Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

„Hiába kell maszkok mögé zárnunk az arcunkat, csakazértis belenézünk a másik szemébe”

Darabos Enikő erdélyi származású magyar, anya és feleség, gender-kutató. Nem adja fel és ezt gondolja az új évről.
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Darabos Enikő erdélyi származású magyar, anya és feleség, irodalomkritikus, a magyar irodalom kiváló ismerője és oktatója, a kritikai elméletek és a gender studies kutatója, a Soproni-hegység szerelmese és az ELTE Savaria Egyetemi Központ volt oktatója.

Most egy mondókáját osztjuk meg olvasóinkkal, mely Ady Endre nyomán és a What a Life dallamára készült.

Hát, akkor így fogunk élni.

Hiába húzzák ki a szótárból az elfogadás, a megértés, a kölcsönös elismerés szavait, csakazért is érezni fogjuk a jelentésüket. És most szólok, hogy csakazértis végig fogjuk gondolni minden gondolatunkat.

Hiába kell maszkok mögé zárnunk az arcunkat, csakazértis belenézünk a másik szemébe és érteni fogjuk a szem körül táncoló nevetőráncokat. Közel se kell hajolnunk, akkor is tudni fogjuk, hogy mosolyunkra a másik visszamosolyog, igen, a tizenöt deka prágai fölött is, az átlihegett maszk mögött is mosoly a mosoly. Még ha hiányzik is – mert borzasztóan hiányzik – az arca, akkor is, a szeme is tud mosolyogni, észrevetted?

Hiába hoznak megszorító intézkedéseket, hiába ülnek be az iskoláinkba, az egyetemeinkbe, hiába szolgálja őket törtetők egész siserehada, csakazértis tanítani fogjuk egymást. A piacon, az utcán, a volán mögött, amikor nagyvonalúan elengedlek, holott szabály szerint nekem lenne előnyöm. Szelíd tanítás lesz ez, nem számonkérő. Inkább a nagyvonalúság jellemzi, mintsem a szigor. És hiába menetelnek vörös szőnyegeken, hiába terpeszkednek több milliós terepjárókban a hatalmasok, a lelkük minden reggel hidegen kong, mint egy meztelen, bádog ereszcsatorna. És menekül, tudjuk már, hogy menekül. Bár régóta nem előlünk, hanem önmaga elől.

Hiába sugározzák, szajkózzák minden hullámhosszon, mit gondoljunk, hiába írják le százszor, hiába ismételgetik egyre kétségbeesettebben, ki fogjuk nevetni az ostobákat. Hiába jön be az osztályba, a cégbe, a hivatalba, hogy ellenőrizze, megfelelőképpen gondolkodtam-e az elmúlt két-három órában, ki fogjuk nevetni. Előbb a háta mögött, aztán majd szemtől szemben. És hiába jön majd vissza nagy dérrel-dúrral, jogszabállyal és házirenddel, azt is ki fogjuk nevetni. Hiába toporzékol, hiába fenyeget, egyszerűen kinevetjük. És nem fog tudni senkit büntetésre kiszemelni, mert azonnal odaállunk. Odaállunk minden kiszemelt mellé, és együtt fogunk vele nevetni: nézd már, a Nagy Ellenőrző, a Félelmetes Leckéztető, a Kisstílű Pöffeszkedő, nézd már, hogy szedi nyaka közé a lábát!

Hiába darálják le a könyveinket, egy helyett írunk ötöt. És ha nem írhatjuk le, megfestjük. Ha elveszik tőlünk a vásznainkat, a testünkkel fogjuk elmutogatni. Hiába parancsolják meg, hogy szüljünk nekik gyerekeket hitelbe, autóért, kizárólag akkor és annyit fogunk szülni, amennyit a szívünk, a testünk, a szerelmünk megenged és megkíván. Akkor és úgy leszünk férfiak, nők, apák, anyák és gyerekek, szeretők, cédák, politikusok, bolti eladók, kutatók és írók, ahogy széles jókedvünk szele hozza. Nem szedünk semmilyen influenszert, de nyomják csak nyugodtan blogon, tévében és a bűvösvölgyi mélyben, harsogni fog a röhögés. Hiába írják át naponta a saját, kőbe vésett törvényeiket, a mi törvényeinket mindez nem érinti. Mert a mi törvényeink a szemünkben vannak, abban, ahogy egymásra nézünk. A mi törvényeink a képernyő kitöltésre váró, fehér felületén, a vásznon, a színpadon és az érintéseinkben vannak. Az ölelésben, amit a barátainktól kapunk, a biztatásokban, amiket egymásnak makogunk a kávéautomaták jótékonyan elfedő zajában. A ne add fel!, a szólj, ha segíthetek!, a tudod, hogy itt vagyok! a mi törvényünk.

A mi törvényeink a másik elfogadásával kezdődnek – a mindenkori megvetett, kirúgott, sarokba szorított másik tiszteletével és az akarat Isten által is tisztelt szabadságával. És ez sokkal több annál, amennyi fizetséget adni tudnak a közreműködésünkért, a hallgatásunkért és igen, a szavazatunkért.

És mostantól így fogunk élni. 2021-től így fogunk. Csakazértis.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu
Hirdetés
Hirdetés

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Kultúra

Hirdetés
Hirdetés
Tovább az oldalra