Talán még keményebb láb- és kézfejhasogató hidegbe sikerült megszerveződnie a második nagyszabású tüntetésnek január 27-én, aminek előkészületei ismét az Egymillióan a magyar sajtószabadságért Facebook-csoportban folytak. Bár a Parlament előtt a hivatalos start előtt még igencsak foghíjas volt a médiatörvény miatt aggódók tömege, ez szinte egy villámcsapásra megváltozott, és a későbbi híradások szerint is 5-6 ezren verődtek össze - tegyük hozzá, mindenki nagy szerencséjére, mert ez a mostani "demo" sokkal szervezettebbnek és színesebbnek mutatkozott, mint az azt megelőző, már csak a fellépők névsorát is nézve, a Singas Projekttől a Szilvási Gipsy Folk Bandig.
A szó vivője elsősorban most is Bakács Tibor Settenkedő volt, aki már pár perccel a kezdés után begyújtotta a rakétákat:
március tizenötödikén, a sajtószabadság szent napján az egész országban óriásit fogunk tüntetni.
Majd közölte, hogy rengeteg infót nyomtak a kezébe, de azt mindenképpen kiemelné, hogy Bali polgárai úszás a sajtószabadságért címmel a tengerparton éreztek együtt Magyarországgal.A politika drog, a kétharmad a keménydrog
Bakács saját anekdotákkal tarkította beszédét, miszerint még az előző médiatörvény passzusai alapján állították bíróság elé, mert olyat mondott a Gój Motorosokra, amit most még egyszer nem mond ki, aztán az Amnesty Internationaltól Jenei Orsolya magyarázta el, mitől jó dolog a civil erő (hogy levelet írnak a kormánynak és Barrosonak), a legemlékezetesebb alakítást mégis Dénes Balázs nyújtotta a Társaság a Szabadságjogokért színeiben, elmondva, hogy ahogy most az egyiptomi eseményeket meghatározza az interneten szerveződés, úgy miért ne járhatnánk e példa nyomában. Majd a politikát drognak, a kétharmadot keménydrognak nevezte, végül olyan kérdéseket intézett a publikumhoz, amit már inkább videón mutatunk meg.
Gyurcsány szelleme is belengett
Ez a beszéd végre már hozott egy kis forradalmibb lendületet, nála már csak Bárdos Deák Ági került közelebb a téren fagyoskodókhoz azzal, hogy az erős ellenzékieskedésből kilépve - ebből egyébként is lehetett volna kevesebb, jót tett volna a rendezvény függetlennek szánt hangulatának - szóvá tette, hogy azért milyen jó lenne már, ha az a bizonyos egykori Orbán Viktor is itt lenne.
A zenei fellépők közül ketten is bevállalták, hogy imbolygós határmezsgyén lépdeljenek. A korábbi "kaukázusos" Kardos-Horváth János a Gyere vissza, Feri, segíteni kell refrénű dalával vitte el a demonstrációt egy olyan irányba, amibe nem feltétlenül kellett volna, nyilván kellő muníciót adva ezzel a narancsos tábor kezébe, Dopeman pedig egyik legismertebb himnuszának átírt zárósoraival távolodott el kicsit az ügytől, vagyis:
Lopni, megyünk lopni, Fercsi bá meg az O Viki.
De legalább a tizennyolcas piros karika odakerült mögé fricskaként a ledfalra.
A tüntetés oldalának "besűrűsödése" és a tény, hogy egyrészt a rendezvény 800 ezres összköltségét maguk a tüntetők dobták össze, másrészt online is tízezrek követték a közvetítést, egy még nagyobb durranást előlegez meg a nemzeti ünnepre. Hangulatban mindenesetre már most megterítettek neki: a Szilvási Gipsy Folk Band a tüntetés lezárásaként a közönséggel együtt rántott rá a Tavaszi szél vizet áraszt-ra, pattogósan cigányos tempóban, hogy aztán ne kelljen fájó tagokkal araszolni a metróig.
