Amikor szombathelyieket kérdezünk arról, hogy vajon melyik lehet a város építészetileg legjelentősebb épülete, akkor olyasmik jutnak az eszükbe, mint a Nagytemplom vagy a felújított Iseum. És bár ezek mind jelentős és érdekes épületek, van egy sokkal izgalmasabb, nem annyira nyilvánvaló favorit a szakemberek számára.
Ez pedig a szombathelyi csillagvizsgáló, vagyis az Eötvös Loránd Tudományegyetem Gothard Asztrofizikai Obszervatórium és Multidiszciplináris Kutatóközpont - hívta fel a figyelmet Zubreczki Dávid, építészetkritikus, kultúrblogger, az Urbanista blog szerzője, aki nem is olyan régen egy bejegyzést is szentelt a témának.
A két legfontosabb tény az épülettel kapcsolatban, hogy első üteme (a kupolás rész melletti) 1968-ban készült el, mint szputnyik-megfigyelő, illetve, hogy Zalotay Elemér tervezte. A sokak által zseninek - illetve saját megfogalmazása szerint "őrültnek" - tartott, mások által pedig megalománként vagy utópistaként jellemzett építész 1965 és 1971 között Vas megyében tevékenykedett, mint a szombathelyi Vas Megyei Tervező Vállalat (VASITERV) alkalmazottja, és fontosabb alkotásainak nagy része a megyében található. Nincs belőlük sok. Ez
Utóbbiról azt is érdemes tudni, hogy bár elég "nagy művészkedésnek" tűnhet, mégis az utolsó szögletéig funkcionalista, semmi felesleges nincs rajta, minden eleme azért van ott, ahol van, mert ott kell lennie - hangsúlyozza Zubreczki. A muvesz-vilag.hu értékelése szerint kicsiny méretei ellenére a Corbu késői munkásságára jellemző expresszionista vasbetonépítészet legszebb hazai példája. Zalotay maga pedig a Magyar Narancsnak 2006-ban adott interjúban úgy fogalmazott, hogy ezt az épületet tekinthetjük
az egyetlen olyan épületnek, melynek tervezése során kipróbálhattam néhány megoldásomat.
Az épület egyik jellemzője a rendkívül vastag betonszerkezet, melynek persze célja van, mégpedig kettős. Az egyik, hogy meg se rezdüljön az épület, így el lehessen végezni a lehető legpontosabb megfigyeléseket, másrészt pedig minél kevésbé változzon a hőmérséklet odabent, hiszen olyan berendezéseket helyeztek el benne, melyeket károsan befolyásolna egy hirtelen hőmérséklet-ingadozás. De még arra is figyelt az építész, hogy a "lépcsőházban" keletkező remegés ne érje el a fő építményt, így a kettő csak egy kis lépcsővel csatlakozik egymáshoz.
Az extrémnek tűnő T-elemeknek szintén funkciója van: ezeken tud kicsúszni oldalra a mozgatható tető, ami a teleszkópot takarja. A mellette látható hagyományos megjelenésűnek tekinthető kupolás építmény később került csak oda, ugyanakkor ez nem egy idegen toldás, ugyanis az eredeti terveken is szerepel.
Összességében tehát rendkívül érdekes a szombathelyi szputnyik-megfigyelő megjelenése, de Zalotay még ennél is elképesztőbb épületeket álmodott meg annak idején. Például az Óbudára tervezett szalagházat , ami 30-40 emeletes magassága mellett több kilométer hosszan elnyúlva és lábakon állva, 70 ezer embernek adott volna otthont.
Zalotay ennek kapcsán úgy nyilatkozott, hogy megpróbált az emberek számára
Le Corbusier elvei szerint egy olyan élőhelyet létrehozni, mely nem vesz el túl sokat a természettől, és mégis minden igényében kielégíti a modern városi embert. Ez a szalagház a Duna nyugati oldalán helyezkedett volna el, a lakók minden reggel vagy a Dunára, vagy a budai hegyekre nézhettek volna.
Fontos tudni, hogy az épülettel kapcsolatos vita az 1960-as évek egyik legizgalmasabb szellemi eseménye volt, mely a fennálló rendszer kritikájává fajult és aztán egy gyors adminisztratív befejezéssel zárult.
Zalotay nyilván ettől a vitától sem függetlenül 1973-ban emigrált Svájcba, és azóta is ott él, bár ott szintén falakba ütközött építészeti elképzeléseivel. Saját, „do it yourself” elveken alapuló, 1978-tól épülő háza Ziegelried településen azonban nevezetességgé vált - de előtte persze még felkeltette a helyiek haragját, akik el akarták törölni a Föld színéről - , és végül védett építészeti értéknek minősítették.
Úgyhogy legyünk büszkék rá, hogy Szombathelyen található az egyik általa tervezett épület, és ha tehetjük, akkor élőben is vessünk rá egy pillantást!
