Egy jövőbeli bűncselekményről tájékoztatta a 112.hu-t az egyik olvasója, a lap pedig utánajárt, mi áll a háttérben, és készített is egy videót. Íme a probléma az olvasó tálalásában, valamint a videó (a szövegen már kicsit finomított a lap, de így is tartalmaz erőteljes kifejezéseket):
"Tisztelt Szerkesztőség! Egy közeljövőben elkövetendő bűncselekményről szeretném tájékoztatni Önöket. A tettes én leszek, tettestársam egy 5 kilós kalapács. Az áldozat meg egy kibaszott hirdetőoszlop Szombathely Fő terén az irritáló Curtisszel, Laurával és Dia Biatchcsel. Vagyok olyan marha, hogy hétre járok dolgozni és éjjel szeretnék aludni. Nem nagyok az igényeim, nem azt mondom, hogy 20 órától reggel 6-ig szunyálnék, de mondjuk 22 óra után jó lenne. Csakhogy kezdek becsavarodni attól az álló lófasztól, amit az ablakunk alá telepítettek és egész éjjel dümdümöl, beszél és vonyít a búgás mellett. Négy percenként.
Mielőtt azt gondolnák, hogy indokolatlanul trágárkodok szeretném elmondani a részleteket. Szóltam egy olyannak is, aki érintett lehet az ügyben és tudna csinálni valamit, de azt a választ kaptam, hogy túl érzékeny vagyok, mert egy kicsit hangosabb beszélgető társaság is van annyira hangos, mint az a kibebaszott hirdetőtábla. Nos! Amikor hangosan beszélget valaki az ablakom alatt arra fel sem figyelek. Ha részeg éppen ott cövekel le és nekiáll a hiányos szerelmi életéről vonyítani, akkor max. kiordítok neki és elkotor máshova szerenádozni, de ez a szemét doboz ez ott áll és fixen ontja ugyanazt a trágyalevet. Ismétlem, egy hangos beszélgető társaság sem ismételgeti négy percenként ugyanazt a maszlagot.
A reklám szövegét már kívülről tudom és a szervezetem tudja, mikor kezdődik újra és újra az egész négy percenként. A gyomrom görcsben, az öklöm beszorítva, az agyam a leolvadás határán. Csukott ablaknál is hallatszik, csak én meg szeretek résnyire nyitott ablaknál aludni. Azaz szerettem.
A jazz zenét ki nem állhatom, de egyetlen rossz szavam nem volt soha a téren tartott Jazz Fesztivál miatt. Egyrészt mert változatos, másrészt mert hajnalban nem zenéltek, ellentétben ezzel a búgó rohadással az ablakom alatt, ami ugyanazt ismétli, jazz zenével körítve. Szemét módon a doboz két-két hangszórója éppen a lakások felé néz és az egésznek van valami alapbúgása is, gondolom a hűtés miatt.
És akkor jöjjön a legjobb rész, ha valaki nem kap instant agyfaszt attól, hogy négy percenként ugyanazt hallgatja két percen át, annak a kedvéért tettek bele kis extrát. A doboznak ugyanis két oldala van, ahol 20 másodperccel elcsúsztatva mennek a reklámok. Igen, ez a zenélő is és igen, ez a fostartály képes egyszerre két hangforrást lejátszani, felidézve az általános iskolák énekórájának kánonjait, amik elméletben szépen hangoznának, az életben viszont csak zavaros kotyvalék. Na, ez a helyzet a táblával is.
Korábban, amikor utcai erőszakról hallottam soha nem értettem, hogyan lehet ilyet csinálni. Most viszont elgondolkodva simogatom egy ötkilós kalapács nyelét. Ja, hajnali három óra van és van nagyjából egy percem a következő blokkig. Tudom, hogy ott a közterületfelügyelet kamerája a szomszéd oszlopon. Talán azért telepítették oda a táblát. Kezdek becsavarodni, az agyam felerősíti a hangokat és zúg a fülem, valószínűleg felment a vérnyomásom. Azzal, hogy ezt a levelet leírom talán tompul bennem a düh, amit egy nyamvadt tárgy irányába érzek. Tényleg nagy kérés lenne, ha 22 órától 6 óráig kikapcsolnák ezt a hirdetőtáblát? Vagy ez a városi lét, szokjak hozzá? Ebben az esetben az elkövetkezendő éjszakáimat kocsiban töltöm, a felelős háza előtt és négy percenként lejátszok az ablaka előtt egy dalt, amit én énekelek. Ja, nem tudok énekelni, de gondolom ez nem zavarja majd őt sem, amikor ezzel négy percenként két perces blokkokban szembesül. Hiszen akár beszélgethetnék is az utcán akkora hangerővel. (...)"
Így zárul a levél, és íme a videó, amit a 112Press készített a sokat emlegetett hirdetőtábláról, és amely alapján talán eldönthető, hogy okozhat-e problémát ez a zaj éjjel:
