1. A bőség napja ez
November 11., azaz Márton püspök napja a 40 napos adventi böjtöt megelőző utolsó nap, amikor a jóízű és gazdag falatozás, vigasság is megengedett. Ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok.
2. Ha libahúsos az ebéd, elfelejtheti az éhezést
A hiedelem szerint ludat illik enni ezen a napon, mert, aki Márton-napján nem eszik libát, az majd egész évben éhezik. Úgy hitték, minél többet isznak, annál egészségesebbek lesznek. Tipikus ételek ezen a napon a libaleves és libasült párolt káposztával és zsemle- vagy burgonyagombóccal.
3. Határ- és fizetésnap
A 14. századi krónikákban még november 11-e határnapként szerepel: a tisztújítás, a fizetés, a jobbágytartozás lerovásának napja.
4. Időjóslás a liba mellcsontjával
A népi időjóslás szerint kemény tél várható, ha Márton fehér lovon jön, ha barnán érkezik, enyhe télre számíthatunk. Sokfelé azt tartják, hogy a Márton napi idő a márciusi időt mutatja. Egyes területeken úgy hiszik a Márton-napi jeges eső korai tavaszt jelent. A néphit szerint a Márton-napi eső nem jelent jót, mert utána rendszerint fagy, majd szárazság következik.
Egy másik verzió szerint: Márton napkor a fiatal libát megtisztítják, kibelezik, besózzák és meghintik friss majorannával, kívül-belül. Befűtik a kemencét, és lehetőleg nagy cserép- vagy öntöttvas tepsiben szép pirosra, ropogósra sütik. Ha elkészült, feldarabolják. A mellcsontjáról óvatosan lefejtik a húst (úgy át kell sülnie, hogy ez könnyen elvégezhető legyen), és szemügyre veszik a csontot, hogy megjósolják belőle, milyen lesz a tél. Ha barna volt, esős, ha fehér akkor havas telet vártak. (Forrás:http://martonnap.hu/nepszokasok/)
5. Lehet újbort is kóstolni
Márton az újbor bírája is, ilyenkor ugyanis már iható az újbor. A Márton-napi lúdpecsenyés vacsora végén már kiforrott újborral szokás koccintani, ezt hívják Márton poharának.
Viszont aki spicces lesz a bortól Márton-napján, az a következő évben megmenekül a gyomorfájástól és a fejfájástól.
6. Lehet a kanászt túrós- vagy mákos-rétessel kínálni
Vépen, Márton előestéjén a kanász sorra járta a házakat és köszöntőt mondott: "Adjon Isten szerencsés jó estét! Megjött Szent Márton püspök szolgája. Adjon Isten bort, búzát, békességet, lelkünknek üdvösséget!" A kanászt a háziak túrós- vagy mákos-rétessel és pénzzel kínálták.
7. Tilos a mosás!
Néhol úgy tartották, hogy Márton hetében tilos mosni, sem szárogatni sem szabad, mert különben marhavész lesz.
8. Ne feledd a püspökfalatot!
A mai nap sült liba húsából régebben szokás volt küldeni a papnak is, mégpedig az állat hátsó részéből. Innen ered „püspökfalat” szavunk is.
9. Álmodj valami szépet!
A hiedelem úgy tartja, aki Márton éjszakáján álmodik, boldog lesz.
10. Mi köze Szent Márton köpenyének a réteshez és az ünnepléshez?
Hallottunk már Márton kiflijéről, libacombjáról, újboráról, de Szent Márton rétesével még nem volt dolgunk...
Vas megyében azért sütöttek anno rétest Márton-napkor, hogy Szent Márton köpenyét kinyújtsák, s így a család ne nélkülözzön és másokon is segíteni tudjanak.
10+1. A legszebb: ne egyél répát!
Aki ezen a napon csak répát eszik, ágyba vizelő lesz.
Ki is volt Szent Márton?
Márton az egyházatyák által "arany századnak" nevezett korban élt: 315-ben született, egy esztendőben Szent Hiláriusszal, ugyanabban az évben, 397-ben halt meg, mint Szent Ambrus. Szent Bazil, Aranyszájú Szent János, Szent Jeromos és Szent Ágoston kortársa volt.
Szent Márton, Gallia nemzeti szentje Pannóniából, Sabariából származott. Szülei pogányok voltak, atyja a császári hadsereg tribunusa. Márton egészen kicsi, amikor szülei Sabariából átköltöztek az itáliai Páviába, az ókori Ticiniumba.
Tizenkét évesen, a család akarata ellenére jelentkezett katechumennek, ekkor kapott először keresztényi nevelést, a keresztséget hat évvel később vette fel. Tizenöt évesen - amikor a császárok parancsára, mint veterán apa fiát besorozták a császári seregbe - lovas testőrtiszt lett. Már ebben az időben kitűnt katonatársai közül, elismerést váltott ki az egyszerűsége, életének tisztasága, önfeledt felebaráti szeretete. 334-ben Amiens-ben történt, hogy télvíz idején tiszti köpenyének felét odaadta egy ruhátlan koldusnak. Hamarosan megkeresztelkedett, elhagyta a hadsereget, és a poitiers-i püspökhöz, Szent Hilariushoz csatlakozott, aki exorcistává szentelte.
Nem sokkal ezután Márton Poitiers-ből hazalátogatott a szüleihez, otthon megvalósította régi vágyát: először Milánó közelében, majd a Genova előtti Gallinaria-szigeten lett remete.
Amikor Hilariust elűzték Poitiers-ből, Márton is elhagyta szigeti remeteségét, és visszament a püspök mellé. A városon kívül épített magának egy remetelakot, hogy visszavonulhasson a magányba. Hamarosan tanítványok gyűltek köréje. Amikor a tours-i püspök meghalt, a nép, a papság és a többi püspökök mind Mártont kívánták püspöknek. Ő azonban nem akarta vállalni ezt a nagy tisztséget és a püspökségre hívó küldöttség elöl a libák óljába bújt. A szárnyasok azonban gágogásukkal elárulták.
Fölszentelése napjától Márton, mint jó pásztor látogatta nyáját és prédikált. A nép atyjaként szerette őt, aki úgy élt közöttük, mint a legszegényebbek, és csak segíteni, békességet teremteni akart mindenütt. Szent Márton temetését a Jeromos-féle Martirológium november 11-ére teszi.
A kereszténység történelmében Márton szentsége különleges helyet foglal el: ő az első nem mártír szent, akit a hívők halála után ugyanazzal a tisztelettel öveztek, mint korábban a vértanúkat. Így vele kezdődően van jelen az Egyházban a keresztény élet új modellje. S bár nem szenvedte el a mártíriumot, életrajzírója szerint "szenvedett ettől".
