„Tájékoztatjuk a megemlékezőket, a koszorúzó szervezeteket, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt 2025. március 15-én a Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata által megrendezésre kerülő városi ünnepségsorozat az alábbiak szerint módosul: Petőfi Sándor szobrának koszorúzási ünnepsége és a Március 15. téri Országzászló ünnepélyes felvonása után az ünnepi műsor 10.30 órakor az AGORA – Művelődési és Sportházban kerül megrendezésre.”
Ez a levél érkezett a pénteken a városi ünnepséget szervező Agorától, amiből sejteni lehetett, hogy az idei megemlékezés más lesz, mint a szokásos.
A március 15. Szombathelyen hagyományosan egy bizakodó, pozitív tavaszünnep, amihez százak csatlakoznak. Persze, elhangzik, mit mondott annak idején Petőfi, Jókai és Vasvári, és ennek mi az üzenete, de legalább ennyire fontos, hogy ki lehet menni a szabadba, vonulni a lezárt Petőfi utcán, a gyerekkel, unokával nézni a lovakat és élvezni, hogy ismét ereje van a napsütésnek. Emlékszem olyan március 15-re, hogy rövid ujjú pólóban hallgattuk az MMIK lépcsőjén szavaló Jordán Tamást.
Most viszont nem rövid ujjú pólóban, hanem télikabátban és sapkában gyülekezünk a Petőfi-szobornál. A reggeli eső már elállt, de a szürke felhők még ott vannak az égen, és mindössze négy fokot mutat a hőmérő.
Szóval nem igazi tavaszünnep.
A városvezetés és a pártok képviselői azért itt vannak, koszorúkat helyeznek a szobor talpazatához, aztán már indulunk is a következő helyszínre.
A sort a huszárok vezetik, de a lovaikat otthon hagyták, így gyalog megyünk a járdán, kelünk át a zebrákon. Olyan egy osztálynyian lehetünk, ennyi embernek nem zárták le a Petőfi utcát.
A Március 15. téri protokoll-zászlófelvonásnál már kétszer annyian vagyunk, de az még mindig csak maroknyian. Annyiban érthető, hogy közben a szél is feltámadt, már bánom, hogy nem hoztam kesztyűt.
Következik a fedettpályás helyszín, a Sportház, ahol kicsit meg lehet melegedni, és végre emberek is vannak, 150-200-an lehetünk már, de a hangulat meglehetősen nyomottan folytatódik, merthogy László Győző alpolgármester ünnepi beszédében arról elmélkedik, hogy mit is jelent számunkra a szabadság.
Azt mondja, ő maga nem élte át az elnyomást, de mint egykori jó tanuló
megtanulta a leckét, hogy felismerje a veszélyt, ha közeledni látszik.
„Furcsa időket élünk. Most a szemünk előtt zajlik az átalakuló történelem. Vannak, akik újra akarják írni még a múltat is, nem tudni, ki az elnyomó és az üldözött, az áldozatból is pillanatokon belül bűnbak válhat”- mondja az alpolgármester, kicsit elrugaszkodva március 15-től, de nem nehéz megtalálni a kapcsolódási pontokat.
Aztán konkrétabban fogalmaz:
„Nincs és nem is lehet olyan érdek, ami minket, magyarokat egymás ellen fordít, ha lesznek is vitáink, vannak alapvetések, amiből senkinek sem szabad engednie. Nem lehet ellenség valaki csak azért, mert másként gondolkodik. Nem az a veszély, ha valaki elmondja a véleményét, hanem az, ha ezért bárki el akarja hallgattatni.”
A Paragvári Utcai Általános Iskola Kodály kórusát én személy szerint még elhallgattam volna, de aztán a Derkovits Gyula Általános Iskola tanulói egy hosszabb, komplex, zenés-táncos műsorral rukkolnak elő, amit a közönség – közöttünk sok szülő is lehet – vastapssal jutalmaz.
A kijáratnál hallom, amint egy idősebb egyenruhás úr így értékeli ismerősének a mintegy félórás produkciót: „Ez aztán nívós volt, le a kalappal. Tettek bele melót.”
A Savaria Múzeum parkjában álló Horváth Boldizsár-szobor megkoszorúzása már csak levezetés. A csepergő esőben a városi és megyei vezetők, a pártok képviselői mellett számos intézmény, egyesület, társaság tartja fontosnak ezt a jelképes gesztust. (Horváth Boldizsárról itt 
Nem másodosztályú költő, hanem elsőosztályú politikus – 200 éve született Horváth Boldizsár 2022. January 10. 15:02 írtunk részletesen.)
Csak otthon veszem észre, hogy megint otthon felejtettem a kokárdámat. Aztán legyintek: „Ennél nagyobb baj ne legyen.”
