendőrség újra beengedte őket.
Igaz, vonatok nem indulnak Európa felé, ahogy a járatokról tájékoztató LED-falra is kiírták ezt - bár sokan nem tudtak erről, ezért szálltak fel összetömörülve például egy olyan GYSEV-vonatra, ami nem indulni készült, hanem megérkezett. A migránsokat a Páneurópai Piknikre érkező vagon tévesztette meg a német szavakkal és német zászlóval, hiába közölték velük a hangosbemondón át, hogy azzal nem fognak eljutni sehova. Nem hallották, de többen nem is feltétlenül érthették, hiszen rengetegen nem beszélnek angolul.
Lassan már mindennapos életképek a Keletiből:
És még mindig akadnak, akik jegyvásárláson töprengnek.
Az egyetlen jó hír, hogy miközben a kormány politikásat játszik, de ott helyben valahogy cseszik segíteni a rászorultakon, rengeteg önkéntes jár ki a Baross térre, és visznek folyadékot, takarót, egyéb szükséges dolgokat a menekülteknek, akik nagyon hálásak is ezért. Több kollégánk is arról számolt be, hogy pesti ismerőseik teszik ki az erről szóló felhívásokat, vagy akár mennek ki saját maguk megrakott bevásárlókocsikkal vagy csomagtartókkal.
Na és a Jehova tanúi? Ők simán csak elvannak:
Természetesen továbbra is figyeljük a helyzetet, és budapesti tudósítónk is vigyázzban áll.
