Január utolsó, már egészen hidegre sikerült napján a magát hovatartozásilag libertáriusnak belövő (vagyis az államhatalom minimálisra korlátozását, a háborítatlan szabad piacot szorgalmazó) Le az Adók 75 %-ával Párt hirdetett megmozdulást a budapesti Hősök terére.
Azt az egyre slágertémább slágertémát tűzték zászlajukra, hogy a Fidesz-rezsim nem csak nem segíti fel a földről a vendéglátás, a turizmus és a szórakoztatóipar járvány miatt elhasalt szektorát, de mintha aktívan törekedne annak ellehetetlenítésére a fél országot lekorlátozó logikátlan rendeletekkel, talán éppen azért, mert így később majd “saját adóforintjainkból fogják felvásárolni az államközeli vállalkozók a csőd szélére kényszerített vállalkozásainkat” - állt az esemény facebookos borítóképén.
Lengedezett a levegőben már egy ideje, hogy valami történjen, hiszen egymást érik a vállalkozói kilátástalanságot taglaló sztorik, az idő ketyeg, a bértámogatások beragadtak, ez a politikai kisképződmény pedig tett is az utcára vonulásért, komoly követői bázist gründolva az interneteken. Eseményt csináltak, embereket buzdítottak, rávertek a közhangulat seggére, ahogy azt kell.
Ugyanakkor masszívan szürreális tónusokkal árnyalja a történetet, hogy a pártvezető-szervező Ecsenyi Áron újságíró tavaly ősszel gyakornokként bejutott az “Újindex” szerkesztőségébe, és ott írásokat publikált, ami eleve egy megkérdőjelezendő alapállás, tehát mindenképpen egy furcsa figuráról beszélünk, főleg, ha még a TikTokjára is vetünk egy pillantást.
Mégis, mivel más nem szervezett demonstrációt a kormányzati antisegítés kapcsán, maradt ez a rendezvény, mint első kétségbeesett felnyögés. Mi is kimentünk meghallgatni, ahogy Ecsenyi párszáz érdeklődő előtt arról beszél, hogyan hagyta cserben a Fidesz a jobboldalt, és hogyan nincsen már piacgazdaság Magyarországon, vagy vették át a kormány emberei már a legendás Gundelt is, de igazán érdekesnek csak az bizonyult, ami mindezek után történt.
A többtucat járművel megjelenő - tehát nyilván sokkal komolyabb embertömegre számító - rendőrség ugyanis a beszédek zárultával elkezdett spóraként szétszállingózni az amúgy is ritka megjelentek között, és hozzáláttak igazoltatni. Egyszerre kettes-hármas csoportokban, néha működő kamerával a kézben, erődemonstratíve.
Aki törvénytisztelő polgárként került már ilyen helyzetbe, tudja, milyen jókötésű gombócot képes formálni a torokba a túltolt rendőri fellépés.
Nézni is rossz volt, ahogyan a készenlétisek nyomasztóan lassú tempóban megközelítettek egy-egy kiszúrt embert, hogy a nem létező falhoz állítsák. Még ha csak figyelmeztettek is, már maga az intézkedés ténye is sokakat annyira rossz újkádárkori szájízzel kísérhet haza, hogy legközelebb kétszer is meggondolják, kell-e nekik ez a felesleges stressz.
Így ér célt az eszköz, amit ráadásul egy olyan időszakban húznak elő a cilinderből, amikor kormányrendeletileg kimondatódott: nem szabad gyülekezni, és kész. Ja, és nem, a tömött áruházak meg a forraltboros sétálóutcák egymás tarkójára torlódó embermasszája dehogy számít gyülekezésnek, szemben a Hősök terén, nulla fokban, maszkban szanaszét helyezkedő személyekkel.
“Amíg a kormány nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy az emberek tisztán lássanak a járvánnyal és a kormányzati intézkedésekkel kapcsolatban, cserébe viszont még a véleménynyilvánítás lehetőségét is durván korlátozza, fokozott türelmet kell tanúsítania a hasonló megmozdulásokkal szemben” - írta a TASZ a tüntetés után, egyben kimondva, hogy általános gyülekezési tilalom indokolatlan volt tavasszal is, és most is az.
Tartunk tőle azonban, hogy a pártállam döntéshozóit ez a magyarázat aligha hatja meg, és sajnos nem is kell hogy meghassa őket, tekintve, hogy a klasszikus magyar apátia (de még inkább: a másokkal szemben nem létező empátia) megint nem sodort többtízezer embert egy ilyen eseményre.
Ja, a hájjal megkent vendéglátósok, hát ők tele vannak, mint a déli busz, hagyjuk már, hova sírnak! - harsognak a sztereotipizáló megmondások egyes kommentmezőkben, miközben a valóságban sorra kerülnek ki a Kiadó táblák az üzletekre, hallani utolsó tartalékokról, futárnak álló, vagy éppen barátoktól kölcsönkérő étteremtulajokról.
De semmi gond, ez nem a mi ügyünk, legalább most jól megkapják ők is a rám sózott drága és fonnyadt rántotthúsért, otthon ráadásul ma is melegebb van!
Igen. És minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel.
