Ha nem vagy a Facebookon, nem is létezel?

Bizony, újabb lehetőség a szelektálásra. Manapság érdekesebb megközelítése az embereknek a szexuális beállítottságuknál, az interneten való megjelenésük, vagy ha nagyon finnyásak vagyunk, a profil létezése vagy hiánya.

Sok szempontból nehezíti az életemet, hogy nincs Facebookom. Mostanra természetessé vált, hogy felveszlek, elküldöm, rád írok, lájkolom. Mivel létünk szerves részévé vált, rengeteg cikk, statisztika, kimutatás jelent meg vele kapcsolatban. Épp ezért nem akarok senkit fárasztani a „Facebook tompítja az agyat”, vagy az „akinek Facebookja van, nem képes erekcióra”, esetleg a „Facebookozás engem gyíkká változtatott…” féle hülyeségekkel. Pláne nem írhatok arról, hogy milyen az élet Facebook földén. Lássuk, hogy miről írhatok…

Facebook leállás
Sam Woolley / Deadspin

Szórakoztatónak tartom a reakciókat, ha valaki számára kiderül, hogy nincs arckönyvem. Egyik kedvelt válaszom „Nincs Fcebookod? Ja, tök igazad van, felesleges. Én is le fogom törölni magam. Így is csak megszokásból vagyok fenn. Nem is használom.” Külön öröm, ha mindezt mobillal a kezében mondja, miközben az előtte álló korsó sört fotózza, és már tölti is fel (a képet. Nem a sört). Vannak, persze, akik számára egyenesen felfoghatatlan ennek az alapvető lételemnek a hiánya. Egy régi osztálytársam még azzal is megvádolt, hogy nem létezem. Kellemetlenül érintett.

Ritkán találkozom olyanokkal, akik hozzám hasonlóan nincsenek jelen közösségi oldalakon. Olyankor mindig nagy az egyetértés, és roppant mód büszkék vagyunk az egyediségünkre. Mi nem állunk be a sorba! Azt a tényt ki szoktam ilyenkor felejteni, hogy a bátyám Facebookjáról értesülök a legtöbb dologról, ő szól, ha buli van, megosztott videókról és képekről is tőle értesülök. Így kényelmesebb. Arról se szólok, hogy ha több emberrel szeretnék összefutni, a fél napom telefonálgatással megy el. Néha előfordul, hogy valaki azt mondja, „majd nézd meg a Facebookon”, egyszerűen csak rávágom, hogy oké. Egyszerűbb, mint hetente nyolcszor kinyögni a „hát nekem sajnos nincs olyanom, de a bátyámnak van, megkérem, biztos megkeresi nekem” mondatot.

Gyakran elgondolkodom rajta, hogy álnéven csinálok Facebookot, így legalább értesülnék dolgokról, de megmaradna a „nekem az nem kell” státuszom, ami már-már a személyiségem részévé vált. Csalás persze, de nem érdekel.

Időnként előfordul, hogy úgy beszélünk egy-egy közösségi oldalról, mintha személy lenne. Persze bizonyos szempontból az is. Formáljuk, elveszünk belőle vagy épp hozzáadunk tetszésünk szerint. És ő is alakít minket. Kölcsönhatás ez, szimbiózis, mint a midikloriánokkal vagy inkább élősködőnek kéne tekintenünk a Facebookot? Tessék, már hibáztathatom is, ha kedvem tartja.

Talán az egyik legnagyobb veszélyt a közösségi oldalakkal kapcsolatban, a South Parkban roppant szemléletesen megfogalmazott „beszopódást” (elnézést, de nagyoktól csak pontosan) próbálják elkerülni azon kevesek akik ignorálják a profil alapú létformákat. Esetleg kerülni szeretnék a „minden egyes percemet meg kell osztanom az ismerőseimmel” típusú felhasználókat.

A fiatalokban, akiknek nem ez az első találkozásuk közösségi oldalakkal már kialakult egyfajta jó-modor más felhasználókkal szemben, ami visszafogja őket, hogy ne lájkoljanak mindent és ne osszanak meg másodpercenkénti 24 képkockát az életükről. Az idősebb regisztrálók közül sokan az újdonság izgalmával vetik bele magukat az eddig ismeretlen világba anélkül, hogy tisztában lennének annak szabályaival. Ebből lesznek az „én vissza nem jelölöm a nagyimat”-féle kirohanások. Tisztelet a kivételnek.

Azoknak akik zsigeri szinten rühellik a Facebookot, talán megnyugtató lehet, hogy minden nagy birodalom bedőlt idővel.Miért ne állhatna ez a történelem által igazolt elmélet egy közösségi oldalra is? Ha mégis túlélne bennünket, reménykedjünk,hogy a másvilágon nem kötelező a regisztráció.Azoknak pedig akik a Facebook nevet szeretnék adni kisgyermeküknek csak annyit,hogy gondolják meg még egyszer. Annyi szép név van!Johanna,Gábriel,Zoltán, Gandalf... Hogy csak párat említsek. Szép dolog így tisztelegni egy általunk szeretett dolog előtt, na de mi van akkor, ha a gyermekünk nem akar majd Facebookos profilt csinálni?

Rendben kissé eltértem a tárgytól. A lényeg, hogy nem váljunk olyanokká, mint akik kommentben fejtik ki, hogy csak a hülye olvassa a cikket, ami alá kommentelnek. A félmegoldás, hogy "nincs Facebookom, de használom" nem a legjobb döntés.Ha használjuk, akkor hajrá, ha nem... akkor is. Ezzel a bölcsességgel zárom soraimat. Lájk!

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt , vagy facebook messengeren ide kattintva . Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Vélemény