Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Tudtad, hogy temérdek művet publikáltak a vasi írók 2019-ben?

Összegyűjtöttünk most néhányat ezek közül, de ez még csak az első felvonás!
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Rozán Eszter – Albatrosz szabad

Hogyan lett a félénk Albatroszból világhírű gyógyító? Mi történt Stellával, az újságírónővel Münchenben? A könyvből minden kiderül.

Sok olvasói kérdés érkezik hozzánk. Mi pedig szeretnénk friss, hiteles híreket adni neked. Támogasd a munkánkat!
Támogatom

Stella, az online magazinoknak dolgozó újságíró nemcsak a hétköznapok szürkesége, hanem önmaga elől is menekül, amikor barátjával, Olivérrel buszos társasutazásra indulnak. Macskáját a szomszédjára bízza, félbehagyott munkáit elrendezi, és bízik abban, hogy kialakulóban lévő depressziója a környezetváltozástól rendbe jön. Várakozásai nem válnak valóra, az út során felbukkanó események teljesen kibillentik az addig is ingatag egyensúlyából, megállíthatatlanul sodorja végzete felé a kedélyhullámzása okozta ár. Közben elkezdődik egy új tanév egy különös müncheni természetgyógyász akadémián, melynek a szerző korábbi regényeiből megismert kendős figurája, Albatrosz is hallgatója. Nem könnyű a beilleszkedés a férfi számára, az ott töltött pár hónap mégis sorsformálóvá válik. Stella és Albatrosz útja egy hideg novemberi napon kereszteződik...

Nyugat.hu

Balló László – Értékes óráink - Európai órakincsek gyűjteményeinkben

Öreg városaink - sokszor a tárgyi emlékek nagy becsben tartásának, máskor az örök megújulásnak zászlaja alatt - időről időre seregszemlét tartanak, felmérvén, hogy kultúrájuk mely érdemekben határozta és mérette meg magát az előző évszázadok során. A tárgykultúra bemutatásának egyik leghálásabb területe az óratörténet felidézése. Az óra maga központi helyet foglal el ezeken a kiállításokon, ezekben a tanulmányokban, aminthogy szerepe kiemelkedő volt az egyes korok köz- és magánéletében, ugyan úgy, mint elhelyezkedése mindennapi környezetünkben. Szombathely városa kiemelt megbecsüléssel fordult a múlt évszázadban az itt őrzött régi magyar órák emlékanyagához, ugyanakkor számon tartotta és időnként összegezte is, bemutatta és méltatta a megyénkben található jelesebb, műtörténeti szempontból jelentős egyéb óratörténeti emlékanyagot is. Az album széles és színes válogatást nyújt a legjelesebb, egyedi készítésű órákról részletes tárgy- és óratörténeti leírásokkal, a méretek megjelölésével, óratörténeti eseményeinek teljes körű bemutatásában és az mostanáig nem ismert mesterek és mesterművek széles körű feltárásával.


Imre Viktória Anna – A tébolyult doktor

London, ​1867.

Két évszázada lincselték meg a birodalom utolsó királyát. Az ok? Hagyta, hogy egy boszorkánymester sötétségbe borítsa a fővárost, majd átadta neki az uralkodói hatalmat. Így született meg a Brit Tanácsközösség, az okkultisták vezette diktatúra, amelyet alkimisták, mágusok és boszorkányok irányítanak, és ahol a londoniak nagy része falak közé zárt túsz. Egyre többen suttognak azonban arról, hogy új világrend van készülőben, és hogy a Tanács uralma hamarosan véget ér.

Dr. Ambrose Campbell gyermekkora óta őriz egy titkot, amely nemcsak az egész életét köti gúzsba, de morzsánként fel is őrli az elméje épségét. Ez egyrészt megnehezíti a mindennapi munkáját, másrészt egyre kevesebb hajlandóságot érez rá, hogy feláldozza a Sinclair család maradékát – különösen azután, hogy személyesen is megismerkedik az egyik kiszemelt áldozattal.

Mialatt Ambrose elhatározza, hogy egyszer s mindenkorra leszámol az őt kísértő szellemekkel, London hatalmi viszonyai lassan, de biztosan átalakulni látszanak. Hieronymus Bell a Tanács orra előtt vezeti tiltott ösvényre az alkimisták céhét, Leonard Spencer kettős játéka egyre veszélyesebbé válik, Philip Campbell pedig az eddigieknél is aljasabb módszerekhez nyúl, hogy elérje célját. Közösen állított csapdájuk készen áll, és türelmesen várja, ki lép bele elsőként. Épp csak azzal nem számolnak, hogy a Setét – és természetesen Lenore – ezúttal tartogat nekik néhány meglepetést.


Kuglics Gábor – Püspökmolnári: Egy Rába menti kis falu élete

„A világ minden pontjáról a szülőfalu tornya látszik - mondta egy ismerősöm. Azt gondolom, ez különösen így van azoknál, akiknek az öntudatra eszmélésénél fontos szerepet játszott a toronyhoz kapcsolódó templom. Mivel a mi családunk minden tagja vallásos, méghozzá katolikus volt, így számomra nem volt kérdés, hogy én is templomba járó leszek.”

Nyugat.hu

Kalocsai Péter – Gyors, gyorsabb, leggyorsabb - A szombathelyi polgári repülés története a 20. században

Szombathely város történetében mindig is meghatározó szerepe volt a közlekedésnek. A szombathelyi polgári repülés históriájáról ez ideig még nem jelent meg monográfia. Ezért a húszévi kutatómunkán nyugvó jelen kötet hiánypótló feldolgozás. A könyv a szombathelyi polgári repülés 20. századi történetét mutatja be, azt, hogy a helyi légikikötő, a légi közlekedés mit jelentett a város életében a lakosság számára, milyen irányba, mely városokba lehetett menetrend szerinti utasszállítókkal Vas megye székhelyéről eljutni. A történet kifejtése szempontjából, ha szükséges érinti, de alapvetően nem tárgyalja a katonai és a sportrepülést. A hazai repüléstörténetbe ágyazva, esetenként külföldi kitekintéssel, a hitelességre törekedve ismerteti a szombathelyi polgári légi közlekedés történetét a témával kapcsolatos téves ismeretek tisztázásával. Emléket állít egy - szombathelyi vonatkozásban ma már feledésbe merült - közhasználatú közlekedési eszköznek, mobilitási lehetőségnek.


Torjay Valter – Önvallomás

Rendhagyó kötet Torjay Valter festőművész albuma, amit a művész maga írt, aki egyben művészettörténész is, leginkább az önvallomás fogalmával jellemezhető. Ez adja azonban szokatlan intimitását és különlegességét. Közel négy évtizedes pályája képanyaga végig kíséri az életmű kibontakozását és fejlődését a 80-as évektől egészen napjainkig. Az utolsó szereplő alkotások e sorok leírásakor mindössze néhány hetesek. Torjay Valter művészetének minden "arcát" megmutatja a több, mint háromszáz reprodukció, így megcsodálhatjuk gyakran élményszerű táj- és figurális festészetét, de misztikus, titokzatos szimbolista kompozícióit is. A nagyszámú olajfestmény felöleli a munkásság gerincét, míg a monotípiák, szén, tus akvarell, vagy ceruzarajzok gazdag válogatása izgalmas grafikai és félgrafikai munkásságából adnak széles ízelítőt.


Bognár Stefánia – Időutazás

„22 éve kísérletezem saját arculat kialakításával, eközben próbálkozásaim megismertettek egy színes, esetenként régi vagy távoli világgal, amivel az átlagemberek zöme nem találkozott. Erre nyitok ablakot.

Másrészt egyéni elgondolásaim is teret kaptak, mihez munkás éveim alapot adtak. Egyik versem kezdő sora: 'A számok írják verseimet.' Nem egy barátom kétkedve fogadta. Bár feljegyeztem a matematikai magyarázatot, anélkül is érthetők a mondanivalók.”


Bölecz Béla – A kör bezárul: Rétei Józsi bátyám kálváriája

A 20. század elején két fiatal egymásra talál Amerikában, s 1912-ben némi megtakarított pénzzel, kisfiukkal együtt hazatelepülnek a Szentgotthárd melletti Farkasfára.

A könyv nagy része a fiú, Józsi élettörténete. Miután 1935-ben, fiatal házasként és apaként bevonul katonának, megkezdi kálváriás útját, a század közepének viszontagságos évtizedeiben. Az elszakított területek egy részének visszacsatolása, majd a háború iszonyata következik. Három év orosz hadifogság, melynek során nagyobb a magyar emberveszteség, mint a háborús frontokon. A hazatérőket ellenségként kezeli az addigra már kommunista rendszer. Józsit belekeverik az ún. farkasfai összeesküvés koncepciós ügyébe. S bár Sztálin halála után kiszabadul, élete állandó megfigyelés és zaklatások közt folyik, 1956 után is. Végül a kör bezárul: visszatér születése helyére, Amerikába...

Az érdeklődést végig ébren tartó regény hitelét fokozza, hogy szerzője (aki Kanadába emigrált 56-os) a saját nagybátyja életútját írta meg. Jó stílusban, beleérzéssel és szeretettel.


Gál József – Rekviem a drámai szopránért: Németh Mária emlékezete

„Németh Mária (Körmend, 1897. március 13. – Bécs, 1967. december 28.) magyar operaénekes (szoprán), a két világháború közti időszak egyik vezető szopránja.

Zalaszentgróton nőtt fel, ahol édesapja tanító volt. Már itt énekelt a templomi kórusban. A középiskolát Keszthelyen és Pozsonyban végezte. 1917-ben házasodott, s az első világháborúban Szerbiában szolgáló férje után ment. A háború után Budapesten Anthes Györgynél kezdett komolyabb énektanulmányokat, de az ő halála miatt 1922-től dr. László Gézánál folytatta, majd Milánóban Giannina Russnál, Nápolyban Fernando de Lucianál és Bécsben Felicie Kaschowskánál.

Az Operaház nem akarta alkalmazni, ezért a Városi Színházban debütált 1923-ban, Goldmark Károly Sába királynőjének Szulamit szerepében. Pályája kezdetén lírai és koloratúra szerepeket énekelt, majd fokozatosan tért át a drámai szoprán-repertoárra. 1925 és 1946 között a bécsi Staatsoper sztárja volt, de fellépett 1928-ban Párizsban a Constanza (Szöktetés a szerájból) szerepében és 1931-ben a londoni Royal Opera House-ban Turandotot énekelte.

Elbűvölő hangja és figyelemreméltó énektechnikája lehetővé tette, hogy olyan különböző hangkarakterű szerepeket is elénekeljen, mint Constanza (Szöktetés a szerájból), az Éj királynője (Varázsfuvola), Amelia (Álarcosbál) és Aida. Donna Anna (Don Giovanni), Tosca és Turandot szerepében korának legjobbjai között tartották számon. Sikerrel énekelt Richard Wagner szerepeket is mint például a Brünnhilde.” (Wikipedia)

Nyugat.hu

Biczó Antal – Határtalanul: a vasi és zalai határvidék festői foltjai

Az Őrség, a szülőföld nem azért kedves, mert ott van a legmagasabb templomtorony, az égig érő erdő, vagy a legtágasabb puszta. Azért kedves, mert vasárnap ünneplőben együtt ment a család a misére, mert a barátokkal együtt pancsoltunk a falunk szélén a patakban, mert első barátnőnkkel együtt csodáltuk a rét felett önfeledten daloló pacsirtát. Mert öröm és büszkeség a felfedezés, az új megismerése, de csak pillanatnyi, és a mindennapok derűjéhez kevés. Viszont, ha meg tudjuk becsülni az apró csodákat is, ha fel tudjuk fedezni az akár egyhangúnak tűnő mindennapok szépségét is, akkor lehetünk csak kiegyensúlyozott, boldog emberek. Hárman, Biczó Antal festőművész, valamint Dobosi Valéria és Devecsery László költők kirándulni hívnak bennünket. A képek, s a hozzájuk írt versek is ilyen kis csodák. A könyvet lapozva eljutunk a határvidék mesés tájaira: tavak, patakok, folyók medrébe s a bennük rejlő csodák közé. A fények és árnyak közösen értelmezik a valóság ezer arcát, s nyújtanak esztétikai élményt, amiből az alkotók is merítettek. A könyv szerzői üzenetét hitelesen fogalmazzák meg a képek és versek. A határvidék várja az ott élőket a csodák újra felfedezésére, a messziről jötteket pedig azok megismerésére.


Kormos Györgyi – Megigazítva

Jópál Borbála boldog. Egészen addig, míg nem talál a mellében egy csomót. Rák! Jaj, Istenem! Akkor Bori most megboldogul? Most még nem, hiszen az idejében felfedezett emlőrák nem halálos. Az ő fejében mégis beindul a mozi, vetíti élete filmjét, közben zajlik az orvosi kezelés, kemoterápia, műtét, sugárkezelés, megkap mindent, ami jár. Mellbevágó helyzet, és hiába a támogató háttér, a fájdalmakkal, félelmekkel egyedül kell megküzdenie. Váratlanul, de nem hívatlanul szereplője lesz életének a hit, és ha a rák nehéz, Isten igazságát befogadnia még nehezebb. Amint választ kap egy kérdésére, Györgyiben azonnal felüti a fejét egy új kétség. A sok humorral átszőtt, lendületes történet magával ragadja az olvasót, erő és erőtlenség között a biblikus időkre emlékeztető illusztrációk vezetik egyre mélyebbre, mígnem egészen bevonódik Bori sorsába... Döntsük már el, Györgyi vagy Bori! A válasz egyértelműen: is. A szerző saját megélt élményeire támaszkodva formálta meg hősét, a rákbetegség és a megtérés útja valós eseményeken alapszik, de a Bori köré rajzolt világot már az írói képzelet alkotta. Hogy mi jön ki ebből? Egy őszinte, szép könyv.


Szendrői Csaba – Mintha muszáj lenne

Mind láttunk már - azaz ki ne látott volna - aranyhalat úszkálni egy gömbakváriumban megállíthatatlanul föl-alá. Ismerjük ezt a jellegzetes, alig hasonlítható érzést, amikor eldönthetetlen, a látvány komikuma vagy vigasztalhatatlan szomorúsága erősebb-e. Minél többször olvasom Szendrői Csaba verseit, annál határozottabban alakul a fejemben róluk egy ilyesfajta kép. Mert ezekben a szövegekben a szomorúság is könnyű egy kicsit, és a vicc mindig nehéz. Éjszakák, beszélgetések, lepkék gombostűre szúrva. Modem. Satír. Egy okos tekintet és egy okos nyelv találkozása jókor, jó helyen. Könnyed és súlyos. És - a szónak abban a ritka értelmében, ami nem kínos - szép.

„Ilyen piciben még nagyobb az ősz.”
Ezt tudják, ettől hihetetlenül jók ezek a versek. Hogy ez mennyire milyen. - Simon Márton


Széll Kálmán – Fehérköpenyes óriások: múlt századi orvos-arcképek

A jelen kötet portréi megelevenítik a XX. század öt jelentős, országos figyelemre érdemes orvosának pályáját és személyiségét, akik közül négyet a szerző közelről ismerhetett. „A hazai aneszteziológia és intenzív terápia alapítójaként számon tartott és országosan ismert nevű Széll Kálmán ezzel a tanulmánykötetével a legjelentősebb életművet felmutató orvostörténészek sorába került” − írja Ajánlásában a pályatárs és barát, István Lajos professzor.

A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára 6. kötete


Pallósiné Toldi Márta – Életképek: Zonta Club Szombathely, 1991-2018

A szerkesztésben közreműködött Pócz Gáborné, angol fordítás: Mészáros Réka, anyanyelvi lektor Dr. Paul Titchmarsh, - valamennyien díjazás nélkül működtek közre. A grafikai tervezés és nyomdai kivitelezés fedezetét több forrásból sikerült biztosítani. A művészi kivitel Sellyei Gábort grafikusművészt dicséri.

zonta100.org

Bata Gyöngyi – Könnyű lelkek ölében

Kenyér nem jutott minden napra. Kása, málé, tej. Ez volt a betevő. Szegények voltak, de szorgalmasak. A majori sorban lett csak nekik, külön aprócska konyhájuk, igazi sparhelt váltotta fel a főzőpadkás füstös-konyhát és volt egy kis szoba, kicsi ablakkal. Még az ajtó is kicsi volt. Ágy, asztal, szék. Petróleumláma világolt, a fehérre meszelt falakon. Alul csak a föld. A sárga, kemény döngölt föld. De az nagyon tiszta! A szobát nem fűtötték, alacsony volt, gerendás. Reggelre bemelegedett az álmodók leheletétől ... ... Mivel az éhség is rajtuk volt, Aptyuk teát főzött, s a hétfői kenyérből kis gömböket kezdet formálni. Tányérra tette, a teába áztatgatta, úgy adta Lacikának. A többiek is csipegetek, de jól nem laktak. Imrét különösebben nem érdekelte az evészet. A kismadár és Isten foglalkoztatta. A temetőben szépen sorba fektetik majd őket is, és mindenkiért eljön az Isten! Ezüst fényben keringve, csengettyűs hangú madárka képében. Öregapja már régóta mondogatta, hogy a madarak Isten kegyeltjei, hát most megbizonyosodhatott róla. Csak azt az egyet sajnálta, hogy pont az ő édesanyját vitték el. Persze, nem az az asszony volt, akitől félni kellett. Biztosan azért volt szüksége rá a Jóistennek is! A hamvába haló tűznél egyedül kuporgott, és becsületből, felfújt arccal igyekezett lelket lehelni a maradék parázsba. Muszájból kifújhatta bánatát.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu
Hirdetés
Hirdetés

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Kultúra

Hirdetés