A Nyugat tudósítója néhány héttel ezelőtt vonattal utazott Budapestről Szombathelyre, és mivel ideje bőven volt, és amúgy sem rajong az IC-kocsik bezártság-élményéért, úgy döntött, Veszprém felé jön haza.
Az interneten vette meg a jegyét, aztán a Déli pályaudvaron kicsit elbizonytalanodott, amikor meglátta, hogy a szombathelyi szerelvény kocsiján ott volt annak a száma, és hogy intercity. De neki nem volt helyjegye, mert az online felületen erről nem volt szó.
Vagy csak elkerülte a figyelmét.
Aztán az utasokat kérdezve kiderült, hogy a szerelvénynek csak az utolsó kocsija intercity, így csak oda kell a helyjegy. Megnyugodott, de eltűnődött. Mert talán kényelmesebbek ott a székek, talán wifi is van, csak az a kérdés, hogy mekkora értelme van mindennek, ha ugyanúgy megáll mindenhol és ugyanakkor ér be Szombathelyre, mint a vonat eleje.
Amikor élményét és kétségeit elmesélte ismerőseinek, a legtöbben azt mondták, hogy "persze, ez már évek óta így megy".
„A szigetelések maguktól lejönnek”
Aztán a MÁV felemásra sikerült fejlesztéseiről és félmegoldásairól lapunk a közelmúltban egy hosszabb cikket A MÁV néha azért lép előre. De megy-e hátra is, és ha igen, mennyit? March 26. 19:16 is közölt, melyhez most egy olvasói levél és videó érkezett.
„Mint rendszeresen vonattal közlekedő egyetemista magam is nagy örömmel vettem a MÁV fejlesztéseit, azonban a mostani tapasztalataim azt mutatják, hogy bár a szándék jó, de a magyar vagongyártás és persze az IC+ projekt nem felel meg a XXI. század minőségi elvárásainak. Sajnos elkeserítő minőségben adták át a vagonokat, amelyek így nemhogy 30 évet, de egyet sem fognak jelentős javítások nélkül futni” – írja a kísérőszövegében az olvasónk, és véleményét egy bő egyperces felvétellel is alátámasztja.
A videót március elején, a MÁV nemrég átadott IC+-os kocsijának első osztályán készítette olvasónk a Szombathely-Budapest (Keleti pályaudvar) vonalon. (Név a szerkesztőségben)
