Szombaton megnyitotta kapuit a Jeli varázskert. Az arborétumban jelenleg még tart a rododendronok virágzása, ami csak az egyik látványosság a sok közül.
Bár mi vasárnap jártuk végig a botanikus kertet, délután 2 után már egymást érték az autók, és a parkolók is szinte dugig megteltek.
A látogatók komolyabb biztonsági szabályok mellett léphettek be az édenkertbe, amit polgárőrök segítettek betartani.
Az Emberek nagy része a park területén is rendezetten, a csoportokon kívüli távolság betartásával csodálta a természet szépségeit.
Rengetegen készítettek szefit és fotókat a színpompás virág hátterekkel: érezhetően ez az egyik húzó látványosság.
A tavaly nyílt lombkorona sétány szintén az érdeklődés központjában van, hiszen 10 méter magasan sétálhatunk az Óriások erdejében, valamint rovar, és madár világával ismerkedhetünk meg
.
A kilátóból végeláthatatlan erdőség tárul a szemünk elé. Szerencsére nem kell találgatnunk, táblákon el is olvashatjuk, hogy mit is látunk pontosan (azon kívül persze, hogy fákat).
A tavak körül aztán valahogy megáll az élet, pedig van még bőven mit felfedezni.
Az egyik személyes kedvencem a tó melletti sekélyebb, mocsaras rész. A fák és a víz tökéletes tükörként egészítik ki egymást, hogy szinte magával ránt.
A völgyben az öreg üreges fa sajnos már megadta magát, emiatt a forráshoz vezető rövid kis út is le lett zárva.
Viszont cserébe szinte testközelből szemlélhetjük az üregeiben szorgoskodó méheket, hiszen minden jel szerint egy egész kaptár található a törzsében. A méhek egyelőre nem zavartatják magukat a bámészkodók miatt, senkit sem bántottak. Bár így is páran jobbnak látták sietősre venni a lépteiket.
Tovább sétálva aztán lassan elmarad a nyüzsgés, elvétve találkozni csak másokkal. Utunkat apró csermelyek, páfrányok és igazi erdei magány szegélyezi.
Végül a képre kattintva tekintse meg teljes galériánkat.
