„Van kézilabda-szakosztálya a 100 éves Haladásnak” címmel jelent meg egy írás nemrég a Szombati Helyi Hírlapban. Arra a hírre reflektálva, miszerint megszűnt a Haladás VSE kézilabda-szakosztálya. Érdekes apropó, ilyen hír ugyanis nem jelent meg semelyik médiában. A Nyugaton arról írtunk, hogy az NB I/B nyugati csoportjában az elmúlt három évben háromszor is csődöt mondó (kieső) felnőtt csapat megszűnt.
Takács Gergő, a Szombathelyi Haladás VSE kézilabda-szakosztályának vezetője félrevezetésről vagy félreértésről beszélt a lapnak adott interjújában, hiszen állítása szerint jelenleg közel 300 szombathelyi gyermek sportol náluk.
Ezek után, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, megnéztük, összesen mennyien kézilabdáztak az előző idényben a zöld-fehéreknél (mivel a kézilabda szövetség adatbankjában az új szezonra vonatkozó versenyengedélyek még nem elérhetők).
A ténylegesen versenyeztetettek (pályára is lépők) létszáma a 2018/19-es szezonban a HVSE Sport Kft.-nél női vonalon összesen 99 volt, ha ehhez hozzászámoljuk a fiú szakosztály ténylegesen versenyeztetett (pályára is lépő) sportolóit (69), az akkor is csak 168.
Aki azt állítja, hogy ez közel 300 szombathelyi gyermek, az erősen kerekít, vagy tényleg félrevezet, félreért valamit.
Ráadásul ebből a felnőtt, NB I/B-ből kieső csapat teljesen megszűnt, az egyik legsikeresebb utánpótlás-lánycsapat játékosai pedig (edzőstől) a fejlődésük érdekében kompletten Bükre igazoltak. Sokan pedig szanaszét széledtek, többek között Vácra, Sárvárra, Ajkára és a környező településekre...
De vajon miért?
Szerettük volna megszólaltatni a korábban a HVSE-nél dolgozó, tehetséges, ambiciózus edzőt, Huszár Benjamint, aki sikeres egy évet töltött el az egyesület utánpótlásánál, ám a nyártól már ő is Bükön dolgozik, szerettük volna megtudni tőle, hogy emlékszik vissza a zöld-fehéreknél eltöltött időszakra, illetve egyáltalán miért jött el a Haladástól, ám megkeresésünkre annyit mondott, a vezetőkkel abban állapodott meg, hogy nem nyilatkozhat az ottani ügyekről.
A fiúk létszáma egyelőre stabilnak látszik, de hiába vannak lelkes edzők és vannak tehetségek lurkók, ha az ígéretek ellenére nem ugyanazokat a feltételeket kapják meg, mint a lányok, illetve nincs meg a megfelelő szakmai háttér, hozzáértés a vezetők részéről. Az a Takács Gergő a kézilabda-szakosztály irányítója, akinek vélhetően nem sok affinitása van a csapatsportokhoz, ugyanis íjászként az egyéni sportág szerelmese.
Felmerül a kérdés, ki marad még egyáltalán, ha ennyire ellehetetlenítik a sportolók helyzetét a HVSE Sport Kft.-nél?
Takács azt is fontosnak tartotta nyilatkozatában, hogy a Haladásban versenyző gyerekek élményeket, emlékeket gyűjthessenek. Azt nem tette hozzá, hogy a negatív élmény, negatív emlék elveszi a gyerekek önbizalmát, márpedig nem egyszer fordult elő a HVSE utánpótlásában, hogy harminc-negyven góllal veszítettek el egy-egy mérkőzést. Több csalódott szülőtől is hallottuk, a szezon közben annyira megalázó helyzetbe kerültek, hogy többször is azt érezték, mérkőzés közben legszívesebben lehívnák a csapatot a pályáról.
Az egyik, neve elhallgatását kérő szülő szerint sajnos nem az eredmény az elsődleges, hanem a TAO miatt volt csak fontos, hogy legalább darabszámra meglegyenek (még ha nem is közel háromszázan).
Azt is mondta Takács, hogy a profi kézilabdasportban ma már kizárólag légiósok igazolásával érhetők el pillanatnyi sikerek. Nos, pillanatnyi siker alatt nem tudni, mit értett pontosan, mindenesetre az előző szezonban még egy osztályban szerepelt a két szombathelyi felnőtt csapat, az egyik veretlenül lett bajnok, és jutott fel a világ egyik legerősebb bajnokságába, a másik sereghajtóként tűnt el a süllyesztőben. Légióst egyik klub sem foglalkoztatott.
