Előző írásainkban már körüljártuk Szombathely egykori örömtanyáját, Lessen be Szombathely egykori örömtanyájára Kelemen Zoltánnal! 2021. January 14. 19:12 a Horváth Boldizsár körút jobb sorsra érdemes ékkövét és egy rejtélyes házat,
Pénzbehajtás, zsidó kereskedők és sportfogadások - egy szombathelyi ház számtalan rejtéllyel 2021. January 30. 15:22 mely száz éven keresztül gazdagabbnál gazdagabb emberek otthona volt, most mégis alig állnak falai.
Eddigi túráink során keresztül-kasul átszeltük a belvárost és környékét, ám a mostanin egy kilométert sem kell majd megtennünk ahhoz, hogy öt izgalmas helyszínt mutassunk be, melyek valamilyen módon mind Szombathely történetének egy elfeledett darabkái.
A szűk egy kilométer pedig, amin most Kelemen Zoltánnal végigkísérjük önöket, a Thököly Imre utca és az Aréna utca sarkától a Vajda János utca és a Balassi Bálint utca elágazásáig tart majd.
Ha pedig még nem tudná, de kíváncsi rá, miért épp Kelemen Zoltán lesz a kísérőnk, olvassa el Lessen be Szombathely egykori örömtanyájára Kelemen Zoltánnal! 2021. January 14. 19:12 sorozatunk első részét. Ha ez már megvolt, vágjunk bele a rövid, de annál tartalmasabb virtuális sétánkba!
Miért van kút a Thököly 48. udvarában?
Ha csak úgy elsétálunk a Thököly utcában a lazac-bézs színű, áloszlopos épület mellett, amiben most többek közt autósiskola és borbélyüzlet működik, nem feltétlenül érzünk rá késztetést, hogy bekukkantsunk a szürke kis udvarába.
De ha mégis megtennénk, még akkor sem biztos, hogy rájönnénk, mi is olyan érdekes itt. Unalmas térkő, egyszínűre meszelt falak és egy vasrácsos téglakút.
Zoli mesélte, hogy mikor egy szokványos városfelfedező túrája alkalmával betévedt ide, ugyanezt gondolta, és majdnem annyiban is hagyta az udvart, mondván: itt nincs semmi érdekes. Csak aztán mégsem hagyta nyugodni a kérdés, hogy mit keres egy kút az iroda- és üzletházak sűrűjében.
Mint kiderült, a már korábban említett áloszlopos épület 1832-től egészen 1956-ig a szombathelyi ortodox zsidó közösség zsinagógája volt, az udvarban álló kút pedig ennek utolsó élő maradványa. Feltehetően innen vezették a vizet a rituális fürdőbe, vagyis a mikvébe.
Az épület mostani kinézete egyébként szintén az egykori zsinagógát idézi, de ez már csak egy közelmúltbéli felújításnak köszönhető. Előtte szinte az egész épületet átalakították. Ha valami mégis eredeti, akkor az a néhány öntöttvas oszlop biztosan, amit a földszinti cipőüzletben még meg lehet csodálni.
2003–2004 körül kezdeményezés indult annak érdekében, hogy a régi zsinagógát tábla jelölje meg. Elkészült a tábla és a felirat terve is, de az akkori tulajdonos nem járult hozzá a tábla elhelyezéshez.
Az egykori zsinagóga mellett áll ma egy sokkal impozánsabb épület, egy nagy fehér sarokház a Thököly és Aréna sarkán. Ezt szintén az ortodox hitközség húzta fel 1900-ban, az akkor nemrég alapított felekezeti iskolának adott ez helyet, de tanácsteremként és községházaként is szolgált. Ma irodaház.
Hol volt, hol nincs a Hoffmann-ecetgyár
Mindössze pár száz méterrel arrébb, a Thököly 40. alatt meg is érkezünk következő állomásunkhoz, ahol egykor a Hoffmann ecetgyár állt.
Hoffmann Ignác, egy zsidó származású, klasszikus értelemben vett városi polgár volt, aki az 1800-as és 1900-as évek fordulójának idején végzett komoly üzleti tevékenységet Szombathelyen. Emellett sem idejét, sem pénzét nem sajnálta, hogy támogassa a szombathelyi fiatalok üzleti és kereskedelmi oktatását.
Ő alapított itt ecetgyárat is, ami annak idején nagyon fontos szerepet játszott a város gazdasági fellendülésében. Az épületből mára csak egy kis melléképület maradt, egy zöld szúnyoghálós, düledező sarok, melyet szép lassan visszahódít a természet. Odabent törmelékek, üvegcserepek között főzőüstök, mosogatótálak, melyek az államosítás korából, az akkori Iparcikk nagyker üzemi konyhájából maradtak hátra.
Az utcafront felől egyébként Hoffmannék lakóházát láthatjuk, melyről Ignác fia, János így emlékszik meg 1940-ben: "Régi ház volt már akkor is (feltehetően az 1800-as évek elejéről), állítólag valamikor a református községháza-temploma. Alacsony, bár ablakai az utca szintjétől mérve sokkal magasabban feküdtek, mint ma, az utca feltöltése és rendezése után. Tágas, teremszerű szobák voltak a lakásban, kezdetben hárman laktak szüleim, majd a gyermekáldással nőtt a lakás."
A ház mögött most hosszú és keskeny udvar áll, amit főleg parkolónak használnak. Az ecetgyár helyén már csak az évszázadok toldozgatásai figyelhetők meg, ahogy az épületrészek egymásra pakolva, egymáshoz tapadva állnak.
A régi étkezdét egyébként cikkünk megjelenésekor már újítják, szóval ha valaki a saját szemével szeretné megnézni, gyorsan tegye!
A merészebbek a vasudvarba is bepillanthatnak
Megint csak egy kicsivel odébb, ha besétálunk egy kapun, a vasudvarban találjuk magunkat. Ez volt az 1875-ben alapított Mayer Ede és Fiai Gépgyár városi telephelye. Mayerék indították be 1899 elején a benzinmotorok gyártását.
Mayer tagja volt Vasvármegye törvényhatósági bizottságának, Szombathely város képviselőtestületének, a soproni kereskedelmi és iparkamarának. Mára a gépgyár maradványai Szombathely egyik rejtett nyomortanyájává váltak.
Majdnem mozi lett a terményraktárból, de inkább mégis omladozó terményraktár maradt
Az egykori Mayer Gépgyár és az úgynevezett Singer-kert telekhatárán áll egy omladozó terményraktár, melynek egykori tulaja és funkciója tisztázatlan.
Az viszont tisztázott, hogy volt idő, nem is olyan rég, mikor a város azt tervezte, hogy mozivá alakítja az épületet. 2001. október 12-én egy közgyűlésen egyhangúan elfogadták a Thököly környékének, mint történelmi városrésznek a turisztikai célponttá alakítását.
A tervek szerint építettek volna egy sétány Utópiák és realitások Szombathelyen 2006. October 30. 05:48 t, ami az Iseumot kötötte volna össze a Ferences-kerttel, és érintette volna a régi terményraktárat is, amit többfunkciós mozivá szerették volna átalakítani. „Ebből a tervből sem lett végül semmi” – kommentálja Zoli.
Ragályház volt, most mérlegjavító műhely
A Thököly 32. alatti épületet 1829-ben húzták fel Voyta Donát tervei alapján, ez volt az Emberbaráti Egyesület ispotálya, mögötte pedig két elkülönített kisebb épület, az úgynevezett ragály-házak, ezek a kor fertőző osztályaként működtek.
Az egyiket mára jelentősen átalakították, nem sokat látni eredeti állapotából, a másik viszont szinte érintetlen. Ennek falára van most kihelyezve a „mérlegjavító műhely” feliratú tábla, ahol legnagyobb meglepetésünkre most is tevékenykedik Szalai János mérlegkészítő és mérlegjavító szakember.
Ő mesélte nekünk, hogy a digitalizáció térhódításával az ő szakmája is kihalófélben van, ma már nem igazán áll senki mérlegjavítónak. Neki sincs annyi dolga, mint anno, de azért még mindig vannak - többnyire patikusok -, akik bekopogtatnak hozzá egy hibás mérleggel.
Nemzetközi szélhámos is meghúzta már magát Szombathelyen
A Zrínyi Ilona utca 11. alatt lakott 1938-ig Freyler Mária Ilona, a feltűnő szépségű szélhámos. A kőszegi születésű nő tökéletesen beszélt németül, angolul és franciául, lovagolt és kitűnően táncolt, remek modorával, elegáns öltözködésével a városi bálok állandó szereplője volt.
17 évesen a fővárosba szökött, a Népszínházban színésznő lett, Tihanyi-Freyler néven. Miután barátja, a részvénycsalással meggyanúsított Piufisch Lajos főbe lőtte magát, Irmát is kihallgatták. Az eset után Somossy Károly Orfeum igazgató segítségével Bukarestbe szerződött, ahol az éjszakai élet előkelőségeinek már Sztáray Irma grófnőként mutatkozott be.
Itt ékszerlopásért fogházra ítélték, de szabadulását követően már Strudza grófnőként követett el válogatott szélhámosságokat. Bécsben panziót nyitott, és amikor bebizonyosodott, hogy két osztrák miniszter nevére is váltót hamisított, kétévi börtönre ítélték.
Kiszabadulva Párizsban folytatta mesterkedéseit. Váltóhamisítás miatt itt 3 évet kapott. A börtön után Drezdában írónőként reklámozta magát, erotikus novelláiról azonban kiderült, hogy azok plágiumok, ekkor Bécsbe szökött, ahonnan több császárvárosi kereskedő feljelentése alapján jutott a szombathelyi ügyészség fogházába mint magát Sztáray Irma grófnőnek kiadó személy.
Miután öt évet ült börtönben városunkban, az ominózus Zrínyi utca 11.-es szám alá költözött és haláláig nyelvtanárnőként tengette életét.
A főépület külön érdekessége, hogy egyes vélekedések szerint annak díszes kapuját Derkovits Gyula asztalosmester édesapja készítette. A ház udvarán található udvari épület jelenleg helytörténeti rejtély.
Lebontották már, de mi még épp lefotóztuk
A Vajda János utcai elágazásban állt egy házikó, előtte kis füves placc terült el, homlokzatán pedig egy jellegzetes kiugró felület, ami általában arra utal, hogy valaha egy felirat is díszítette.
Csak találgatni tudunk, hogy mi lehetett itt, Zoli szerint jó eséllyel fogadó, kocsma, patika vagy cukrászda. Erre utal a felirat helye, és a ház előtti területen is leginkább egy vendéglátó teraszát tudjuk elképzelni.
Januári túránk során még érintetlenül sikerült lencsevégre kapnunk a házat, de néhány nappal később már csak törmelékkupac éktelenkedett a helyén. Azt sajnos nem sikerült kiderítenünk, hogy kié az épület, valójában mi is volt régen, és mi épül a helyén.
A segítségért köszönet Orbán Róbertnek, Feiszt Györgynek és Balló Lászlónak.