A mutyi dübörög, hogy szegény József Attilát, én se hagyjam nyugodni a földben. Másképp fogalmazva, áldom a jó szerencsémet, hogy nem kaptam reményágon trafikot, pedig régi drogos família az enyém. Ükapám még dohányt is rágott, azt köpte bele az osztrák-magyar kiegyezés levesébe, kuruc volt az istenadta, hiába kapta a fizetését Bécsből. Bonyolult idők voltak, a maihoz képest demokratikusak, pedig még nem volt Alaptörvényünk, meg kisasztal se hozzá. Rég volt, igaz se volt.
De az igaz, hogy van az országban kb. hatszáz trafikos, akikkel aztán kicsellózott a Központi Mutyi. Nem árulhatnak ezentúl szupermarketek környékén drogot. Vagyis az unortodox Matolcsy-féle logikát követve, az olyan helyeken, ahol tömegével fordulnak elő az emberek, a szolgáltatást érdemes csökkenteni a nulla szintre, így megerősödnek azok a mutyi testvérek, akiknek a boltjuk hátul, a sarokban van, letakarva ponyvával, mert törvény az törvény, senki fia, vagyis kiskorú sem láthat be a dohány lábai közé.
Persze, most minden mutyi vezér a szivarszobában fossa az okosat, hogy kiderült, kétszázan libazsír állagúvá gazdagodtak, a többi ezerhatszáznak viszont kampó. Szegény Palcsó Tamás, a Mutyi Központ abszolút hallásos tiszta hangú képviselője is, ennek a rossz gazdasági tervezésnek köszönheti átmeneti kudarcát a drogkereskedelemben. Nincs szomorúbb, mint egy becsődölt trafik, vagyis már a gettó rabszolgáiban sem lehet bízni. Képesek fele annyiért a szürke gazdaságból vételezni mindennapi betevőjüket.
Igaz, hogy a cucc nem az igazi, vietnami gyerekek sodorták az orosz dohányt, és a Marlboróhoz annyi köze van, hogy ráírták a dobozra, mindegy, mert az ára ötszá…pakli ötszá, füstöl, és ez is rákot okoz. (Ezért hangsúlyozza Kornai János, hogy a magyar gazdaság szerencséje a szürke és fekete gazdaság, amely ha nem működne, Magyarország azonnal csődbe menne. Persze, az is lehet, hogy Matolcsy titkos Kornai rajongó, és minden erejével azon van, hogy pénzt pumpáljon a szürke zónába?!)
A Mutyi Vezérkar döntött, és társadalmilag kiegyensúlyozó gazdasági kísérletbe kezdtek. Voltak a szivarszobában szép, megható pillanatok is, amikor a CBA tetoválást viselő férfi nem sértődött meg, sőt, honfiúi kötelességének érezte, hogy most ne legyen kivétel az ő boltláncolata sem. Fölállt, mint Széchenyi Pozsonyban, és biztosított mindenkit, hogy egyetlen keresztény trafikost sem fognak az utcán hagyni. A meghitt pillanatban felnyihogott egy ló, angyal szállt el fölöttük.
Azért az jó, hogy a Mutyi-Központ valódi jogászi fellegvár. A koncesszió nem szűnik meg a partra vetett trafikosoknak, perre menni ez ügyben butaság, majd találnak maguknak olyan decens középosztályi helyet, ahol lesz is profit, meg nem is, a lényeg a lojalitás. Trafikos trafikos szemét nem vájja ki, az más kérdés, hogy a bolt átalakítással járó költségeket most lenyelik, mint a békát. A sült békacomb nem is olyan rossz, és bele is fog repülni az ember szájába, ha eleget békemenetel.
Nekem annyira tetszik a mutyi, hogy arra gondoltam, az egyik gyerekemet róla nevezem el. Bakács Mutyi. Lesz neki egy nagy, fényes nemzeti trafikja a megmászhatatlan hegy tetején, ott fog élni önkéntes fogságban 2x2 méteren. A Mutyi alázatos szentje.
