Ahogy olvasónk zöme, úgy én sem tudtam sokat Mariupolról. Ha hallottam is valaha korábban róla, nem jegyeztem meg a nevet, nem vésődött bele az emlékezetembe.
Most viszont bele fog.
Mariupol a tizedik legnagyobb ukrán város, 430 ezren lakják – vegyesen oroszok és ukránok - az Azovi tenger partján. Központja a gabonakereskedelemnek, igen jelentős a nehézipara, emellett egyetemi város is.
És hát ott van a homokos tengerpart, a városon belül és kívül, ami meglehetősen népszerű turistacélponttá teszi Mariupolt, egyéb látványosságai mellett.
De a város nem ezért került a világsajtó figyelmének központjába, hanem mert jelenleg itt vannak az orosz-ukrán háború legsúlyosabb harcai.
A nemzetközi sajtó beszámolói szerint az orosz csapatok utcáról utcára, lépésről lépésre veszik be a várost. A civil lakosság egy része már elmenekült, van, akiket az orosz csapatok evakuáltak (nem egészen világos, hogy miért), miközben a becslések szerint mintegy 300 ezer lakos ragadt az ostrom alatt lévő városba.
Mariupolban jelenleg nincs villany, víz és fűtés, a lakóházak 80 százaléka megrongálódott, harmadukat már soha nem lehet rendbehozni. Az üzletek zárva vannak, mindenki úgy szerez magának élelmet, ahogy tud.
Több ezren a színházban kerestek menedéket, amikor az épületet bombatalálat érte, és maga alá temette a tömeget.
És ez még csak a kezdet: a katonai elemzők szerint az oroszok számára stratégiai fontosságú a hely, amit mindenáron el kell foglalni.
Az ukránok jelezték: nem teszik le a fegyvert, a végsőkig kitartanak.
Mariupol, a tengerparti város az értelmetlen pusztításnak, a politika csődjének, a békére és boldogságra vágyó kisember örök vereségének a szimbóluma.