Az életem egy nyitott könyv – Törőcsik Mari Szombathelyen járt

Ugyan, ki kíváncsi még rám? – tette fel a kérdést Törőcsik Mari, amikor meghívást kapott a Weöres Sándor Színházba. A kérdés persze költői, a művész neve olyan hívószó, mely dupla nagytermet is megtöltene, bizony, sokan hoppon maradtak a jegypénztárban. A Szóról szóra sorozat talán legsikeresebb fejezete volt a tegnapi est, amikor a házigazda Burkon László Törőcsik Marit és Szenkovits Pétert fogadta.

Nos, a színművésznek elég besétálnia, tapsvihar fogadja, hiába int rendre mosolyogva, ugyan már, kérem, tessék csendben maradni. Csattognak a tenyerek, talán még a torkok is elszorulnak kicsit, a termet átlengi a hála: hát visszajött és eljött.

És elindult a körhinta

Bevezetésül forog a Körhinta, néhány próbafelvételen Soós Imre játszik a fiatal Törőcsikkel, az idős nem nézi. Nem szereti látni a régieket, már mindenki meghalt, csoda, hogy én élek, mondja. A Soós meg ráadásul… Valóban, azokat a tsz-es filmeket csak a szerelem menthette meg, az meg itt fellángolt.

Kicsit bele is szerettem, de időben elváltunk, szerencsére

- hadarja mosolyogva jellegzetes kézlegyintésével.

Szóról szóra: A Körhinta forog tovább
Törőcsik Mari
Mészáros Zsolt

Vendégtársa Szenkovits Péter újságíró, akinek tollából megszámlálhatatlan színészinterjú született, Törőcsik Marit is rendszeresen faggatja, a művésznő legutóbb szülőföldjéről, gyerekkoráról vallott a szerkesztőnek. Szenkovits tegnap sem volt hűtlen szakmájához, inkább kérdezett, hogy valójában vendégként volt jelen, csak a műsorfüzetből tudjuk. Csak néhány szó jut neki, róla szinte semmit sem tudunk meg, de valljuk be őszintén, ide mindenki Törőcsikért jött. Tudja ezt Szenkovits is, marad hát a kaptafánál és profin úgy hallgat, hogy közben meséltet.

Szóról szóra: A Körhinta forog tovább
Szenkovits, Törőcsik, Burkon
Mészáros Zsolt

Burkon Lászlónak, a házigazdának így kevés szerep jutott, ritkán tudta feltenni érdekfeszítő és izgalmas kérdéseit, melyeket a színművész zseniálisan ütött el humorával és sztorijaival. Mert mit is lehetne válaszolni a kérdésre, melyik fontosabb, a közönség szeretete vagy a szakmai elismerés? Nyilván, aki ott ül a nézőtéren.

A díj pedig tartást ad, ha hülyével állok szemben

– na tessék.

A legnagyobb fájdalom: az elmaradt kézcsók

És szólnak a sztorik Majorról, Aczélról, Gobbiról, utazásról, előadásokról, szerepekről, rendezőkről és kollégákról. És a nagy pillanatokról, amikor a színész úgy tud játszani, mint a hároméves gyerek egyedül a sarokban. Avval a koncentrált figyelemmel, amit a legnehezebb elérni. Törőcsik azt mondja, az 56 év alatt volt néhány ilyen pillanata – és ez nem kevés.

Szóról szóra: A Körhinta forog tovább
És akkor a Major azt mondta: Maga nem tud semmit...
Mészáros Zsolt

Volt tíz zseniális mestere, sosem élte át, hogy nem kellett, mindig volt rendező, aki benne gondolkodott, mindent tálcán tettek elé - így aztán szabad volt, mint a madár. Mindig, most is ezt mondja magáról. A meghurcolásokról, vádakról, rosszakarókról nem beszél. Pedig megdöbbennénk bizonyos nevek kapcsán – lévén most is magasan vannak – de nem teszi.

Csak egy nagy szívfájdalma maradt, imádott darabjával, a Száz év magánnyal óriási sikert aratott Márquez szülőföldjén. De az írónak hiába könyörögtek, nem nézte meg az előadást, a szerző ugyanis kizárólag argentin társulatok bemutatóján jelent meg. Cocteau és Tennessee Williams hódolatát bezsebelte, de a kolumbiai írót nem tudta elbűvölni.

A halál után

És az is fáj, hogy az utolsó nagy szerepet a fővárosiaknak nem tudta megmutatni. Mert Alföldi volt olyan rendes, hogy - ahogy fogalmaz, a halála után - kiadta őt Kaposvárnak. Az Anatolij Vasziljev rendezte Naphosszat a fákon darabot 21 szer játszotta Törőcsik és ezzel elköszönt a nagy szerepektől. Még Zsótér lakásszínházában is -

voltam olyan hülye

,temeti arcát a kezébe- elvállalt egy szerepet, de vége a nagy munkáknak.

Szóról szóra: A Körhinta forog tovább
Öregen fázós lettem
Mészáros Zsolt

Kötelező körként gratulál Jordánék nagy mutatványához, a szombathelyi színházhoz. És tőle olyan lelkesek és őszinték ezek a szavak, hogy már-már megingunk kritikáinkat illetően. Politikusaink is büszkék lehetnek, példaértékűnek titulálja, hogy vezetőink felismerték, mennyire fontos a város polgárainak a színház. Nekünk pedig azt kívánja, mindig legyen annyi pénzünk, hogy ki tudjuk fizetni a jegyeket.

Törőcsik fáradt, nem csoda, 75 évesen visszajönni a halálból igazán nagy alakítás volt. Az ajándékot is másra bízza, fájnak a kezei. Nagykabátjába burkolózva lassan kitipeg. A felállva tapsoló közönséghez azért még visszajön, csókot dob és utánozhatatlan mosolyával megrovóan int ismét: drágák vagytok, de hagyjátok már, menjetek!

Szóról szóra: A Körhinta forog tovább
Fókuszban a színművész
Mészáros Zsolt

Azután eltűnik. A Weöres Sándor Színház Színpadán nem azzal a Törőcsik Marival találkoztunk, aki a nyári teraszokon napozva itta a kávét és olyan elegánsan szívta a cigiket egymás után, hogy az is megkívánta tőle, aki sosem gyújtott rá. De a humorát, tartását, kedves közvetlenségét és alázatát közönsége és szakmája iránt nem vesztette el. Reméljük, kapunk még belőle.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt , vagy facebook messengeren ide kattintva . Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Kultúra