A Séd patak völgyében található hányattatott sorsú malomról az első feljegyzések 1756-ból származnak, igaz 15 évvel korábban már a térképen megjelent. A jelenlegi épületeket a 18. század végén, a 19. század elején emelte Tumler György molnármester, akinek több malma is volt a környéken. 1830-tól a Kopácsy család birtokába került az épület, a család legismertebb tagja József volt, aki plébánosként és kanonokként kezdte, de végül esztergomi érsekké, hercegprímássá választották.
Az L-alakú épület korábban három vízikerékkel rendelkezett. Az 1951-es államosítás után szükséglakásokat építettek köré és raktárként használták. A hányatott sorsú malom a 80-as években még varrodának is helyt adott. Ekkor az épületet acél oszlopokkal és gerendákkal erősítették meg. Ezután sokáig elhagyatva állt és erősen lepusztult.
A jelenlegi tulajdonos viszont mert nagyot álmodni, és egy látvány-sörfőzdével, pubbal, étteremmel, és két apartmanházzal megtoldott szállodát álmodott meg ide. Az épület rekonstrukcióját alapos felmérés és művészettörténeti kutatás előzte meg, hogy a műemléki védettség alatt álló főépület visszanyerje eredeti, klasszicizáló megjelenését. A tervezők Kovács György Zsolt, Beránková Jana és Kovács Dávid voltak.
