A múlt hétvége óta három tinilánnyal kevesebb bulizik Magyarországon. Aznap este eszükbe sem jutott, hogy amikor az állótükör előtt felöltik legkedvesebb ruhájukat, gyakorlatilag a halál torkának öltöznek ki. Nem ezt érdemelték. A szüleik sem azt, hogy lelkileg összeroskadjanak az életükbe százhússzal beleérkező rémálom súlya alatt. És a többi szülő sem azt, hogy mostantól a beteges aggódás legyen rajtuk úrrá hétvégenként. A féltésnél talán csak a düh munkálhat nagyobb elánnal bennük, és kétségkívül arra is van teóriájuk, hogy mit érdemel az a bűnös, aki annyira elengedte a gyeplőt, hogy idáig jusson egy felhőtlennek induló szombat éjszaka.
Azt azonban mindenki elfelejti, hogy a bűnösök megjelölésében indokoltabb volna nem a vérmérsékletre, hanem inkább a rációra hagyatkozni, még ha az annyira nehéz is. Hogy mennyire nehéz, azt az elmúlt napok jól mutatták.
Hibás a kábítószer, csak a szülő nem az
Nézzük sorjában: a bűnbakok célkeresztbe állítása kezdődött egy igazi, mélymagyaros cigányozás-tornádóval, amire nem is érdemes szót fecsérelni, túl jól mutatja a szellemi állapotokat, amik ma Magyarország látens és keményvonalas nacionalistáinak fejében egyaránt munkálnak. Másodjára folytatódott Pintér Sándor sajtótájékoztatóján a kábítószer szó kiáltásával, miközben mindenki engedékenyen elfelejti, hogy azért, mert valamit nem látunk, attól az még létezik: nem csak ezen az egyetlen helyen használtak tudatmódosító szereket, Magyarország többezer szórakozóhelyén kattan a zár szombatonként a mellékhelyiség egyik vécékabinjában, mögötte két-három fiatallal. Mégsem történik tragédia.
A belügyminiszter úr persze kitérhetett volna az alkohol áldásos hatásaira is, de mivel ez egészen véletlenül legális kábítószer - még a kamaszoknak is, ha éppen képesek hozzájutni egy beleszarósabb éjjelnappaliban -, továbbá a berúgás az európai kultúrkörben legitimált szétesés, ezért szó sem esett róla. Pedig akár eshetett is volna, ahogy arra a TASZ témába vágó bejegyzése nagyon jól rámutat. Az alkohol egyszerűen mintha nem létezne, ha stimulánsokról beszélünk, pedig a rongálhatnékot, ami a tinibulikon sűrűn emlegetett veszélyfaktor, minden bizonnyal megalapozza. Azon meg már meglepődni sem érdemes, hogy a szülői felelősség taglalása is csodálatosan el lett feledve a témában.
Az alázatmentesség hozománya
A harmadik, egyben legnagyobb mellérúgás viszont a magyar partykultúrát érte. Amiben egyébként, szó se róla, eddig is szép számmal akadtak visszásságok, de azért odáig nem sok szervező merészkedett még el, hogy hajnali három után, amikor már nem remél pénzt a beengedésből, visszamondja a soron következő lemezlovasokat, vagy egy másik alkalommal a dj-pultra felállva vodkával locsoljon egy olyan kvalitású embert, mint DJ Palotai. Vagy összedőlt színpadokat, eldobált keverő-potmétereket hagyjon maga után, esetleg statikai szempontból megkérdőjelezhető épületbe szervezzen szilveszteri mega-őrületet.
A múlt heti bulit szervező Noise Night Life-tól márpedig sosem álltak messze az ilyen úri murik, annak vezetőjéről, Kecskés Tamásról pedig egybehangzóan állítják a szakmában, hogy "nem gyengén" bulizik a saját bulijain, ahogy az az internetet körbejárt videóból is leszűrhető volt.
A Noise Night Life bulik kirívó eseteknek számítottak a pesti éjszakában, mert azokat a fiatalokat vonzották be, akikre okkal nem kívánt építeni egyetlen más szervezőbrigád sem (ezt egy fokkal bővebben a Vastagbőr blogposztjának "szervezői szemmel" alcímmel ellátott bekezdése fejti ki). És kirívó esetnek számít a hozzájuk köthető, de a tragédia után mögülük hirtelen kihátráló Robotrock csapat is: nemigen találunk olyan dj-különítményt, akik húszezer rajongót össze tudtak gereblyézni maguknak a Facebookon. Ez állítólag számokban nem mérhető nyomulásuknak volt köszönhető, ami annyira nem ismert gátlásokat, hogy mixeikben rendre felbukkannak kétes eredetű zenék - a szakma szinte készpénzként kezeli, hogy egyes Noise Night Life közeli dj-k illegálisan letöltött, vagy éppen gyatra minőségű rádiós mixekből kiollózott zenék tömkelegét játsszák a bulijaikon.
És akkor itt van még a - ki tudja, miért, de a híradásokban senki által nem emlegetett - Circus Maximus kompánia, akik szintén szervezőkként tűntek fel a tragikus szombaton. Ők a sokak szerint legendás, tapasztaltabb bulizók által viszont messziről került Normafa-bulik rendezőiként is ismertek, amely bulik egyikéről egy ízben e sorok írója is csaknem sikítva menekült, olyan elképesztően balkáni körülmények uralkodtak. Ez a szervezőcsapat időközben látványosan kipucolta a kényes kérdést feszegető kommentárokat a Facebook-faláról (tettünk egy próbát, mi is így jártunk).
Zeneélvezői oldalról mélységesen elszomorító, szervezői oldalról pedig dühítő, hogy a bulizási kultúra a penetráns katiszag kellős közepén idáig mutálódhatott. Ennél már csak az lesz húzósabb, amit sokan sejteni vélnek, miszerint nem fognak leállni a megalomán tinédzserbulik a fővárosban.
Lőttek a hétvégéknek?
Tömören megválaszolva a kérdést: nyilván nem. Jelzésértékű viszont, hogy a népszerű budapesti helyek közül az Instant és a Corvintető, ha kegyeleti okokra hivatkozva is, de átmenetileg bezárt, a Kuplungot már megcsípték, és ez még csak a középerős bemelegítés. A tömegek elszámoltatást akarnak, a rendőrség asszisztál.
A szervezői szakma további kemény fellépésekkel számol - nem csak hatósági vizsgálatokra, de talán még alkotmányos kereteket feszegető diszkórazziákra is -, és azért aggódik, hogy a helyek száma, ahova bulit lehet vinni, ritkulni fog. Ami azért sem szerencsés, mert e tekintetben a főváros már eddig sem volt a helyzet magaslatán, hiszen ha kocsmákkal tele is van, zenei klubokból így is fájdalmasan kevés akad. Ha a maroknyi maradék helyszínt is megszorongatják, akkor az éjszakai életen olyan csorba eshet, amit csaknem lehetetlen lesz kiköszörülni, a minőségi könnyű- illetve rétegzenei szórakozás, a budapesti klubélet a vegetálás szintjére süllyedhet.
Ami történt január 15-én, az helyrehozhatatlan. De legalább arra fogja kényszeríteni a szervezőbrigádokat a jövőben, hogy a biztonságiak és a menekülőútvonalak biztosításán túl arra is figyeljenek, hogy olyanokat ne engedjenek maguk közelébe, akik a zene iránti alázatot öt köteg húszezressel próbálják meg kiváltani. Akkor, ha egyes zenei klubok nem is, de a felnövekvő generáció talán még menthető lesz.
