Ha eddig nem volt szerelmes, most, hogy kikecmergett az ágyból, tessen annak lenni. Valentin nap van, másképp Bálinté, azaz Szent Bálinté, aki amúgy nemcsak a szerelmesek, hanem a lelkibetegek és az epilepsziával élők védőszentje is, de rájuk senki nem gondol ezen a jeges napon, pedig nem ártana.
Ha az Agymenők Sheldonjára, és gondolatmenetére emlékszünk, akkor mókás, hogy egy, az ókori Rómában a hite miatt kivégzett ember emlékezete adja az apropót a mai rózsaszínűre festett naphoz, de kicsire nem adunk, éljen a szerelem mindhalálig. Nehéz az élet, ezekben a vírusos időkben még egy vacsira sem tudjuk elvinni a kedvesünket, így az otthoni négy fal között kell szeretnünk egymást.
Ennek is megvan a maga előnye, de a hátránya is, egy dolog azonban bizonyos, ha lehet, ma sokkal jobban kell szeretni a párunkat, mint máskor, mert az angolszász hagyományok ezt kívánják. Pár évtized alatt, amióta nálunk is divatba jött a valentinozás, az igény szinte kedvesünk génjeibe ivódott. Viszont nem árt, ha minden nap egyforma intenzitással szeretjük őt, és ezt ki is mutatjuk. Ez nap csak hab a tortán, tehát hajrá.
