Az ukrán humor is fegyver, és nem félnek használni

Amíg vicc van, addig emberség van – ez elengedhetetlen egy tragédia feldolgozásához.

Ki ne emlékezne az aljas invázió első napjaiban napvilágot látott, a hadművelet féregségével totálisan ellentétes végpontba helyezkedő videókra, az ukrán taktor által lenyúlt tankra, vagy a nénire, aki nem félt olyan életvezetési tippet kiosztani a földjére érkezett hívatlan katonának, hogy rakjon napraforgómagot a zsebébe, hadd nőjön haszonnövény belőle, így legalább valami értelme lesz a halálának?

Nem lehetett nem megmosolyogni ezeket a jeleneteket. Ami azonban véletlenül sem jelent egyet azzal, hogy az Oroszország által ezekben a pillanatokban is vezénylett népirtás, a pusztító városbombázások, a leszakadt végtagok, a kilátástalan jövőbe távozó egymillió menekült, az ártatlanul elvett sokezer emberélet, olyan embereké, mint mi, meg a szomszédunk, szóval hogy ezek nevetség tárgyai lennének. Viszont ezek a videók, a belőlük sugárzó erő elmondhatatlanul sokat bír lendíteni a még az országukban maradt és azt védelmező hős ukránok önbecsülésén.

A világ által nyugtalanul szemlélt Dávid-Góliát harcban a röhejjé változtatás képessége olyan fegyvernemmé nemesül, amit aztán végképp nem tud eltörölni egyetlen, nemzetközi egyezményekkel szembemenő orosz vákumbomba sem. Nem fognak rajta repeszek, nem ütik át rakéták. A humor egy olyan szinten lép működésbe, amire nincs, és nem is lehet megoldása egy tömeggyilkos rezsimnek. Tudják ezt jól nagyapáink is: a Rákosi-érában egyenesen börtönbünti járhatott egy jó pesti viccért, de azok persze továbbra is megszülettek. Tapsolj, kopasz, mert elvisz az ÁVO!

Gondolhatná az ember, a háborús ukrán humor abból fakad, hogy Volodimir Zelenszkij komikusként dolgozott hivatalba lépése előtt, de a helyzet az, hogy elnök úr már régóta nem viccel a megszólalásaiban (még azzal együtt is, hogy az amerikai ajánlatra, miszerint kimenekítenék az országból, úgy reagált: „nincs szükségem fuvarra, több lőszerre annál inkább”). Nem, az ukránok saját kútfőből lövik ki a poénbombáikat, például amikor a himnuszukkal zavarnak bele az orosz katonai rádiózásba:

Ennek pedig mindenekelőtt az terített meg, hogy a Nagy Medve Félelmetes Hadseregéről kiderült: valójában inkább egy botladozó bocs, ami kissé arányt tévesztett azzal, hogy azt gondolta, csak úgy begurul Ukrajnába, amelynek lakói virágfüzért aggatnak a nyakába, és átnyújtják városaikat.

Na de vissza a vicceléshez, az ember ősi eszközéhez, mert fontos róluk elmondani még azt is, hogy nem csak a kellemetlen dolgok túlélésében segítik az elgyötört lelket, de pár jól irányzott poén az ellenségre is demoralizáló mikrocsapásokat bír mérni. És, úgy tűnik, ezzel nem csak az utca embere van tisztában itt a szomszédban: nemrég az is bekerült a hírekbe, hogy

az ukrán adóhatóság közölte, hogy bár a hatályos törvények szerint minden nagy értékű, talált tárgy után adót kell fizetni, ez az elfogott orosz tankokra most nem vonatkozik.

Amíg vicc van, addig emberség van – ez elengedhetetlen egy tragédia feldolgozásához, még akkor is, ha ez a tragédia olyan szörnyűséges, mint ez itt tőlünk egy kőhajításra. Úgyhogy röhögjük csak ki bátran a szerencsétlenkedő, üzemanyagból kifogyó, villámháborút bebukó ruszkikat. Góliát meztelen, mutogassunk rá bátran ujjal, és prüszköljünk a nevetéstől! Mert amíg ezt megtehetjük mi, és megtehetik az ukránok, addig az egy egyértelmű jelzés, hogy egyelőre még a szabadság az úr.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt , vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Vélemény