Körülbelül másfélezer ember gyűlt össze december 20-án, hétfő este a budapesti Szabadság téren, hogy a Fidesz sokak által megkérdőjelezett médiaszabályozása ellen tiltakozzon. A hófehér, vagyis feliratoktól mentesített táblák és transzparensek már jóval a szervezők megszólalása előtt látványosan utaltak arra a sötét jövőképre, amit a januárban életbe lépő médiatörvény sejtetni enged.
Nem először hallatták a hangjukat?
A szervező egyetemisták - akik retorikájukban nagyon hasonlítottak azokra, akik e hónap elején egyszer már hangosan kinyilvánították nemtetszésüket az Alkotmánybíróság jogkörének csorbítása ellen - kihangsúlyozták: mostani demonstrációjuk célja, hogy jelezzék: van hitelt érdemlő civil szerveződés, aminek kapcsán pontosan hitelük megőrzése érdekében kérték meg a politikusokat, hogy maradjanak távol tőle (ennek értelmét azonban többen megkérdőjelezték az esemény Facebook-oldalán).
Amikor azt hinnétek, hogy csak egyedül vagytok azzal, hogy igényetek van a sajtószabadságra, amikor egy pillanatra úgy gondoljátok, hogy mindenki ellenetek van és sikerül lenyomni, akkor ezzel megmutatjuk, hogy nem
- foglalta össze a tüntetés fő célját az első szónok, aki mindaddig folytatta a beszédet, míg be nem fogták a száját. Így adták egymásnak a stafétát, utalva a cenzúrára.Tér az önkénynek
Elhangzott, hogy az új médiatörvény egy kalap - illetve felügyelet - alá veszi a közszolgálati médiát, a blogokat, véleményportálokat, a kereskedelmi adókat. A magyar állampolgároknak azonban joguk van ahhoz, hogy eldöntsék, milyen véleményeket fogadnak el, és melyek azok, amiket elutasítanak.
Felnőtt emberek vagyunk
- harsant, és ahogy minden fontosabb hangsúlyt, úgy ezt is közepes ováció kísérte a jelenlévők részéről.A médiahatóság gumiszabályokat alkalmazna, és a közerkölcs fogalmának megfoghatatlansága mögé bújva róhat ki büntetéseket - mondták még.
Ilyen homályos fogalmakra nem épülhet szabályozás. Ha ezek alapján bírságolnak, az teret enged az önkénynek.
El a kezekkel! Nem hagyjuk! - szóltak a viszontválaszok a publikumtól, néha pedig sistergő rádió zaját játszották be nekünk az átmeneti emelvényről. Fél hét magasságában még néhány, leragasztott szájjal ácsorgó fiatalra fürgén rárepült a fotósok raja, de ezen túl számottevő esemény nem történt (nyilván pont ez utóbbi miatt esett meg az előbbi, hiszen nem volt elegendő téma). Az mindenesetre látszik, hogy az üres címlapokkal tiltakozó lapok, újságírók, médiajogászok és publicisták után a diákok is beszálltak az erélyes hangadásba, ami a médiaalkotmányt illeti.
Azt már csak mi tesszük hozzá, keserű szájízzel: van is miért fellépniük, ha már a médiaalkotmány életbe lépése előtt is olyan esik meg újságírókkal, mint amilyen a Népszabadság újságírójával Londonban. Van miért fellépniük, még ha hangjuk éppen csak megsimogatja a Parlament oldalát, akkor is.
