Ha angolszász országban vagy lestrapált amerikai filmben élnénk, akkor most reggel, a gyerekdal-mondóka szerint karácsony első napján, épp bontogatnánk az ajándékainkat bőszen és reménykedve. Mi viszont már túl is vagyunk rajta, mert hozzánk nem Santa Claus vagy Fater Christmas jön el, hanem a Jézuska az angyalaival, illetve tegnap már itt is járt (jártak), hogy mára nyomuk se maradjon. Itt maradtunk magunkra, illetve egymásnak, csak ki kell bírni.
Mint tudjuk, ez nem is olyan könnyű, elviselni egymást egy idő után nehéz, és egyedül lenni is az. Úgy is lehet egyedül lenni, ha egy kupac ember veszi körül az embert, s ha ebben a nagy, karácsonyi rokonjárásban valaki gubbaszt a sarokban, nem biztos, hogy ránk haragszik, lehet, hogy saját magára vagy az egész világra. A karácsonyi depresszió nem kitaláció, hanem nagyon is valós dolog, és rengeteg oka lehet. Elsősorban azért, mert ezek az ünnepek, ez az ünnep egészen erős érzelmeket váltanak ki az emberekből.
Senki nem tökéletes, de, ha nem is érzi magát annak, akkor már kész is lehet a baj, amihez nagyban hozzájárul a média. Ha a tévében egyfolytában felhőtlenül boldog embereket látunk, s nekünk a fülünk épp lekonyul, nagyon könnyen kialakul bennünk az a képzet, hogy mi magunk képtelenek vagyunk megfelelni az elvárásoknak. Ezek a sugárzott ideális képek eltorzítják az önképet, s máris készen van a levertség, rosszabb esetben depresszió, amivel nemcsak a magunk, de a többiek ünnepét s elrontjuk, ha nem is szándékosan.
Azt nem mondhatjuk, hogy ne nézünk tévét, s máris orvosoltuk a bajt, ugyanis a boltokban, a köztereken már hetek óta bombáznak bennünket a karácsonnyal, kikerülni ezt nem lehet, csak enyhíteni. A legfőbb szabály, nem kell mindenáron tökéletességre törekedni, nem baj, ha a bejgli megreped, ha a fán itt-ott hiátus van, ha nem tökéletes a ruhánk. Az annyira várt és oly nagyon erőltetett öröm nem mindig jön el, nem kell annyira várni és ott is lesz.
Persze a szegénységen nem lehet ilyen könnyen túllépni, ilyenkor, karácsonykor az anyagi gondok még jobban megmutatkoznak, fokozzák a depresszióra való hajlamot. S bár elterjedt elmélet, hogy karácsony táján megnő az öngyilkosságok száma, ez nincs így. Tavasszal, nyáron sokkal nagyobb az erre való hajlandóság, de ez nem jelenti azt, hogy ilyenkor ne kellene figyelni a másikra, bár igazából egész évben ezt kellene tenni, mert az ember társas lény.
S mint ilyen, ezekben a napokban felkeresi a rokonait és barátait, s ha az ajándékozás nyűgén túljutott, akkor eszik és iszik vég nélkül. Már túl vagyunk egy bőséges vacsorán, de még előttünk az ebéd és az újabb vacsora és így tovább, hogy a nap közbeni nasit már ne is említsük. De, és ezt nem árt figyelembe venni, szakemberek szerint a túlzásba vitt evés-ivás is hozzájárulhat ahhoz, hogy rosszabb lelkiállapotba kerüljünk, főleg akkor, ha már eleve szorongunk az ünnepek miatt.
És még iszunk is. A mértéktartás viszont nem megy gombnyomásra, sem hasraütés-szerűen, mégsem árt figyelembe venni, mennyit együnk, hogy ne legyünk rosszul, ne szedjünk fel túl sok kilót pár nap alatt, s ami szintén fontos, hogy nem akarunk részegek lenni. Alapvető szabály, hogy ami év közben ételben, italban kimaradt, azt nem lehet pár nap alatt pótolni, és nem is érdemes, mert nem lesz jó vége. Általános, mindenkire egyaránt érvényes szabályokat felállítani nem lehet, de vannak alapvetések.
A legfontosabb, mindenképpen együnk is, miközben iszunk, hogy lassítsuk az alkohol felszívódását, korlátozzuk a fogyasztásunkat óránként egy italra, és egy este ne igyunk többet négy pohárnál. Ám azt is vegyük figyelembe, hogy ez egy általános tanács, a kisebb termetű emberek például nem tudnak kettőnél több italt elfogyasztani, a gyerekek meg tudnának, viszont nekik ne adjunk érthető okokból. Most úgy tűnik, ez kukacoskodás, de nem az, csak segítség ahhoz, hogy jól teljen el ez a nap is.
A karácsony első napja hivatalosan, nekünk viszont már a második, sőt, ha figyelembe vesszük a készülődést is, akkor ki tudja, hanyadik már. S ti férfiak, ha eddig hanyagoltátok is a konyhai segítést, most essen le a korona a fejetekről, s legalább mosogatni segítsetek, hogy életetek párjában ne úgy maradjon meg az idei karácsony – is -, mint olyan napok emléke, amikor kidolgozta a belét, és úgy teltek el, hogy még egy szót sem tudott váltani a nagyival. Mert van még egy nap hátra.
