Múlt pénteken tűz ütött ki az egykori óvóhelyen Csényén, az épületben bennrekedt egy ember, a lángok pedig radioaktív anyagokat is veszélyeztettek. Nem sokkal a mentés megkezdése után a bejáratnál robbanás történt, így a lánglovagoknak végül a vészkijáraton kellett távozniuk. Ez nem más, mint a körmendi tűzoltók gyakorlatának rövid története, mi pedig megmutatjuk, milyen érzés a tejfehér füst fogságában lenni.
De fogalmazhatunk úgy is, hogy idén kicsit előbb jött a karácsony, hiszen Csényén kipróbálhattunk szinte mindent, bemehettünk a fehér füsttel teli óvóhelyre szétnézni kicsit. Persze, megadtuk a módját, a Vas Megyei Katasztrófavédelemnek hála kaptunk tűzoltósisakot és lámpákat, na meg idegenvezetést a kis túránkhoz. Az első két folyosón még gond nélkül túljutottunk, az enyhe köd és a kicsit csúszós padló nem jelentett különösebb akadályt, aztán jött a dolog extrém kihívás része, a lépcsőnél már az orrunkig sem láttunk.
Pont, mint egy pohár tejben
Szóval, a lépcső már a semmiben, vagyis a vakító fehérségben végződött, és ez volt az a pont, ahol az adrenalin és az endorfin szintje jelentősen megugrott a vérünkben, de ez volt az a pont is, aminél messzebb már nem mentünk. A nagyjából 250 négyzetméteres óvóhely teljes bejárása most elmaradt, de helyette kipróbálhattuk a hőkamerát, szigorúan ellenőrzött körülmények közt.
A nap egyik legdurvább része mégis a vészkijáratos szakasz volt, mert nehezen tudtuk elképzelni, hogy teljes felszerelésben lévő tűzoltók kiférnek azon a szürreálisan kicsinek tűnő vasajtón, ráadásul légzőkészülékkel együtt. Amúgy a tűzoltósisak elég könnyű, vagy legalábbis könnyebb, mint amire számítottunk, így kicsit sokkoló az az adat, hogy a teljes menetfelszerelés (tömlő nélkül) körülbelül 30 kilót nyom.
