A Szombathely új „ékkövének” szánt Tanítók fája célja
a tudást, a nemzeti hagyományokat átörökítő, anyagi és erkölcsi megbecsülésben csak szóban részesülő óvónők, tanítók, tanárok, professzorok nemzetépítő munkája előtti tisztelgés
– mondta a faállítás ötletgazdája, Sárközy Csaba nyugalmazott tanár. Ha már ennyire meg akarják tisztelni a pedagógusokat, talán a fa helyett vehettek volna nekik valami hasznosabbat, mert úgy hallottam, krétából elég gyakran van hiány ebben az új és javított rendszerben.
A költségvetés mindig kényes téma, így nem csodálkozom, hogy a városvezetés mélyen hallgat, mennyibe is került ez a
ritka és értékes
fa. Annyit biztosan tudunk, hogy ezt a konkrét példányt Budakesziről hozatták, annak ellenére, hogy egy szombathelyi kertészet is árul libanoni cédrust. Ezzel azt hiszem, a ritkaság mítosza megdőlt, abban pedig nincs okunk kételkedni, hogy a városnak sokba került ez a kis mutatvány. De legalább -30 Celsius fokig fagyálló a cucc, és csak remélni tudom, hogy ez a tény a garanciajegyen is szerepel.Származás és szimbolika
A Közel-Kelet minden varázsát elhozza ez a fa Szombathely polgárainak. Egyszerre keresztény, zsidó, muszlim, meg minden, amit csak akarunk, még Szent Márton is ilyenekre mászott gyerekkorában. Emellett jól bírja a szmogos, koszos városi levegőt és akár kétezer évig is él. A libanoniak a nemzeti lobogójukról, mi magyarok pedig Csontváry Kosztka Tivadar „Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban” című festményéről ismerjük ezt a növényt.
Így már nem is olyan nagy csoda, hogy nem egy ma működő iskola mellé állították, hanem a Szombathelyi Sarlós Boldogasszony Székesegyházzal szemben, nehogy a cédrus nagy unalmában áttérjen valami másik hitre. Pedig ott lett volna a Gayer park, aminek a közvetlen közelében 3 iskola is van (két középiskola és egy általános) és ott még Sági József is meglátogathatná nap, mint nap, öntözhetné, gondozhatná.
Az emléktábla és a konklúziók
Ahogy egy igazi forradalmár semmit sem ér kis, piros sapó nélkül, úgy egy műemlék sem lehet teljes emléktábla nélkül. Ez a remekbe szabott élő létesítmény is kapott egyet, részben Balassa Péter hozzájárulásával, amit Puskás Tivadar avatott fel, nem mellékesen. A tábla felirata nagyon tanulságos, mind a négy releváns bejegyzését álmomból felkeltve fel tudom sorolni (az állítók és a termékmegnevezés most nem fontos):
996 – Az első magyar iskola Pannonhalmán
1490 – Az első írásos adat szombathelyi iskola létezéséről
1570 – Pápay György, az első ismert szombathelyi tanító
2014 – A libanoni cédrusfa ültetése
Szombathely iskolaváros - ez köztudomású -, ezért a cédrusállítás, de azt eddig én sem tudtam, hogy Pannonhalma Vas Megyében van, sőt mi több Szombathely agglomerációjához tartozik. Aztán jön 500 év szünet, nyilván eseménytelen tanévek és néhány oktatásmentesen lezajlott időszak után, előkerül az első szombathelyi iskola, majd 80 évre rá az első tanár is. Ezek után, ismét közel 500 év semmi, és az edukáció evolúciója szempontjából teljesen lényegtelen faállítás lesz az utolsó dolog, ami az emléktáblára felkerül. Végül is, csak úgy ezer év maradt ki. Az a név, hogy Berzsenyi Dániel, mond valamit a kedves projektmenedzsereknek?
Szóval, széles körben összefogtunk, hogy emlékhelyet létesítsünk városunk gazdag oktatástörténetének, ami a jelek szerint annyira silány, hogy csak három helyi esemény kerülhetett fel az emléktáblára. A költségek ismeretének hiányában félve teszem fel a kérdést, hogy Szombathely 1 milliárd forintos adósságának a fényében, nem tűnik némileg feleslegesnek ez a beruházás?
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
